Régi köpenyes-kardos filmekben volt már-már mûfaji ,,szokás?, hogy a cselekményt megugrasztva, tíz-húsz esztendők elteltével kövessék tovább a hősök sorsát. A gyermeklányból sudár hajadon lett, ki legtöbbször nagylelkû megmentőjébe szerelmesedett, az elrabolt, elrejtett, titkon fölnevelt fiúcsecsemő elfoglalta másoktól bitorlott trónját, visszakapta címeit és birtokait. A jóra nőttek fel a jóra elhivatottak.
A mi közelmúltunk tizennégy éves történelme nem ismétli meg a filmes csodákat, a ?89-ben, ?90-ben újszülött demokráciának nevezett romániai csecsemő sem szépecske leányzóvá, sem legénysorba cseperedő ifjúvá nem serdült és serkent: szánni való torzszülött torzóvá idősült, a megszépülés egyre fogyatkozó reményével. A nyolcvankilences eseményekről, a reményt elhozó karácsonyról ezért is nem esik szó érdemben tájainkon, a hatalomra vergődöttek nagyon jól tudják, miért hallgatnak, a mélybe visszataposottak már nem is tartják érdemesnek fölemlegetni, hogy azért egyszer - ha tûnő pillanatra is - fölcsillant a remény.
A remény odalett, s ebben az országban valós - nem idehazudott, sminkelt! - demokráciát valószínûleg csak nemzedékek váltásával lehet teremteni. Talán lett volna egy ilyen nemzedék, de annak legjobbjai Temesvárott, Bukarestben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és másutt hullatták vérüket, s a megmaradottak abba csömörlöttek bele, hogy gyilkosaikból forradalmárokat és nemzeti hősöket kreált a szőrét váltó, de rossz erkölcseit le nem vetkőző hatalom. A magunk szégyenére különben, mert aki abban reménykedett, hogy a hagyományos és valódi demokráciák nem fogják lenyelni e romániai demokrácia-kávépótlékot, azok bizony megcsalódtak: kisebb dolga is nagyobb Európának annál, semhogy a mifelénk eluralgott kotyvalékot visszaköpje, s végre kimondja: ebből nem kérünk! Kisebb dolga is nagyobb annál. Elfogadja bizony a komcsi vigyorból piacgazda mosolygássá áttorzult honi képmutatást, s legfennebb annyit jegyez meg fanyalogva: rendezzétek már valahogyan szennyes dolgaitokat? Itt pedig rendezik. Berendezik az új, még alattomosabb nemzetállamot, mely csak színre kevésbé agresszív a réginél, ám lényegét tekintve veszélyesebb és falánkabb, mert éppen a demokrácia álöltözetébe burkolják. Ez a kreálmány nyilván nem tud mit kezdeni közösségek méltányos és törvényes törekvéseivel, s úgy uszítja gondolatcenzor ügyészségét, belügyét az önrendelkezés szándékára, hogy nyilvánvalóvá tegye: itt csak mi vagyunk a gazdák!
Az autonómia eszméje ellen a legképtelenebb és legbizarrabb politikai-diplomáciai taktikát produkálja, körmönfontabban újjáteremtvén a fasisztoid diktatúra eszementségeit: saját állampolgárait fenyegeti erőszakszerveivel, bepanaszolja közösségeit a nemzetközi fórumokon, s egy kalap alatt egy szomszédos országot is megvádol szent belügyeibe való beavatkozással. S mindezt teljesen összebékíthetőnek véli már-már a paroxizmusig vitt európai integrációs törekvéseivel. Ez azért egy kicsit sok, s talán azoknak a gyomrát is megfekszi, kikkel eddig sikerrel etették még, hogy itt mélyre hatoló demokratikus változások mentek végbe tizennégy esztendő alatt. Ó, évek, elpazarolt életek?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.