Volt egyszer egy halom, rajta roskadt malom. Majd elfújta a szél. Benne lakott a Tél. Benne lakott, mert előtte lakatlan volt: az öreg molnár rég kereket oldott, a macska is elpusztult régen, s az egerek is mind világgá mentek. A Tél meg éppen szállás nélkül volt, hát gondolt egyet, megtelepedett a vén malomban.
A pókok is máshol vertek tanyát, még csak varjú sem károgott a malom felett. Nagy volt hát a csend. A csendben a nyugalom. A nyugalomban az unalom.
Kedvére aludhatott a Tél. Nem is volt addig semmi hiba, amíg aludt. De amikor lassan vetkezni kezdtek a fák, s téli álmára készülődött az erdő, felébredt a Tél, és kikukkantott egy hasadékon. Látta, hogy még korán van, éppen csak hogy útjára indult az ősz. Alhatna még bátran. De szemét elkerülte az álom: túl nagy volt a csend.
Legalább egy árva egér cincogna itt altatót nekem - gondolta, s azzal beszólította szolgáját, az Öreg Fagyot, hogy nosza gyorsan, szedje a lábát, s fogjon ide egy egeret a malomba.
Honnét, honnét nem, de meghozta Öreg Fagy a kívánt egeret. Igen ám, de szegény kis egér félig megdermedt, félig megfagyott a Fagy markában.
A Tél megszánta, kezébe vette. Kezében melengette, míg fel nem éledt. De leheletétől hónál fehérebb lett az egérke szürke bundája.
Mire újra virgonc lett az egérke, és belefogott volna a cincogásba, legfőbb ideje volt, hogy útjára keljen a Tél.
A hófehér egérke egy darabig egyedül éldegélt a malomban, de majd éhen veszett, mert a vén malom üresnél üresebb volt. Elhatározta, hogy más lakás után néz. Amikor elindult, hogy máshová költözzék, jött a szél, és elfújta az öreg malmot, hogy nyoma se maradt.
A Télnek is máshol a szállása azóta, s a kis fehér egérnek egy öreg néni lett a szállásadója.
Az egérke ott él az öreg néni muffjában. Jó szállás az, többet ér az éléskamránál is, mert annyi benne a legfinomabb süteménymorzsa, hogy sose fogy el, pedig az egérke már nem is magában él benne, hanem a családjával. És ez a család a legnépesebb egércsalád e kerek világon. Hébe-hóba egy-egy kíváncsi egérfi világlátni kiugrik az öreg, kopott szőrmemuffból. De sebaj! Még mindig annyi benne az egér, a fekete s a fehér, hogy beleőszül, aki netán egérnépszámlálást óhajt tartani a muffban.
Télen-nyáron vígan élnek, ahányan csak beleférnek. Sőt, a nagy muff mindig tárva: jöhetnek a vendégek, az egérlyuki egerek, kisebbek és nagyobbak. Az öreg néni nem fog seprût, nem haragszik, nincs kutyája, nincs macskája, örül hát az egereknek, akik nála azt tehetnek, amit csak akarnak. Bálozhatnak, táncolhatnak, kis egeret dajkálhatnak, s mindenkoron jóllakhatnak.
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.