Közélet: Önkilövés és bunkóság

2004. január 9., péntek, Archívum 2003–2007

Az ünnepek lejártak (kinek-kinek mint rendelve), úgyhogy minden körülményeskedés nélkül belevághatunk az új esztendő bonyolult dolgaiba, melyek oly fontosak mindnyájunk számára. Az egyik éppen a 2003. év utolsó napjaiból köszön vissza. Ilie Sîrbu miniszter vadászaton történt balesetéről van szó, melynek részleteit a közvélemény előtt eltitkolták. A románokat csak negyvennyolc óra után tájékoztatta a rendőrség arról, hogy az állam magas tisztségviselői vadászni mentek. Mindenekelőtt a miniszterelnökről, Adrian N?staséról van szó, meg két hírszerző szolgálat, az RHSZ és a KHSZ igazgatójáról, nevezetesen Radu Timoftéról és Gheorghe Fulgáról, de Ioan Talpe? tábornokról is, a cotroceni-i elnöki tanácsosok főnökéről. Két napig nem jutott a közvélemény tudomására, hogy részt vettek a szóban forgó vadászaton. Miért? Addig is, amíg megkaptuk a hiteles magyarázatot, olyasmit észleltünk, amire akkor is oda kell figyelni, ha első látásra antológiába illően ostobának tûnik. A hírszerzésben jártas Talpe? tábornok (Ion Iliescu előző mandátuma idején a külügyi hírszerzés főnöke volt) így nyilatkozott az Evenimentul zilei egyik riporterének: ,,Aki ott volt, mind Sîrbu asszonyt próbálta óvni, mert ő szívbeteg.? Szegény asszony. A család nemi szerve balesetet szenvedett, és Románia főbenjárói oda voltak, hogy meg ne tudja, mert szívbajos és belepusztulna. Ezek szerint azt kell hinnünk, hogy mindkét titkosszolgálat meg a kormány egyfolytában azon tanakodtak: hogyan is értesítsék Sîrbu asszonyt a balesetről? Csakhogy Sîrbu asszony az ,,önkilövésről? még szombaton este, a vadászati balesetről szóló rövid tévéhírből értesült. (A baleset szempontjából érdektelen, de rendkívül fontos a romániai szólásszabadság megítélése tekintetében az, ahogyan a hírt a megtörténés pillanatától kezdve a mai napig letudták, bagatellizálták vagy éppen eltekintettek tőle. Olvasóink bizonyára észrevették, hogy számos újság szót sem ejtett a dologról, egyik-másik televízió pedig, miután többször rájuk telefonáltak, úgy közölte, mintha a magas tisztségviselők ott sem lettek volna az ominózus vadászaton. Mi több, a rendőrség közleménye iskolapéldája annak, miként lehet úgy fogalmazni, hogy az állampolgár tudomására jusson ugyan valami, de abból egy mukkot se értsen.) No de térjünk vissza a vadászat egyik résztvevőjének sajnálkozásához. Nevezetesen Talpe? uram szavaihoz. Megjegyezte ugyanis: ,,Ó, hát azt is sajnáltam, hogy a világra jöttem, amikor láttam azt a sok bunkóságot, mocsokságot, ami néhány idióta újságíró ügyeskedéseinek köszönhetően megjelenhetett.? Szóval idióta bunkóság egy keresztényekhez nem illő vadászat iránt érdeklődni (karácsony harmadik napján történt, mégiscsak) akkor, amikor a rendőrség zagyvaságokat közöl, és a román állam hatóságai 48 órán át eltitkolják az igazságot a miniszterelnök, Talpe? és a két titkosszolgálati főnök részvételéről! Mi a nagyobb bunkóság? A kérdezés vagy az eltitkolás? Ha Sîrbu asszony szívbaja ürügyén félretájékoztatod a közvéleményt a résztvevők tekintetében? Vagy az, ha meg akarod tudni, miként rongálódtak meg, önkeze által, a miniszter úr nemi szervei, és hogy ki volt még ott? Melyik a nagyobb idióta bunkóság, Talpe? uram? Az, ami most Románia gyógyszertáraiban történik, amikor a kormány határozatát úgy vezették be, mint a hajtóvadászatot? Vajon nem nagyobb bunkóság a Sîrbu asszony egészsége iránti aggodalom (mellyel önök egy eddig számunkra érthetetlen vadászatot lepleznek, s amelyet nem nagyon tudnak igazolni), mint a pár millió cukorbeteg és szívbajos ember iránti megvetés, akik nem lelik a térítéses listán gyógyszereiket, vagy piruláik elfogynak, mielőtt hozzájuthatnának? Vegye a fáradságot, és olvassa el, mi történik országszerte a gyógyszertárakban, s mondja meg, mi a nagyobb bunkóság? Karácsonykor vadászatra menni, vagy ünnepek után hiába keresni az orvosságokat? (A január elsejétől érvényes határozat előkészítésének idején a kormányzók vadásztak, vagy éppen melegebb éghajlatokon, szigetek partjain napoztak.) Miért oly nagy idióta bunkóság egy vadászati balesetről érdeklődni, ahol az egyik résztvevő jól belelőtt a saját heréjébe? Miközben a hatalom minden ízében azon munkálkodott, hogyan titkolhatnák el a résztvevők kilétét és a baleset részleteit (amiről a románok mai napig nem tudnak)! Mi az a nagy idióta bunkóság? Hogy akadt újságíró, akinek megfordult a fejében, hogy vajon megvan-e még Sîrbu miniszter úrnak a két tojása, aminek számlálására a kormányfő invitált? Tábornok úr, vajon nem nagyobb bunkóság a politikusok (vagy legalábbis a vadászaton megjelentek) pökhendisége, mint az újságíróké, akik a részletek után kutatnak? Vajon a vadászok, köztük az ön nevének eltitkolása nem a demokráciával és a szabad tájékoztatáshoz való joggal szembeni bunkóság? Egy román miniszter herén lőtte önmagát. Akik jelen voltak, jobbnak látták, ha nem derül ki, hogy maguk is ott voltak a vadászaton. Azóta tudjuk, miért nem lőtték főbe magukat!
Cornel Nistorescu (Evenimentul zilei)
Fordította: Forró Eszter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép