MûvészbejáróPódium: A színház mint örömforrás

2003. december 20., szombat, Archívum 2003–2007

Névjegykártya: KOLCSÁR JÓZSEF. A Maros megyei Körtvélyesfáján született 1980. május 22-én. 2003-ban végzett a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színmûvészeti Egyetem színészmesterség szakán. Az idei évadtól a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színmûvésze.
- Miért Sepsiszentgyörgy?
- Harmadéven láttam a szentgyörgyiek Vérnászát, egyik legnagyobb színházi élményem volt, úgy éreztem, itt olyasmi születik meg színházi nyelven, amit én is vallok, szeretnék csinálni. Szerencsésnek érzem magam, hogy erre lehetőséget kaptam itt, Szentgyörgyön.
- Hogyan kerültél a színmûvészetire?
- Nem is tudom. Gondolatban mindig foglalkoztatott a dolog, de soha nem fektettem nagyobb hangsúlyt rá. Líceum után egy évvel mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Bejutottam.
- Mitől más a színházmesterség, mint a többi?
- A megismerés lehetősége sokkal tágabb, mint máshol. Olyan dolgokat csinálhatok színpadon, amit az életben sohasem. A játék örömétől más, attól a boldogságtól, ha próbán ráébredek valamire. Úgy érzem, a színház az odaadás mûvészete, megosztja a közönséggel a színpadi világot: a játék adta pillanat örömét.
- Mesélj az első szentgyörgyi élményekről, az első próbafolyamatról?
- Mint új és frissen idekerült embernek sokat jelentett az a szeretet, amivel fogadott a színház. Szeretem és tetszik a kisváros, az utcán egymás szemébe néző emberek. Kissé tartottam attól, hogy ismét hősszerelmest kell majd alakítanom az első szerepem, Horace figurájából, aztán szerencsére, a rendező és a társaim segítségével - akiknek nagyon sokat köszönhetek - én is színesebbnek láttam már a lehetőségeket.
- Mitől érzi jól magát a színész a színpadon?
- Ha fontosnak érzi a feladatát, bármekkora is legyen az, és ha a maximumot tudja nyújtani.
- Neked egyformán fontos, hogy emberileg és szakmailag is jól érezd magad egy társulatban?
- Azt szeretem ebben a társulatban, hogy hagynak élni, és mégis törődnek velem. Tudom, hogy még közel sem vagyok színész, csak a keresés útját járom, ebben viszont fontos, hogy magánemberként is megtaláljam a helyem a társulatban.
- Mitől fél egy színész?
- Ha nem tudja kiadni mindazt, ami benne van. Vagy ha nem jelent már örömet a játék. Hit és szeretet nélkül nem lehet színházzal foglalkozni.
- Mi jelenti a boldogságot?
- Ha megbékülök magammal és embertársaimmal, színpadon és magánéletben egyaránt. Ha ez már megvan, nagy az esély, hogy egy teljes előadás születhet, egy boldog élet.
- Van olyan szerep vagy mûfaj, amit szívesebben játszol?
- Mindenfajta szerepet játszanék. Talán meghatározza a komikus mûfajhoz való vonzódásomat, hogy a humor állandóan jelen van az életemben. Az igazság viszont már a humoron túl van.
- Ha nem színész, akkor mi?
- Azt hiszem, semmi?
- Mit kívánnál magadnak?
- Azt hiszem, a szüleim és a Jóisten mindent megadtak, amire szükségem van ebben az életben. A többi már csak rajtam múlik.
Kérdezett: Prezsmer Boglárka
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-12-20: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás