A betegjelölt kétszer is meggondolja, hogy beteg legyen-e, vagy sem. A szimulánsok és a képzelt betegek viszont annyit vizsgáltathatják magukat, amennyit csak akarják, illetve amennyire pénzük van. Ha valaki komoly beteg akar lenni, akkor legjobb, ha hirtelen elmegy munkanélkülinek, mert akkor ingyenes az orvosi ellátás. Ez az új rendszer, ez igazságos lesz. Mert nekem például sok orvos ismerősöm van, és így soha nem fizettem csúszópénzt, mert el sem fogadták volna. Ennek vége! Ezután mindenkinek kötelező lesz a kötelező csúszót kifizetni. Csak ez nem az orvos, hanem az állam zsebébe fog becsúszni. Még pontosan nem tudom, hogy ez az új rendszer miként fog működni, de már sejtem. Jó sok pénzt váltok apróra, és kiteszem magam mellé a vizsgálóasztalra, külön kupacokba a különféle címletűeket. Aztán ahány vizsgálatot végez az orvos, vagy ahányat szúr rajtam a kedves nővér, annyit adok át a megfelelő címletű pénzből. De nem fogom hagyni, hogy éppen mindent megnézzenek rajtam, és mindent elkövessenek velem. Eddig, ha elmentem a fülészetre, mert egyik fülem bedugult, akkor a doktor úr először a jó fülemet nézte meg. Most ezt nem engedem, csak a rosszat. Vagy ha látom, hogy fél szememre nem látok, akkor csak azt engedem, hogy abba nézzen bele az orvos. És fél szemüveget íratok fel, mert úgy olcsóbb. Sok, bekötött félszemű, kalózkinézésű egyén fog az utcán szaladgálni. Az igazi sürgősségek, azok ingyenesek lesznek. Bemegyek az orvoshoz, mondom, doktor úr nekem sürgős. Hol a vécé? És aztán ő bejön, hogy ellenőrizze: az volt-e? Vagy a műtéteket is ingyen végzik. Ha nagyon rosszul érzem magam, és komoly vizsgálatot akarok, kivetetem — mondjuk — a vakbelemet, mert az operációhoz szükségesek a vizsgálatok is. Úgy mellékesen megtudom, hogy éppen szívinfarktusom van. De ha ez kiderül, akkor ezért vajon külön kell-e fizetnem? Kisebb vizsgálatok esetén elég nehéz lesz minden orvosi műveletet követni és fizettetni. Gondoljuk csak el, minden műveletet külön taksálnak. (A tarifákat nem tudom pontosan.) Bemegy a páciens az orvoshoz — mondjuk, köhög. Köszön. Az orvos visszaköszön. Ez egy lej. A beteg levetkőzik. De az orvos futólag még benéz a torkába is. Ez öt lej. Aztán hallgatja a hátát a sztetoszkóppal. Egy sóhajtás, egy hallgatás, szusszanásonként öt lej. Kopogtatás a háton, koppintásonként öt lej. Kedves nővér, vegyen vért — mondja az orvos. Egy lej. A nővérke vért vesz. Három szúrás, mert nem találja a vénát, három lej. Receptírás, öt lej. A beteg kap egy injekciót. Aszerint, hogy bőr alá-e vagy izomba, egy vagy két lej. Ezek után elmegy, hogy kivegye a gyógyszert, ha marad még pénze rá. Ha nem: elpatkol. De legalább tiszta lelkiismerettel, mert tudja, miben fog majd meghalni.