Filmbemutató KommandónKözélet: Azok a régi szép idők

2004. január 17., szombat, Archívum 2003–2007

Minden kisközösség számára ünnep, ha településükről, az ott élő emberekről filmet készítenek, s azt a helyszínen később még le is vetítik. Csütörtökön este a kommandóiak is ünnepelhettek, ugyanis Vári Klára Franciaországban élő, brassói származású filmkészítő bemutatta a faluról forgatott új rövidfilmjét.
A kaszinó - azaz a polgármesteri hivatal - kultúrtermében majdhogynem telt ház van: sok a gyermek, idősek és fiatalok egyaránt az új produkciót várják. Még a rendőr is eljött. Aztán indul a digitális vetítő, s pörögnek a 2003-ban készített, Kommandó címû produkció képsorai. Dokumentumfilm fikciós elemekkel, főként gyermekek közremûködésével. Játszadozásuk akár valós is lehetne, bizonyos fokig azonban követi a forgatókönyvet. A ,,szereplők? számára a nagy élmény persze az, hogy viszontlátják saját magukat, s a vetítés alatt folyamatosan kommentálják a látottakat. A hangfoszlányokat egy mikrofonnal rögzítik, esetleg felhasználják majd később a film bővítéséhez.
A képek hangulatán, komponálásán - új látószöget jelent a ködös, hajnali, ébredező falu látványa és a deszkagyár tornyáról készített légi felvételek sorozata - érződik, hogy Vári Klára gyermekkorának egy részét Kommandón töltötte, a filmből kisugárzik, hogy szerzője nem átutazóként csodálkozik rá a hegyvidéki település különlegességére, hanem ismerője, átélője a varázslatnak. Többször visszatérő mozzanat a kenyér dagasztása, sütése, ám főként a gyermekjátékok foglalják keretbe a filmet. Utóbbiak többnyire a kommandói hétköznapokra utalnak - gyötrelmekkel és szépségekkel együtt -: hogy, hogy nem, a vasúti csarnokban sürgő-forgó kicsik éppen azt színlelik, mintha dolgoznának a vagonok körül - a falon friss gyermekrajz pöfékelő mozdonnyal -, s az egyik apróság álmát meséli, melyben azt látta, hogy a gőzös felvitte az ég felé, s a falu olyan volt, mint régen? Záró képsorként aztán az ismét sínre tett, araszoló gőzmozdony jelenik meg, miközben a masiniszta komótosan, beidegződött szakértelemmel adagolja a hasábfát a kazánba, s a vasparipáról egy kislány mosolyogva búcsúzik a nézőktől. Vége.
Felgyúlnak a terebélyes csillár villanyégői, egy öregasszony odahajol szomszédjához, s azt mormolja: hát igen, ennyi maradt a régi szép időkből? Szinte üres már a terem, de a szürkésfehér falon még sejlenek a filmkockák: kenyér, gyermekek, kattogó gőzmozdony. Ezek nélkül ugyanis elképzelhetetlen az élet Kommandón.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-01-17: Archívum 2003–2007 - :

Belföldi hírek