A román kormány belügyminiszterestől, kormányfőstől bebizonyította, hadilábon áll a demokráciával. Ingerküszöbjük igen alacsony, mikor a begyepesedett, a 19., 20. század elején megalkotott egységes, oszthatatlan nemzetállamuk bármiféle korszerûsítésére törekszik valaki, és történetesen nem román. Azt is bebizonyították - legalábbis Ioan Rus belügyminiszter nyilatkozata ezt sugallja -, hogy rendőrségük, titkosszolgálatuk továbbra is a politikum hû szolgálója, hogy a tizennégy évvel ezelőtti fél fordulat az agyakban, lelkekben kevés változást hozott, s hogy miközben Amerikához dörgölőznek, Európába törekednek, a legalantasabb módszerekkel, újabban fenyegetésekkel próbálnak megakadályozni minden olyan lépést, mely a - sajnos, ma már csak másfél milliónyi - magyarság komfortérzetét, biztonságát és e földhöz való ragaszkodását erősíthetné. Mert végül is az autonómiatervezetek ezt szolgálnák, az esélyegyenlőség mellett természetesen. Ma, közel a decemberi, illetve karácsonyi forradalomnak tartott tömegmegmozdulások tizennegyedik évfordulójához, a belügyminiszter ügyészségi eljárással fenyegeti a magyarok bátrabb részét, kik nem az ország alkotmányos rendje ellen szervezkednek, hanem népük jogérvényesítéséért, s főnöke, Adrian N?stase, a csoda-miniszterelnök (az a csoda, hogy még ő a kormányfő) magyar politikusokat akar nemkívánatos személlyé nyilvánítani Romániában s kiûzni innen minden olyan lelket, ki kétségbe vonja Románia két világháború során összetákolt határait.
Holott sem az SZNT, sem az EMNT hivatalos programjaiban sem határrevízióról, sem Trianon revíziójáról egy szó nem esik, mindössze azt akarná elérni a radikálisabb magyarság román államhatárokon belül, hogy egyenlő jogokkal és esélyekkel önmaga szervezhesse és élhesse mindennapi életét. Ez túl sok az olyan politikusoknak, mint N?stase, Ioan Rus, de akár B?sescu vagy Stolojan, akik beleszülettek a román szupremáciába, nem érzékelik annak kisebbségpusztító voltát, illetve rosszabbik esetben a lerobbant, gazdaságilag és politikailag is a kontinens peremén elhelyezkedő országukban egyedüli kakasok kívánnak maradni a szemétdombon. Bizonyára még azt sem dolgozták fel kellő mértékben, hogy az uniós csatlakozás is bizonyos államhatalmi jogosítványok leadását jelenti a reménybeli - de jelen pillanatban épp válságban lévő - egyesülni kívánó Európának. Az autonómia sem kér mást vagy többet, mint bizonyos, csak kimondottan a közösségre tartozó kérdések rendezési jogát a Románia által is elfogadott szubszidiaritás elve alapján - azok és ott hozzák meg a döntéseket, akik annak jó vagy kevésbé jó következményeit el is viselik.
Hogy az autonómiák hogyan szerveződnek, személyi elvûek, kulturálisak vagy területiek lesznek-e, ezután válik el, és csakis Románia parlamentjének beleegyezésével. Ezt a dokumentumok világosan tükrözik, s ha ez sem elég a belügyminiszternek és a kormányfőnek, akkor valahol az ábécénél kell kezdeniök a demokrácia lényegének megismerését. Saját tudatlanságukat ellenben nem fizettethetik meg olyan emberekkel, akik megunták a tizennégy éves eredménytelen helyben topogást, a hivatalok packázásait, a törvények következetes kijátszását, a magyarság elûzésére vagy asszimilációjára kidolgozott nyolc évtizedes múlttal rendelkező kormánypolitikák alkalmazását, s élni akarnak a nemcsak a nemzetközi jog adta, hanem az emberi józanság diktálta legkézenfekvőbb lehetőséggel, az autonómia megvalósításával.
A tragikus ebben a helyzetben az, hogy az RMDSZ - az egység fontosságára hivatkozva - egyelőre csak figyeli az eseményeket. De ahelyett, hogy a megosztottság forrásaként a magyarországi politikai erőket jelölnék meg (miként Markó Béla tette a szerdai Orbán-Tőkés találkozó utáni gyors nyilatkozatában), az egészséges radikalizmust egyre inkább kirekesztő politikájukat kellene újragondolniuk. Hisz még ma is összeegyeztethető lenne úgynevezett pragmatizmusuk és a programjukban is szereplő háromszintes autonómia. Lehet, megromlana kissé viszonyuk a román politikai elittel, de javulhatna saját szélre állított politikusaikkal és a mögöttük álló tömegekkel. S az egység néhány kirívóan begyepesedett vagy a magyarság ügyének szolgálatától rég eltántorított magyar csúcspolitikus félreállításával, a zárt kasztszellem fellazításával megoldható lenne.
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.