Mire való a csendőrség? című jegyzetünk megjelenése óta most találkoztunk a Dózsa György Megyei Csendőr-felügyelőség parancsnokával, akivel elbeszélgettünk a témáról. Adrian Faur ezredes tudatában van annak, hogy mindenki a saját igazát védi, ám ő, mint mondta, szakmai szempontból közelíti meg e kérdést.
Emlékeztetőül: kifogásoltuk, hogy több belügyi rendfenntartó szervezet is ugyanazt a feladatkört látja el, s fölöslegesként a csendőrséget jelöltük meg, mondván, ha a létszám a gond, akkor a rendőrségen belüli közrendészetet kellett volna inkább bővíteni, mintsem egy új, költséges struktúrát létrehozni.
A főtiszt is látja, hogy komoly átfedések vannak, de miért pont a csendőrség legyen a hunyó? Az alakulat munkatársai a fejlett francia csendőrségtől tapasztalatokat vettek át, állandó továbbképzésen vesznek részt, profi módon végzik munkájukat. Amikor a rendőrség nyomozói veszélyes helyzetbe kerültek nemrég a juhtolvajok felkutatásakor, miért a csendőrséghez fordultak támaszért? — tette fel a szónoki kérdést. Vagy a magán őrző-védő szolgálatoknak miért a rendőrség jóváhagyását kell kérniük, amikor az semmiféle ilyen tevékenységet nem végez, az ugyanis a csendőrség feladata. Vagy mire valók a közösségi rendőrök? — sorjázta tovább a parancsnok, mert ha a rendet kell helyreállítani — na nem nálunk, hanem például a szomszédos Brassóban, főleg sportrendezvényeken —, a csendőrséghez folyamodnak a szervezők. Aztán jövő évtől meg kell alakulniuk az önkormányzati alárendeltségbe tartozó polgári rendőrségeknek. Milyen szakmai képesítésű, tapasztalatú embereket alkalmaznak oda? Hallottunk olyasmit, hogy egy csendőr korrupciós botrányba keveredett volna? — kérdezte tovább. Náluk rend és fegyelem van, s ha valaki azt nem tartja be, repül, mondta a parancsnok, emlékeztetve, a múltkoriban levetkőztettek egy verekedésbe bonyolódott csendőrt, aki ráadásul rendőrtiszt fia.
Az ezredes azt is megérti, hogy önkormányzati alárendeltségű rendfenntartóknak kell lenniük. Példaként az Egyesült Államokat hozta fel, ahol a helyi közösség nevezi ki a seriffet, azaz rendőrparancsnokot. Ez mind rendben, csak ne a csendőrségen verjük el a port, hanem szakmai szempontok szerint mérlegeljük a kérdést — végezte érvelését Faur.
Ez mind szép és jó, nem vitatkozunk, főleg nem a helyi parancsnokkal, mert magasabb körökre tartozik, de valakik pluszban vannak a prérin. A rendfenntartást s a helyi ügyeket önkormányzati alárendeltségű szervre kellene bízni — nevezhetik azt rendőrségnek, csendőrségnek, vagy akár másnak is, nem ez a lényeg —, a bűnüldözés maradhat belügyi fennhatóság alatt. Akkor akár képzett csendőrök is jelentkezhetnének polgári rendfenntartóknak. Csak az a gond, hogy aki egyszer belekóstolt a belügyi fizetésbe, az már nem megy el onnan, főleg nem az önkormányzathoz.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
