Márol holnapra: Áldás, népesség!

2004. január 5., hétfő, Archívum 2003–2007

Az elmúlt esztendő legtalálóbb jelszavává vált az ,,Áldás, népesség!? fohásza. A legtalálóbb és a legszomorúbb. Szomorú, mert a kívánság már-már szívbe markoló időszerûségét a tények adják: szerte a Kárpát-medencében fogy a magyarság - Erdélyben, a Felvidéken, az anyaországban és Délvidéken egyaránt. Talán kivételnek számítható a kárpátaljai térség, de az ottani magyar népességalakulásról, népmozgásokról eléggé ellentmondásosak a híradások.
Ezt a nemzeti önrontó, önapasztó tendenciát - bár szakállasan tudóskodó elméletek vannak - nem igazán magyarázza semmi. Hacsak az önző anyanyelvûséget s a véle máig erőszakosan összeházasított tragikus nemzeti sorsszemléletet nem tartjuk annak, ám ha jól belegondolunk, mindkettőért emberi gyengeség, ferdére igazított mentalitás a felelős, nem pedig az objektív és könyörtelen logikájú kényszerû körülmények. S a közgondolkodás tehető leginkább felelőssé, melynek a csúcsán - mondhatnánk: rossz irányba, tévútra vezető fároszként - a politikum és a közvéleményt formáló média áll, s mintha mindkettő tudatosan, rontó szándékkal keverné a kártyákat, s a nemzeti önbecsülést, a spontán nemzetépítési ösztönöket bûnös és elítélendő ferdeségnek próbálja föltüntetni, vagy - jobb esetben - a beletörődés, a lemondás, a rezignáltság légkörét terjeszti (mint patkány a kórt), s a nemzeti vitalitást fájdalommentes ,,elgázosításra? szánja. Mert mi lenne egyéb az ugyancsak a közvetlen közelmúltban felröptetett ócska szlogen, hogy ,,merjünk kicsik lenni!?, aztán vélhetően még kisebbek, még törpébbek és egyre inkább önsorsrontók, el egészen a nemzeti töredéklétig, mintha a nagy európai integrációban amúgy is mindegy lenne, hogy megmaradunk-e nemzetnek? S körülöttünk mindennek a fordítottja történik, délen újra Nagyszerbiáról álmodnak, a szlovák nacionalizmus egyenesen kihívó és hivalkodó, az ukránok sem mennek a szomszédba egy kis nemzeti elfogultságért, ami pedig Erdélyben történik, arról most nem is szólunk, a tények egész tárházát vonultattuk fel egy esztendőn át. Esztendőkön át, évtizedek során.
Áldás, népesség! - szépen hangzik a hagyományos köszöntésből sikerített jelmondat, de én valahogyan hiányát érzem a tradicionális szólás második tételének, mert - szerény vélekedésem szerint - valahogy így lenne igazi: ,,áldás, békesség, népesség!? Így bizony, mert amíg megosztott és enhúsába maró marad a magyarság, addig hiába várunk az áldásra, a csak belső békével elérhetőre, s a másik áldás, a népesség gyarapodása, a gyermekáldás szaporábbá válása is bizonyosan elmarad. Gyûlöletben, megosztottságban, a koncok fölötti marakodásban minden fontosabbá válik a legfontosabbnál, nemzeti létünk megőrzésénél. Mely azért békeidőben, az anyagi jólét megteremtésének rögös, de mégis eléfelé haladó útján könnyebb kellene hogy legyen, mint tatárjárásokkor, törökdúlásokkor, labancportyázáskor? Bele kellene gondolni ebbe is.
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-12-31: Archívum 2003–2007 - :

köszönet