K. Bardóczy Magdolna (1944-2003) ízig-vérig közösségi ember volt. A tanítást, a szervezést legalább olyan alázattal vállalta, mint a mûtermi munkát. Ha mûvésztársai hajszálpontosan megkomponált és aprólékosan kidolgozott felületeire emlékeznek, valamikori tanárkollégái sugárzó - gyakran polemizáló -, nyughatatlan egyéniségét idézik.
Tehetségkutató akción a legendás marosvásárhelyi tanár, Nagy Pál fedezte fel. Talán tőle tanulta, hogy az igazi mûvészet nem áll meg a mûterem falai között. Átcsap, átugárzik azokon, kimegy az emberek közé, megszólítja őket, kiállításra, koncertre, szellemi eszmélésre invitálja.
Választott szakterülete a kerámia, egyike a legnehezebbeknek. Ide nemcsak alkotói fantázia, hanem fizikai állóképesség is szükséges. Kolozsváron töltött hat évéről mindig derûsen emlékezett, tanára, Balaskó Nándor nevét szívesen emlegette.
A kerámia nemes anyagaira, porcelán- és fajansztárgyaira határtalan alázattal festette sajátosan kiérlelt, stilizált formáit. Nem volt egy világfelforgató, ,,forradalmár? mûvész. Munkáival soha nem provokálta közönségét. Magda számára a nagy kihívást a harmóniakeresés, a mûvész és a befogadó közötti békés párbeszéd megteremtése jelentette.
A kerámia előállítása roppant költséges. Drága az alapanyag, a mûvész számára kifizethetetlen az égetés, a mázazás. De elhatalmasodó betegsége is a táblakép felé irányította. Nagyon szerette Csontváryt, az ő kissé misztikus, de kristálytiszta világát.
Szolidáris volt. Meghatározó személyes élményem vele kapcsolatban, ahogyan a nyolcvanas évek elején a kézdivásárhelyi szigetelőgyárban tanfolyamot indított fiatal munkások számára: ,,Ne csak sokat és határidőre, hanem szépet is tudjanak gyártani.? Állását veszített kollégájának munkáit árusította, csak hogy valami jövedelemhez juttassa a bajba jutottat.
Országos hírû rajzversenyeket és mûvészeti tárgyismereti vetélkedőt szervezett kisdiákok számára abban a képtárban, ahol most emlékkiállítása áll. És még nem beszéltünk nagy álmáról: egy gyermekképtár létrehozásáról. Lelkesülten tervezte, cizellálta elképzelését, amely sajnos, torzóban maradt.
Kitûnő humorú, emelt fejû ember volt. Előttem van, ahogy ezt az írást olvasva vagy a tiszteletére a Képtárban rendezett minitárlatot látva elmosolyodik, és csendes öngúnnyal megkérdez: ,,Ennyire fontos lettem volna??
Vargha Mihály
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.