Évösszegző interjú Albert Álmossal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével
- Vágjunk a közepébe. Hogyan alakultak tavaly városunk dolgai?
- A legfontosabb, ami a 2003-as esztendőben történt: Kilyén vízellátása. Előszeretettel beszélünk, ugye, arról, hogy az unióhoz próbálunk felzárkózni, de az nem normális, hogy a 21. század elején vannak települések - és zömével ilyenek falvaink -, ahol nincs folyóvíz. Azért tartom ezt a lépést fontosnak, mert ettől arrafelé a falu fejlődése, valószínû, más irányt vesz, illetve felgyorsul a fejlődés üteme. A múlt esztendő nagy megvalósítása az idősek otthona is, uniós programmal egy olyan központ mûködik, amelyet igénybe tudnak venni azok, akik nem kapnak semmilyen támogatást a család részéről, vagy magányosan élnek. Szintén beruházás a piac. Annak ellenére, hogy a zöldségpiac nagyon körülhatárolt, a meglevő területen uniós programokkal sikerült egy modern zöldség- és ipari cikkeket árusító piacot létesíteni, az idegenből jött árusok számára - és nem csak nekik - húsz férőhelyes panziót berendezni. A fedett uszoda. Egy húszesztendős történet végére tettünk pontot a múlt esztendő utolsó napjaiban. Lehetett volna még évekig húzni az átadását, hisz rengeteg javításra lesz még szükség - ismét több helyen csepeg a nagy medence -, de remélem, hogy ezeket a garanciaidőben a vállalkozó még elvégzi.
- Néhány hónapja az Országos Befektetési Társaság vezérigazgatója azt ígérte, amennyiben nem sikerül külsőleg megoldani a medence szigetelését, szerez pénzt az újracsempézésre, teljes szigetelésre. Áll még ez az ajánlat?
- Nem hiszem, de lehet, ez újabb tárgyalások témája lesz majd az idei választások után. Tudni kell azt, hogy az uszoda befejezése az RMDSZ és a kormánypárt közötti egyezség alapján finanszírozódott, és nem biztos, hogy idén lesz olyan egyezség, amely megenged bizonyos finanszírozási kérdéseket.
- Egyik felől sikerek, másfelől a kudarcok. Például az utak állapota ugyancsak hagy kívánnivalót.
- Szomorú, de tavaly az útjavítási programunkat nem tudtuk kivitelezni olyan mértékben, ahogyan azt elképzeltük. Nem tudom, milyen megfontolásból, habár a négy évvel ezelőtti kampányukban a testületi tagok megígérték az utak modernizálását, aszfaltozását, mégsem bírtam rávenni őket, hogy bankhitelből a város 68 kilométeres úthálózatából nyolc-tíz kilométernyit újraaszfaltozzunk.
- Kölcsönöknél maradva: ez idáig nem volt mindennapos jelenség a hitelezés, tavaly viszont több kölcsön felvételét is megszavazta az önkormányzat.
- Törvény adta lehetőség sem igazán volt rá mostanáig, a bankok is elzárkóztak ettől, bár a világ minden részén ez így történik. Először az idősek otthona épületének megvásárlásához vettünk fel kölcsönt, aztán az ősz folyamán szerződést kötöttünk egy utcaseprő gépre, melynek a napokban kell megérkeznie, és a tavaszi nagytakarításban már részt is vesz. Hasonlóképp szereztük be az új, eurokonténereket ürítő szemétösszegyûjtő gépet, melyet december végén szállítottak le, ez is idén áll munkába.
- Egy gondolat erejéig visszatérve még a pozitívumokhoz: a múlt év sikertörténete a Lábas Ház visszaszerzése.
- A vagyonvisszaszerzés terén van néhány dolog, amivel el lehet dicsekedni, és vannak olyanok is, amelyekkel nem. Például a szépmezői 500 hektár, amely úgy nézett ki egy adott pillanatban, hogy sikerül visszajuttatni az egykori tulajdonosoknak, aztán mégis más irányt vett a tárgyalás sorozata. Ami a Lábas Házat illeti, ez egy négyesztendős történet. Végül konokságunknak, kitartásunknak köszönhetjük, hogy az épület megmenekült és a sepsiszentgyörgyi közösségé lehetett, mert ha a Keleti-Kárpátok Múzeumának tulajdonába kerül, észrevevén, hogy milyen állapotban van, biztosan javasolták volna lebontásra, még azzal a reszkírral is, hogy székház nélkül maradnak.
- Maradtak továbbra is szélmalomharcok: a jégpálya, a néhai öregotthon visszaszerzése?
- Az el nem ért álmok-óhajok teljesítése áttolódik a következő esztendőre. Ilyen az Olt utcai csendőrlaktanya, amelynek visszaszerzésére kormányhatározat-tervezetet terjesztettünk elő. Erre első ízben negatív választ kaptunk, illetve olyan hír szárnyal, hogy nem fogadja el a kormány. Ezzel párhuzamosan az őrkői kőbányára is készült kormányhatározat-tervezet, utóbbihoz kiegészítő iratokat kértek, így elképzelhető, hogy normálisabb döntés születik ebben az esetben. Ez a most kezdődő év kihívása lesz. A tûzoltóktól nagyon nem félek, biztosan van elképzelésük, hogyan hasznosítsák a csendőrség által megürített épületet, viszont a tûzoltóság kérdésének is meg kell oldódnia előbb-utóbb, civil szervezetté válnak megyei vagy városi önkormányzati alárendeltségben. Ha az unióhoz való csatlakozás 2007. január 1-jén megtörténik, akkor a tûzoltósági lépést hamar meg kell tenni, ugyanúgy a rendőrség esetében is. Ezeket szép csendesen kivárjuk még. Idénre vár a szépmezői 500 hektár visszaszerzése, emellett az önkormányzatok társulásának kérdése, amelyben négy esztendő alatt semmilyen előrelépést nem tudtunk elérni. Semmiféle önkormányzati társulást Kovászna megyében nem lehet létrehozni, a prefektus makacsul kitart amellett, hogy ez törvénytelen, Románia új közigazgatási felosztását eredményezi. Szintén az idei esztendő feladata lesz az önkormányzatnak és a parlamenti képviseletnek is, hogy a régiófejlesztési stratégiánkat véghezvigyük. Hiszen ha nem vagyunk elég okosak, elég erősek akkor, amikor a kormány eldönti, hogy új közigazgatási felosztást hajt végre, és nem sikerül megvalósítanunk Hargita, Maros, Kovászna megye egyazon régióba tömörítését, az nagy kárára válik a közösségnek.
- Lesznek-e eszközeink erre? Merthogy közismert, a Nagyrománia Párttól elkezdve mindenki szét akartja cincálni a három székely megyét.
- Azt hiszem, ezt megkérdezésünk vagy beleegyezésünk nélkül Románia kormánya nem fogja megtenni, de ha szükségeltetik, kiírhatunk előtte népszavazást mind a három megyében, hiszen erre törvény van. Ha a lakosság úgy döntene, hogy egymással szövetkezve fejlessze a vidéket, akkor nem hiszem, hogy az európai törvények szellemében végre lehetne hajtani a megyék máshova osztását.
- Polgármester úr, említette az önkormányzati társulások akadályoztatását, emiatt a megye hatalmas pénztől és lehetőségtől is elesett múlt év folyamán - gondolok most a Samtid-programra. Az önkormányzat kormányhivatallal való kapcsolata nemhogy látványosan nem javult, sőt romlott tavaly, a megye fejlesztésének hátráltatása mellett a prefektus megtámadott még jó néhány helyi tanácshatározatot is.
- Meggyőződésem, hogy ezen a közeljövőben nem fogunk tudni változtatni, a prefektus nem fogja módosítani az elveit. Bár ha az ő fejével gondolkodnék, a kormánypártnak sem lenne túl jó kampány most mindent úgy csinálni, ahogyan az RMDSZ óhajtja a megyében.
- Térjünk vissza saját házunk tájára. Hogyan alakult az önkormányzati testülettel való együtt dolgozás: kerékkötő módon vagy építő jellegûként?
- Sokkal többet vártam attól a testülettől, vagy legalábbis egy részétől, amely nagy lendülettel vállalta fel a köz gondjait. Igaz, megvalósult sok minden, de nem az jellemző a testületre, hogy valamilyen cél érdekében addig tevékenykednek, amíg megvalósítják, vagy megtalálják a megoldásokat, ha zsákutcába kerülünk, hanem olykor azt tapasztaltam, hogy a polgármesteri hivatal részéről származó belső kezdeményezések kerültek kereszttûzbe, és nem is akadt rájuk megoldás.
- Például?
- A Petőfi Sándor utca. Nem a múlt esztendő történése, 2000-ben kezdődött. Én sokat akadékoskodtam ebben a kérdésben, bizonyára mindenki emlékszik rá, hogy a román színház igazgatójának kinevezésével volt összekötve. Sokan azt mondták a román közösség részéről, sőt bukaresti politikusok is, hogy a kettőnek nincs semmi köze egymáshoz. Világos, nincs semmi köze, hacsak nem az, hogy a színház sarkára van - volt - feltéve a tábla. De én azt láttam akkor kézenfekvő erőszakoskodásnak, ezzel lehetett volna erőltetni a dolgot. A testület úgy értékelte azonban, hogy nem ez a megoldása a Petőfi Sándor utcának, hanem valami mást találnak ki az elkövetkező években - és lám, véget ér a mandátum, megoldás nem született rá semmilyen. Vagy: senki sem gondolt arra, hogy a távfûtéses rendszer így alakul. Egy bizonyos rendszerben mûködő távfûtési szolgáltatás létezett 2000-ig, ezt alakította át a testület: visszavette tulajdonába, ugyanazt a vagyont felosztotta ugyanazon cégek között. Nekem akkor az volt a javaslatom, eggyel kevesebb központot hozzunk létre, hogy a négy szolgáltató között verseny alakuljon ki, ez nem így történt, végül mindenki megkapta a saját részét, kevés változással. Lényegében nagy előrelépés ebben nem történt, talán annyi, hogy belevittük az egyik céget egy olyan nehéz helyzetbe, hogy felmondta a szolgáltatást télvíz idején, és mai napig is peres ügye van a tanácsnak ezzel a céggel. A távfûtés leépülésével párhuzamosan szerencsére elkezdett mûködni az egyéni hőközpontok rendszere - ha ez nem történik meg, akkor nagy bukás lett volna a tanács részéről.
- A távfûtés ilyetén alakulása kényes olyan szempontból is, hogy a lakosság - és lehet, joggal - vádolja a város vezetőségét azzal, hogy költségbe verték, nem gondoskodtak a távfûtés megmentéséről.
- Erről nemigen beszél senki sem, csak azzal dicsekszünk, hogy a lakosság fele már lecsatlakozott a rendszerről. Én úgy látom, hogy kötelessége az önkormányzatnak ezt a szolgáltatást biztosítani. Ahelyett, hogy megoldásokat találtak volna a felújításra, szép lassan leépült a rendszer. Anyagi vonzata is van ennek, nem vitatom, csak a hozzáállás volt másmilyen 2000-ben: hogy addig azt csinálhattak a cégek, amit akartak, de most majd kemény kézzel rendbe rakjuk egykettőre a dolgot.
- Elképzelhető, hogy már belefásultak a tanácstagok? Gondolok arra, hogy tavaly, tavalyelőtt olyan testületi ülés nem volt, melynek napirendjén két-három tanácstag által előterjesztett tanácshatározat-tervezet ne szerepelt volna, most meg elég ritkán fordul elő.
- Megváltani a világot olyan elképzelésekkel, amelyek nem biztos, hogy a mai valóságnak megfelelnek? Én úgy képzeltem volna el, hogy az a csapat, amely új energiával és valószínû, jó ötletekkel előáll, legalább havonta egyszer ebben a teremben (a polgármester irodája - sz. m.) elbeszélget azzal a polgármesterrel, aki tíz éve csinálja, hogy hogyan is lehet valamit megvalósítani, vagy mi az a nehézség, ami miatt nem lehet megcsinálni, esetleg máshonnan kell megközelíteni a dolgot. Ez az elmúlt három esztendőben egyetlenegyszer sem történt meg - és ez nagy baj, oka lehet annak is, hogy nincs semmilyen kezdeményezés. Az elmúlt fél esztendőben legalábbis másról szól már az önkormányzati munka: arról, hogy idén helyhatósági választás lesz, addig eltelik valahogy, addigra kitaláljuk azokat a dolgokat, amiket el kell majd mondanunk az embereknek. Miért elpufogtatni most a muníciót, mikor ez jó lesz majd május-júniusban is?
- Beszéljünk Albert Álmos másik alteregójáról is, az RMDSZ-elnökről.
- A 2002-es esztendőben az RMDSZ-kormánypárt egyezmény jegyében zajlott ténykedésünk Kovászna megyében, tavaly viszont, levonva az előző év tanulságait, úgy döntöttünk, itt fölösleges ilyen viszonyt kialakítani. Hogy ez jó volt, rossz volt? Sokszor úgy éreztem, jó lett volna, ha van, a sok ez se, az se közepette lehetett volna valamire azt is mondani, hogy igen. Lehet, azt is meg tudtuk volna akadályozni, hogy a prefektúra elvegye a város vagyonát, és ingyen magánszemélyek tulajdonába juttassa.
- Ez hogyan történik?
- Egy jogászfogással a 18-as földtörtvényt összemossák a 112-es, az államosított lakások megvásárlását engedélyező törvénnyel, lehetővé téve, hogy aki megvásárolta az állami lakást, annak a körülötte levő terület ingyen a tulajdonába kerüljön. A 18-as törvény előírja, hogy akinek kollektív területet biztosítottak lakásépítésre, az a kollektív adta területet is megkaphatja. Ma aki megvásárol egy lakást az államtól, az egy prefektusi rendelettel megkapja a telket is - annak ellenére, hogy a törvény szerint a polgármester javaslatára kellene meghoznia rendeletét a prefektusnak. Egyszerûen meg merik azt tenni, hogy a polgármesteri javaslatot felülbírálva, akkora területet, amekkora be volt kerítve, vagy amekkorát egyesek igényelnek, ingyen odaadják nekik. Ezzel a prefektusi rendelettel telekkönyvezi is a hivatal ezeket a területeket. Én úgy fogalmaznék, hogy ez a város magánvagyonának ellopása. Ebben a kérdésben többször folytattunk vitát tavaly is a prefektussal, adott pillanatban megegyeztünk, két hónapig tartott, aztán megint minden megy a régiben. Rengeteg törvényszéki pert indítottunk ilyen ügyekben, nem kell mondanom, hogy milyen okból kifolyólag nagyjából el is veszítettük őket. És azt sem kell mondanom, hogy ezeket a területeket kik kapják meg. Azért hoztam fel ezt a példát, mert ha erről gyakrabban beszélgetünk, egyeztetünk, lehet, hogy lehetett volna finomítani ebben az ügyben például. A párbeszéd hiányának másik hátránya, hogy vannak történések, amelyekről egyszerûen tudomást sem szerzünk. Addig legalább tudtuk, hol folyik a harc, mit kellene csinálni, most pedig úgy történnek a dolgok, hogy nem is tudunk róluk.
- A területi szervezet tevékenysége?
- A február eleji kongresszus után nehéz időszak következett, egyetlen ottani döntés miatt felborzolódtak a kedélyek, és emiatt ügyesen kellett vitorlázni itthon is. Megtörtént a tisztújítás, így a városi szervezet élén is váltás következett be - nem azt az eredményt hozva el, amit elvártunk volna, az azelőtt is törékenyen mûködő kapcsolat a lakossággal teljesen kátyúba fulladt. Egész évben egyik fő tevékenységünk volt a magyar igazolványos megyejárás, egy érdekes, ha úgy tetszik, akár véleménykutatásnak is nevezhető eredménnyel is arról, hogy hogyan viszonyulnak az emberek az RMDSZ-hez és az egyházhoz. Közismert, valamilyen igazolást kellett benyújtani a magyar igazolvány kiváltásához, és az emberek úgy látták, hogy az egyházi igazolás lesz az, amelyet kiváltanak, még akkor is, ha az egyházzal szembeni tartozásuk nem volt napirenden, mikor az RMDSZ ilyen feltételt nem szabott. Az RMDSZ teszi a munkáját, amit felvállalt, rendkívül fontos továbbra is az egyházi vagyon visszaszolgáltatása. Ezek a dolgok nem maguktól történnek meg, hanem az RMDSZ képviselői, szenátorai állandó tárgyalásai során tudnak megszületni, mint ahogy a költségvetésben történő módosítások, juttatások sem véletlenek. Az RMDSZ oldaláról megvilágítva az uszoda kérdését, nem sokat beszéltünk arról, hogy volt egy miniszteri látogatás Sepsiszentgyörgyön, akkor elhangzott a miniszter úr részéről az ígéret, de ahhoz, hogy el ne felejtse szavát, még legalább tízszer el kellett menni hozzá. Akik Bukarestben vannak, azért vannak ott, hogy az ottani lehetőségeket kihasználva tapossák a román barátainkat, ne csak a hat román település kapjon pénzt, hanem mások is.
- Az RMDSZ bizonyára készül már a választásokra. Valamilyen módon az imázsát próbálja-e javítani?
- Nem titok, hogy az a havi, kétheti tájékoztató, amelynek az első példánya nemrég készült el, azért jött létre, hogy az RMDSZ dolgairól többen olvassanak. Az elkövetkező időszak feladata a választásokra való felkészülés, eldönteni, hogyan is álljanak össze a majdani tanácsok, odafigyelve arra, hogy vannak települések, ahol a magyarság háttérbe szorult. Új helyzet alakult ki Kőröspatak és Árkos szétválásával, Kovászna érdekes és nehéz eset, hisz a polgármester függetlenként nyert az RMDSZ jelöltjével szemben. A mostani SZKT-n elfogadott szabályzat nyílt és megengedő, ami a jelölteket illeti, nem akar megrovó vagy kizáró lenni azokkal szemben sem, akik valamikor nem becsületesen viselkedtek az RMDSZ-szel szemben. Az előválasztást meg kell tartani, az már a helyi szervezetek feladata eldönteni, hogy ennek a formája milyen lesz, urnás-e vagy küldöttgyûléses.
- Elfogadja-e az RMDSZ, illetve támogatja-e azt, hogy a Magyar Polgári Szövetség tagjai az RMDSZ színeiben induljanak a helyhatósági választáson?
- Ez idáig csupán Gazda Zoltán lépett ki az RMDSZ-ből. Bárki, aki RMDSZ által megszervezett előválasztásra el akar jönni, akár platformként, akár egyénileg, versenyezhet a listára jutásért, hisz az RMDSZ épp azt akarja, hogy azokat a személyeket válassza ki, akiket a közösség kedvel és javasol, hogy ők szerepeljenek majd a hivatalos választások listáján. Ebből a szempontból nyitott a szervezet, bárki, aki a lakosság előtt akarja megmérettetni magát, ám jöjjön.
- Utolsó kérdés: indul-e Albert Álmos a polgármesteri székért?
- Azt hiszem, nem meglepő, ha azt mondom, hogy igen. Természetesen, az előválasztási kiírásnak is eleget kell tennem, mint minden más induló, nekem is részt kell vennem, aztán majd eldöntik a választópolgárok.
Kérdezett: Váry O. Péter