Közélet: ,,Irredenták reflektorfényben

2003. december 30., kedd, Archívum 2003–2007

Szó se róla, ugyancsak fenyegető Ioan Rus úr nyilatkozata.
,,Le kell szögeznünk, hogy többé nem fogadjuk el a román állam szuverenitásának figyelmen kívül hagyását. Biztos vagyok benne, hogy a törvény büntetni fogja ezt az alkotmánysértést? - így a belügyminiszter.
Hogy a Székelyudvarhelyen megalakult, a magyar autonómia ügyének felvállalásával, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrejöttével kapcsolatos tennivalók elvégzésével, majd a tanács létrehozásával felruházottak és felruházók, eme immár megalakult tanács tagjai mind-mind ,,nosztalgiázók?, ,,irredenták? a román állam egységére törnek. A főügyészségi vizsgálat nem megnyugtató jelenség, de azt kell mondanom: tipikus. Nyolcvanéves elnyomó politika nem tud szakítani saját gyakorlatával, saját gondolkodásmódjával, beidegződéseivel s azok mechanizmusával. Ott, ahol több mint nyolc évtizede a hatalom örök félelemben él, fél az igazságtól, fél a maga igazságtalan előnyeinek elvesztésétől, fél egy leigázott nép nyelvétől, fél egy hazájától megfosztott nép hazaszeretetétől, hazájához, saját múltjához, saját történelméhez való ragaszkodásától, fél kultúrájától, s fél attól, hogy ez a nép meg tudja őrizni önmagát. S mert fél, állandóan megaláz. Bûnt kiabál ott, ahol nincs bûn. Románia egységét emlegeti, ennek az egységnek a megtörésével vádol esztelenül, saját maga ellen. Mert Románia nem egységes! Románia történelme a regionalizmus történelme. A sajátosságok, a másságok történelme. Alig 150 éve, hogy van Románia, és 85 éve, hogy van Nagyrománia, de a regionális színeket, Moldva, Havasalföld, Olténia és Erdély, a Bánság és a Partium színeit hiába mossák egybe, azok a színek úgyis másak. Rémképet rajzolnak fel, amikor félnek a regionalizmustól, félnek az önkormányzatiságtól, félnek az egyes területek autonóm kormányzatiságától. Saját centralizációjukkal, regáti részrehajlásukkal tették tönkre Erdélyt, tették tönkre a moldvaiak méltóságát, az oltyánok lokálpatriotizmusát, az egész országot, tagadva a sokféleséget. Rémálmot látnak maguk előtt, amikor az igazság kísértetétől félnek. És fenyegetik a gondolatot, a jogállamiság gondolatát, az emberi méltóság megőrzésének gondolatát. Félnek azoktól, akik hisznek emberi jogaikban, akik hiszik, hogy a jogok asztalánál helyük lehet nekik is. Félnek az emberi jogi harctól - mert mi más lenne az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, mint egy, a törvényesség keretei között megindított harcra felruházott érdekképviseleti testület. Fél az ország, fél a húszmillió a másfél milliótól, s félelmét azzal akarja leküzdeni, hogy uralkodik fölötte. Beleszól abba, amibe nem szabadna beleszólnia. Fél az önkormányzatiságtól, és fél a múlttól. Fél attól, amit ő is akart hajdan a maga javára, amikor még az országlás nyelve a magyar volt, amikor Erdély Magyarország része volt. Akkor számára sem volt elriasztó az autonómia szó! Még 1918-ban is a regátiaknak meg kellett győzniük az erdélyi románságot, hogy ne önálló, autonóm Erdélyt akarjon... Akkor még a románság képviselői ígérték a magyarságnak az autonómiát. Az autonómiát, ami Európában bevett joggyakorlat. Ám úgy látszik, Románia nem Európa. Akarja Európát, akar Európa része lenni, de az európai gondolattól fél. Fél, mint a tûztől, fél, mint az ördögtől. Támad ott, ahol nincs mit és nincs miért támadnia, mert a romániai magyarság alkotmányos eszközökkel akarja megvívni harcát. A romániai magyarság Európa egyik legbékésebb népe. Ez a nép ősei hagyományait fogadja el, s tárgyalásokkal, kitartó harccal fogja kivívni magának azt, ami neki jár. És Ioan Rus úréknak majd dönteniük kell: saját félelmeikre hallgatva gubóznak be lezüllesztett, európaiságától megfosztott országukba, vagy tudomásul veszik azt, ami van. S megtanulnak demokratikusan gondolkozni. Felnőnek az 1945-ben elfogadott Emberi Jogok Chartájának szellemiségéhez. S akkor majd rájönnek egy pillanatban, hogy nincs, mitől félniük. Mert aki jogot ad, az nem veszít, hanem maga is nyer ezáltal. Hogy maga is levetkőzi ordas mivoltát.
S hadd valljuk be mi is: ha az Erdély autonómiahagyományaihoz való ragaszkodás, az 1568-as tordai országgyûlésen kinyilatkoztatott, a lelkiismeret szabadságához való ragaszkodás - melynek annak idején nyertese volt a románság is, e ,,szabadságnak? köszönhette hite, nyelve megőrzését, kultúrája felvirágzását, első iskoláit, első írásos emlékeit, Bibliáját, melyet e szabadság szellemében nyomtattak ki itt, Erdélyben, a ?coala Ardeleanát, mely innen indította el e nemzetet az emelkedés útján -, ha ez a román kormánykörök, Ioan Rus úrék szemével nézve irredentizmus, akkor igenis, Erdély magyarsága büszkén vállalja ezt az irredentizmust. Semmi mást nem akar, csak annyit, hogy visszakapja évszázadokon át gyakorolt jogait, az önkormányzás jogát, a szülőföldjéhez való jogát, az iskoláihoz, saját maga mûveléséhez, az anyanyelvéhez való jogát. Jogát a szülőföldön való megmaradáshoz.
Gazda József
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-12-30: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta