Történelmünk: Siculicidium

2004. január 8., csütörtök, Archívum 2003–2007

Január 7-én 240 éve tört ránk a madéfalvi veszedelem
A székely nép és székely nemesség között végzetes a meghasonlás, amikor 1762-ben Bukow tábornok jogtalanul és erőszakkal megkezdi a határőrség felállítását. A székelység három táborra oszlik érdekei szerint, és egymással küzd, amikor egységesen kellene ellenállnia.
A tisztségeket viselő főnemesség érdekből az uralkodónak akar kedvezni, és segédkezet nyújt Bukownak a nép ellenállásával szemben, a szabad lófők szabadságukat védik és szembeszállnak a nemességgel, a jobbágyság pedig nagyrészt örömmel veszi a határőrség tervét, mert a szolgaságtól szabadul meg általa. A széthúzás, a három ellentétes érdek, a népi egység hiánya okozza most is a székelység tragédiáját. A szabad lófők ellenállnak mind a kényszernek, mind a hitegetésnek, hogy csak azért történik a sorozás, ,,hogy lássa őfelsége, mily szép nép lakik e helyen és dicsekedhessék velük?, a jobbágyságra süllyedt közszékelyek nagy része azonban önként jelentkezik és áll a mérték alá, különösen Gyergyóban, ahol a nép jó része a szárhegyi gróf Lázár család jobbágya, mert a tisztek azt hirdetik, hogy ,,aki János király idejétől kezdve jobbággyá lett?, ettől az állapottól a katonáskodás által megszabadulhat. A székely főnemesség szolgai módon áll be az elnyomás eszközéül. Jósika Imre kapitány azzal akarja rávenni az udvarhelyszéki sorozás megkezdésére Borsai Nagy István alkirálybírót, aki még semmi hivatalos értesítést nem kapott, hogy ezzel ,,igen kedves dolgot fogna a nemes szék Bukow őexcellenciájának tenni?, báró Daniel István pedig rendelet nélkül is támogatja a sorozást, mert ,,a fejedelemnő és a haza üdve lebeg szeme előtt?. Borsai az egyetlen tiszt a Székelyföldön, aki nem rokonszenvez a határőrség gondolatával, és az udvarhelyszéki nép egységesen is áll ellen Bukownak, noha itt a jobbágyság az utóbbi negyven év alatt majdnem megkétszereződött. Csíkban és Háromszéken kitör a népi lázadás. A nép már nem annyira a határőrség felállítása ellen harcol, ez a kérdés másodrendûvé zsugorodott, hanem a saját dolgait intézi, a szociális kérdéseket igyekszik megoldani. A főurak látva, hogy a jobbágyok örömest állnak be a hadseregbe, erőszakkal tartják vissza jobbágyaikat a földjükön, nehogy munkaerő nélkül maradjanak, a határőrséget pedig csak a szabad lófőségből akarják felállítani. A jobbágyság és lófőség ilyen módon egyformán ellenségévé válik a nemességnek, és elérkezettnek látja az időt a leszámolásra a háromszáz éves elnyomás és sok visszaélés miatt. A fegyverhez jutott nép az urak és nemesek ellen fordul, a szék tömlöcét megtámadják - úgy látszik, ez minden igazi forradalom kezdete -, az udvarházakat rombolják és gyújtogatják, az erőszakkal földjeiken visszatartott jobbágyokat, most ők is erőszakot használva, magukhoz vonják és felfegyverzik, az újabb és régebbi, 30-40 esztendős ítéleteket, szerződéseket erőszakkal megváltoztatják, a befizetett adókat visszakövetelik, birtokokat foglalnak el, ,,azt kiáltván közönségesen, hogy a fegyvereknek felvétele oka és árulójuk a nemesség lett volna?. 1763 januárjában a csíkiak a Várdotfalván gyûlésre jött székely tisztviselőket és nemeseket megtámadják, a felfegyverkezett nép körülveszi a házat, ,,és szándékuk az, hogy mindnyájukat kivonván a házból, rendre megöldössék?, s csak akkor engedik szabadon, amikor megígérték, hogy az 1740 óta fizetett adókat visszatérítik és a már felfegyverzett jobbágy székelyeket nem követelik vissza. Jellemző, hogy a katonatisztek a végső veszedelemben sem siettek a nemesség segítségére, habár azok ,,könyörgő levelet? küldtek hozzájuk.
A forradalom legelkeseredettebb Csíkban, ahol a szegénység is a legnagyobb. A csíki tisztek segítséget kérnek a többi székek tisztjeitől a felkelés elnyomására, mert különben a tavasz nyíltával általános néplázadás tör ki, s az 1514-i ,,kegyetlen keresztes had által történt példák szegény hazánkban megújulnak és mindenek végső veszedelembe borulnak?. A társadalmi forradalom zavarosan kapcsolódik össze a határőrség felállítása elleni küzdelemmel. A népet rákényszerítették a fegyverfelvételre, s ezek most fegyveres kézzel dúlnak, rabolnak, vérengzenek, a nemes embereket üldözik, fosztogatják, főleg a volt tisztviselőket. Eddig csak por és hamu voltak - mondják -, ezután másként lesz. Most már a fegyvereket hiába akarják visszavenni tőlük, nem adják, mert ,,meg akarják kóstoltatni a puska magvát azokkal, akik megérdemlik?.
A forradalmi készülődés az egész Székelyföldre kiterjed, a székely nép mellé a román jobbágy kerül társul, és együtt állanak a küzdelemben. Mint gróf Haller Pál, Csíkszék volt főkirálybírója írja jelentésében, az udvarhelyszékiek állandóan gyûléseznek, s megesküldtek, hogy a többi székbelieket mindhalálig el nem hagyják, s mihelyt jeladást vesznek (Csíkból?), régi fegyvereikkel felkelnek ők is. A románokkal is egyezkedtek és leveleztek. Udvarhelyt egy lófőt vezérükké választottak, s mert látják, hogy az ő nagy uraik nemcsak elhagyták őket, hanem fel is jelentették, azokat is kiirtják. Állítólag Lengyelországba is követeket küldöttek. A románok arra készülnek, hogy mire tavasszal az erdők kizöldülnek, bő zsákmányuk lesz, s meggazdagodva mennek ki Romániába. Ha a székelyeket erőszakkal fogják megfékezni, ezek is kivándorolnak Moldovába, ahol, mint beszélik, a vajda 4000 családnak ajánlott fel egy külön területet. Más feljegyzések szerint a moldovai fejedelem ügynökökkel csábította a székely népet a költözésre, ezek a hírek befolyásolták a nép gondolkozását és magatartását, s később több ezer család valóban kivándorolt. A csíkiak közül sokan már házukat is eladták, és megitták az árát.
Legöntudatosabbak az udvarhelyszékiek. A jobbágyságbeliek bizalmatlanságán áttör a székely egyenlőség öntudata, mely a szolgaság két évszázadában csak homályosan élhetett. A szabadokkal együtt szemére hányják a nemességnek, hogy tőlük elkülönözte magát, pedig ,,az elöljárót elvesztő tábor elöljáró nélkül vakoskodván, akármilyen nagy erővel bírjon, mindazonáltal egy halomba dől?. Figyelmeztetik őket, hogy köztük csak ,,gradus? különbség van, de jogilag egyenlően nemesek mindannyian, a nemességnek nemzeti, hitbeli kötelessége lett volna, hogy a terheket nyakukból levegye, a jogtalan adózást, mely évi negyvenezer forintra is felment, a kvártélytartást, katonaállítást megszüntesse, mert ,,keservesebb a törvényeik és kiváltságaik elenyészése haláluknál?. A nép szava a pusztába kiált. (...) A székely nép lába alatt már nincs talaj, minél inkább küzd ősi szabadságáért, annál mélyebben süllyed bele a sötét tragédiába. Érdekét nem ismerheti fel a székelység, mert nincs egységes nemzeti érdeke. Elöl saját vezetőivel, hátul ellenségével találja szembe magát. Örök tragédiájának örök kerete ez.
A sorozás közben folyik, a szabad lófő népet erővel kényszeríti mérték alá a székely főnemesekből álló sorozóbizottság, melynek élén sepsikőröspataki gróf Kálnoky Antal lovassági parancsnok áll, aki Háromszéken elnyomta a lázongást, és egymásután esketi fel a székelyeket. Udvarhelyen báró Siskovics rendeletére a nép pártján álló Borsai alkirálybírót néhány társával elfogják, mert maga is megesküdött a nép szövetségkötésekor, és a többi székülőket is esküre buzdította. (...)
Legnagyobb baj, hogy a forradalom nem egységes és nem általános, nincs vezéralakja, és ebben hordja már most bukásának csíráját. A falvakban a papok irányítják a népet, de nem egységesen, az egyik szervezi, a másik ellenzi úgy a lázadók, mint a határőrök közé való beállást. Udvarhelyen a magára hagyott és tájékozatlan nép még most is a tisztekhez és főnemesekhez folyamodik, hogy őket ,,alábbvaló, de nemességben egyenlő gradusban levőket, tudatlanokat ily terhes s majd elviselhetetlen ínségük idejére magukra ne hagyják, mint eddig, hanem oltalmazzák az ő kiváltságaikat?. A nép érzi, hogy a nemesség az ő vezéréül és nem ellenségéül van rendelve, de a nemesség nem érzi meg ezt.
1763 végén gyalakúti gróf Lázár János, bethleni gróf Bethlen Miklós és ontopai báró Siskovics József veszi át új megbízással a sorozás vezetését, és most sikerül kieszközölni a királynő határozott rendeletét a határőrség felállítására vonatkozólag, mivel eddig csak kívánsága volt Mária Teréziának a terv megvalósítása, a székelyföldi erőszakoskodás pedig csupán a sorozóbizottság túlbuzgóságának következménye. A pátens kihirdetésére a szabad nép mindenütt egynangúlag tiltakozik, és most már ragaszkodik ahhoz, amit Bukow maga is kijelentett előző évben Csíkszeredán, hogy a királynő csak önkéntes katonaságot kíván, és senkit sem akar erőszakkal kényszeríteni. Eddig 500 forint büntetéssel való fenyegetéssel kényszerítették őket a jelentkezésre, viszont azt ígérték, hogy a nemesektől függni nem fognak, adót nem fizetnek, külföldön nem kell katonáskodniuk, de mindez csak ígéret maradt, így inkább készek tovább fizetni az adót, ami ellen harcoltak, de nem katonáskodnak. A nemességnek azonban most már kezében van a rendelet, és megbosszulhatja magát a szabad székelységen, amiért az ellenük való lázadást szította. Gyergyóban a katolikus papság segédkezése mellett minden lófőt, darabontot és szabad székelyt összeírnak, az egytelkes nemesekig bezárólag a főnemesség természetesen mentes. Mire Csíkba ért volna a bizottság, a felcsíki falvak férfilakosságának nagy része, mintegy 1200 ember a Moldova felőli határhegységbe menekült 1763 karácsonyán, csikorgó téli hidegben azzal a szándékkal, hogy a kényszer elől végső esetben Moldovába vándorolnak ki. Siskovics erre télidőben kiûzette katonáival a kivonultak zömének falujából, Madéfalvából ,,nagy sírás-rívás között? az otthon maradt asszonyokat és leánygyermekeket, a fiúkat pedig, kiket leginkább szíven visel a nép, fogva tartotta, hogy ezzel visszakényszerítse a férfiakat. Ezt szándékozott tenni a többi falvakban is, de az volt a válasz, hogy a csíkszeredaiak is menekülésre készülnek. A havason a téli zord idő dacára is szabadon táborozó székelyek beüzenték, hogy semmiféle fenyegetésre, ,,egészen az akasztófáig?, nem adják meg magukat, s a sorozóbizottság küldönce előtt ,,a nép átokra fakadt a tisztviselők és nemesek ellen, mint akik e nyomorúság okozói?. A nemességből álló sorozóbizottság jutalmat tûz ki a ,,bujtogatók? kiadására (három plébánosra gyanakodtak), a nép pedig segítséget kér a háromszékiektől és udvarhelyszékiektől. Kászon felől már rég tömegesen húzódott a nép a csíki határhavasok aljába, a bizottság ágyúkkal fenyegetőzik, mire a felkelők visszaüzenik, hogy ,,még az ágyúkon is keresztülmennek, nemcsak elébe?. És nemsokára, mikor Háromszékből újabb tömegek érkezésének hírét kapják, az egész csíki csapat a kiûzött asszonyokkal és gyermekekkel együtt lebocsátkozott Madéfalvára. Udvarhely és Gyergyó szintén csatlakozásra készült. Siskovics báró altábornagy, a bizottság katona tagja attól tart, hogy a közelgő háromszékiek és az előttük levő csíkiak közé szorul, s hogy a nép győzelmét minden eszközzel megakadályozza, kegyetlen lépésre határozza el magát, amit a bizottság elnöke, Lázár gróf is helyesel. 1764. január 6-án éjszaka három órakor Caratto alezredessel, kinek csapatában császári katonaság, dragonyosok és a Kálnoky-ezred magyar huszárjai vannak, körülfogatja Madéfalvát, hol a ,,lázadók? őrök állítása nélkül alusznak, beléágyúztat, s a felijedt, összevissza szaladó népet katonáival lekaszaboltatja. A nép ellenállást próbált meg, s főképp a háromszékiek arra buzdították egymást, nehogy valaki magát megadja, mire a támadók felgyújtják a falut. Komoly ellenállásról szó sem lehetett, a támadó seregben egyetlen ló esett el, s egyedül egy magyar huszár hadnagy kapott könnyû sebet a karján.
