A sorsfordító 1989-es december levegőjét hozza a dokumentum, melyet az alábbiakban ismertetünk.
Amikor Bukarestben még a hatalomváltás folyamata zajlott, amikor Erdélyben és Székelyföld-szerte forrongott a nép, amikor a diktátor elfogására kiküldött alakulatoknak szurkolt a fél ország, akadt Sepsiszentgyörgyön egy jogászokból álló baráti kör, mely politikai program megszövegezését tartotta legfőbb feladatának, hogy vidéki és kisebbségi elszigeteltségében valamivel hozzájáruljon az áhított átalakuláshoz, s előmozdítsa valamelyest nemzetiségünk egyenjogúsítása ügyét. A romániai magyarság elnyomása rendszerszerûen kiépített jogfosztás volt, ezért az ellenében megfogalmazott szándékoknak is átfogó programtervezetben kellett hangot kapniuk. A sebtében összeállított igénylistába természetesen aktuálpolitikai elvárások is vegyültek. A társasághoz tartozó Rozsnyai Sándor azóta is közismert közéleti személyiség, ő meséli:
- December 22-én délelőtt, mikor Ceau?escu a fővárosban még a Központi Bizottság épületében tartózkodott, én bent voltam a sepsiszentgyörgyi törvényszéken, és emlékszem, a gyárakból betóduló tüntetők az épület előtt haladtak el, egyesek meg is fenyegették az intézményt. Ahogy a pereim tárgyalása lezárult, kimentem a központba, mondhatni, részt vettem a megyei pártbizottság körüli tüntetésen. Ott elég sok bírósági alkalmazottal találkoztam. Magyarul egyedül Zsoldos Árpád, a színész beszélt, valami olyasmit, hogy: vesszen a zsarnok! No és Rab István első titkár, ő, amikor kiállt az erkélyre, letácsolták, hogy: ha eddig is románul beszéltél, beszélj most is úgy. Ezt elmondták románul és magyarul is. Egy idő után egy barátommal hazamentünk, és ott tudtam meg a feleségemtől, hogy bemondta a tévé, Ceau?escu közben elmenekült a KB székházából. Másnap telefonon hívott egy Kerekes Károly nevû filozófiatanár, hogy össze kellene ülnünk a színház termében megvitatni, mi a teendő, s hogy az én nevemet Könczei Árpitól, a táncmestertől tudta meg. Oda elmentem Könczei László ügyvéd kollégával együtt (számomra Laci bácsi), és ott sok minden elhangzott, végül abban állapodtunk meg, csoportok alakulnak, és minden szakma a maga területén elkészít egy programot, akciótervet. Veress Dániel, aki levezette a gyûlést, említette a finnországi Aaland-szigetek példáját, s én megkérdeztem, nincs-e meg neki az ottani autonómiastatútum, de ő is csak hallomásból ismerte azt.
Így kerültem egy csoportba Könczei Laci bácsival, Puskás Bálint későbbi szenátorrral és a nem jogász, de hozzánk csatlakozó Fodor Pállal, a marosvásárhelyi polgármester testvérével. Feleségem szerint Puskásnál már akkor golyószóró volt. Mi négyen karácsony éjszakáján az én lakásomon összeültünk, hogy kidolgozzuk, amit vállaltunk. Aznap éjjel lőttek, emiatt nem ment senki haza, egész éjjel fennültünk és beszélgettünk. A fogalmazás akadozva folyt, végül hajnal felé főleg az én kútfőmből papírra vetettük az első három alapelvet. Reggel átmentünk tőlünk, a Templom utcából Könczei Laci bácsihoz, a Konsza Samu utcába, és ott megfogalmaztuk a többit. A tervezetet végül Könczei bácsi bevitte a színházhoz, mi kint várakoztunk. Arról volt szó, felviszik Bukarestbe. Mi történt vele, nem tudom.
A riporter még egy információval rendelkezik: Puskás szenátor Kónya Ádám kérdésére, hogy látta-e valaki valami hasznát a nyilatkozattervezetnek, azt felelte: az felkerült az RMDSZ bukaresti központjába, de nem használták fel, egyik-másik követelésével talán nem értettek egyet. A fővárosban különben már 23-án nekiláttak megfogalmazni Domokos Géza emlékirata szerint (Esély I., 17. old.) az ő lakásán az RMDSZ december 25-én közzétett kiáltványát. Ennek nem egy megfogalmazása szinte szó szerint egyezik az itt ismertetettel, de a különbségek sem jelentéktelenek.
A sepsiszentgyörgyi programtervezet
S most következzék a dokumentum. A Rozsnyai Sándor birtokában maradt másolaton még a számozás sincs kijavítva, az valójában nem 17, hanem 19 vagy 20 pontot tartalmaz. A később meghonosodott RMDSZ helyett is a talán szerencsésebb Magyar Demokrata Fórumnak nevezik az akkor szerveződő érdekvédelmi szervezetet, melynek tervjavaslatukat megfogalmazták, sőt, utóbbi is két változatban szerepel. Érezni a nyelvi elnagyoltságot is egyik-másik pontján. Az utolsó két pontot pedig tintával toldotta hozzá Rozsnyai Sándor a gépirathoz, és nem emlékszik, pontosan mikor. Mindezek mellett azonban a programtervezetből egy olyan koncepció bontakozik ki, mely egy, a mainál jóval szabadabb szellemû, az önállóságot és önigazgatást sokkal nagyobb szerephez juttató politizálást tenne lehetővé.
,,Teljes fokú egyetértésünkről és támogatásunkról biztosítjuk a megalakult Nemzeti Megmentési Front programját minden vonatkozásban.
Részünkről a következők leszögezését tartjuk szükségesnek:
1. A romániai magyarok államalkotó nemzetként való elismerése.
2. A nemzetiségek számára az önrendelkezési jog biztosítása és garantálása.
3. Teljes jogú félként képviseltetni kívánjuk magunkat a törvényhozás, a végrehajtás, az igazságszolgáltatás, a gazdasági szervek, az egészségügy és minden egyéb állami, egyházi és társadalmi szervezet irányításában.
Ennek érdekében megkívántatik, hogy a törvény biztosítsa számunkra a következőket:
1. A törvényhozásban a magyar nemzetiség által javasolt és megválasztott saját képviselőket.
2. A Nemzetiségi Minisztérium felállítását, amelynek személyzete, beleértve a minisztert is, a nemzetiségek soraiból kerüljön ki, és amely hatáskörét - az általános jogokon és kötelezettségken kívül - a nemzetiségek által utólag kidolgozott és jóváhagyott javaslatok szerint állapítsák meg.
3. A helyi állami szervekben a magyarság érdekeinek érvényesítése az általuk javasolt és megválasztott képviseleten keresztül történjék.
4. Azokban a helységekben, amelyekben a magyar lakosság többségben van, a hivatalos nyelv, úgy írásban, mint szóban, azok anyanyelve legyen.
5. Ott, ahol számarányuk kisebb, második hivatalos nyelvként a magyar nyelv használata biztosítva legyen.
6. Ezekben a helységekben a tisztviselőknek ismerniük kell a helyi lakosság nyelvét, és ott, ahol ez jelenleg nincs biztosítva, azonnali hatállyal ennek megfelelő intézkedések foganatosítandók.
7. Ezek betartásának ellenőrzése a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének hatáskörébe tartozzék, amely javaslatot tesz az illetékes szerveknek intézkedés végett.
8. Az egész igazságszolgáltatási eljárásban az anyanyelv használatát szóban és írásban alkotmányosan szabályozzák, és úgy a bíróságok, mint a bûnüldöző szervek stb. szervezési törvényében, valamint az alaki eljárási jogban is kifejezést és biztosítékot kapjon.
9. A bírói állásokat csak azok a személyek tölthetik be, akik a helyi lakosság anyanyelvét ismerik. Ugyanez az elv alkalmazandó az igazságszolgáltatás, bûnüldöző szervek alkalmazottainak kinevezésénél is.
10. Intézkedni kell, hogy azok a magyar nemzetiségûek, akik nem magyarlakta területen dolgoznak, kérésükre magyarlakta területre visszakerüljenek és szakképesítésüknek megfelelő beosztást kapjanak.
11. Ugyanakkor szükséges az anyanyelvû oktatás biztosítása minden fokon, beleértve a felsőfokú intézeteket és az egyetem visszaállítását, újak beindítását is.
12. A szakképesítést nyert végzős diákok saját nemzetiségük által lakott területen kapjanak kinevezést.
13. Saját intézményeink irányítása és ellenőrzése a Romániai Magyar Demokrata Fórum által történjék.
14. Saját nemzetiségi szimbólum létesítése, annak elismerése és szabad használata.
15. Az anyanyelvünkön történő hírközlés minden formájának megteremtése és biztosítása (sajtó, tévé, rádió stb.), beleértve a reléhálózat kiépítését is.
16. Kultúrkapcsolatok kiépítésének biztosítása nemzetközi szinten saját képviseleteink által.
17. A Romániai Magyar Demokrata Fórum jogi személyiség, mely képviseli érdekeit nemzetközi és nemzeti szervek előtt, beleértve a Magyarok Világszövetségét is.
A romániai magyar nemzetiséget a világon élő összmagyarság alkotórészének ismerjék el.
18. Vallási iskolák visszaállítása.
19. Régi községközpontok visszaállítása.?
Egy kis magyarázat
- Politikai beolvasásnak is beillik a tervezetük. Külön méltányolom az igazságügyi rész kidolgozottságát.
- Jaj, én ügyvédi pályám elején, a hetvenes években még magyar párbeszédet tarthattam a szentgyörgyi bíróságon, és a másik védőügyvéd románul válaszolt!
Amit fontosnak tartok, az alapelvek leszögezése. És hogy Románián belül képzeltük el mindezt, sőt, a Nemzeti Megmentési Fronton belül. Az alapelvekből kiderül, hogy nemcsak az önrendelkezést, hanem államalkotó nemzet voltunk elismerését is kértük, és azt, hogy teljes jogú, egyenlő félként kívánjuk képviseltetni magunkat minden állami szervben.
- Valósult-e meg valami belőle?
- Politikai képviseletünk - megvan. Nemzetiségi minisztérium - most nincs. Hivatalos nyelvként nincs elismerve a magyar nyelv. A 6-os pont részben megvalósult. Az anyanyelvhasználat az igazságszolgáltatásban - még nincs meg. Az alkotmányba bevették, de még ki kell dolgozni. És én attól félek, hogy el fog sikkadni. Bírók, bûnüldöző szervek ismerjék a helyi lakosság nyelvét - ígérni sem ígérik. Nemzetiségi szimbólumok - ezt én tartottam akkor fontosnak, nos, megvannak, de nincsenek elismerve. Talán az anyanyelvû hírközlésből lett valami. Önálló állami egyetem - nincs. Külkapcsolatok - azok léteznek, de nem állami támogatással, csak amilyen mértékben mi alakítottuk ki azokat. És a 17.: jogi személyiség - ez létezik. A romániai magyarság mint az összmagyarság része - ez is megvan, de nem úgy, hogy a román állam elismerte volna. A régi községközpontok helyreállítása - ezt mi főleg a Székelyföldön kívüli falvakra értettük, a sok lefokozott, román faluval összevont, sorvadásra ítélt magyar településre. De mai állapotaink fő hiányossága az, hogy nincs egy olyan állami szerv, nem is tudom, minek nevezzem, mely mindezek érvényesülését eléri, szavatolja. Az RMDSZ kevés hozzá.
- Egy kisebbségügyi főhivatal?
- Olyan belső, de mégis nagy súlyú államhatalmi szerv, mely számon tudja kérni a jogegyenlőség megsértését, s eléri érvényesítését. Ellensúlyozza a román demokrácia ellentmondásait.
- Nem hagyott itt kiaknázatlanul egy lehetőséget kisebbségünk ?89 decemberében?
- Dehogynem. Saját intézményeit nem teremtette meg. Nem élt a forradalmi helyzet kínálta eséllyel, hogy az akkori törvényen kívüli állapotban megalkossa saját intézményeit, bízott abban, hogy a rendszerváltás mintegy magától meghozza mindazt, ami valóban egyenrangú államalkotó tényezővé emelhetne bennünket.
B. Kovács András