A székelyöldöklést, a siculicidiumot részben a székelyek hajtották végre, értelmi szerzője pedig Siskovics báró volt, ki a bécsi haditanácshoz intézett jelentésében is egyes számban beszél magáról mint intézkedőről. A társadalmi forradalmat elnyomták és megbosszulták a határőrség érdekében tett gyilkolás ürügye alatt, büntetlenül. Siskovics báró elárulta intézkedésének igazi hátterét, mikor azzal igazolta tettét, hogy a székely nemzeten, hogy egységes legyen, minden évszázadban egyszer eret kell vágni, s ezt az érvágást végezte el ő. Úgy végezte el, mint elődei a megelőző tíz székely forradalom alkalmával, a bajok orvoslása helyett elvágta az ereket.
A székely ellenállás megszûnt a vérkeresztelővé vált vízkeresztnap barbársága után. Madéfalva üresen maradt, a holttestekkel és a házak üszkeivel. A nép ijedten menekült, a háromszékiek véres fejjel szaladtak aznap haza, éppúgy az alsó- és felsőcsíkiak is, és kegyelemért esedeztek. Kegyelmet könnyebb volt kapni, mint igazságot.
A sorozás most már akadály nélkül ment végbe. A csíkiak ezredese a madéfalvi vérengző, Caratto Manó lett. Az első székely ezred számára összeírtak Csík, Gyergyó és Kászon székben 4982 családfőt, majd Háromszéken a másik gyalogezredet és még egy huszárezredet. Besorozták az 1-16 éves fiúgyermekeket is, hogy senki meg ne szabadulhasson. Mindazok a nemesek, akik a nép leverése körül érdemeket szereztek, most kapitányi és ezredesi rangot kaptak a határőrségben, amelyeknek tisztjei azonban túlnyomó részben idegenekből állottak. Így indult el a székely nép élete ismét egy évszázadra. Mária Terézia vizsgáló- és büntetőbizottságot küldött ki a csíki mozgalom vezetőinek kikutatására és megbüntetésére, aminek az lett a következménye, hogy a nép ismét tömegesen szökött meg és vándorolt ki tovább Moldovába. Amikor Bukovina 1775-ben ausztriai tartomány lett, Hadik András tábornagy ide telepítette át Moldovából az ott lézengő több ezer székely családot, amelyek itt külön székely falvakat alapítottak, mint Istensegíts, Fogadjisten, Andrásfalva.
A határőrség is megvalósult, Bruckenthal kívánsága is teljesült, minden a legjobban történt. Csak a néppel nem törődött senki. A SICVLICIDIVM betûi római számmal 1764-et, a székelygyilkolás évét adják ki, mintha valami mágikus kör zárult volna be itt - és valóban bezárult a székely népi mozgalmak története. A székelység többé nem próbálkozott forradalmakkal, nem próbált egyelőre ellenszegülni az osztrák elnyomásnak sem, megtört az ereje, megadta magát sorsának. Gyermekkoromban még hallottam, hogy a sírva vigadó székely így adott szót a táncnak: ,,Hej, Bukov, Bukov, Bukkentál.? A székely nép tudja, hogy mit sirat ezzel.
Részlet a Székely bánja címû szociográfiából
Bözödi György
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép