
A Székely Nemzeti Tanács minapi sepsiszentgyörgyi gyûlése pontot tett egy folyamat végére: elfogadta azt a területi autonómiatervezetet, melyet a testület a román parlament elé terjeszt, Birtalan Ákos képviselő közvetítésével. És párhuzamosan az európai szervezetekhez is eljuttatja majd, hadd tájékozódnának érdemben és első kézből a székelyföldi magyarság törekvéseiről.
Nem vagyok jós, hogy csalhatatlan bizonyossággal megmondjam, mi lesz a sorsa e projektumnak a parlamenti útvesztőben, hiszen azon sokféle törvénytervezet ,,átverekedte? magát, köztük egészen ostobák, haszontalanok és félkegyelmûek is, de olyanra még nem volt példa, hogy az alkotmány első cikkelyének a leghalványabb utalásban is ellentmondó jogszabály egyáltalán kikerüljön a jogi bizottság - esetünkben talán a közigazgatást is ide kell sorolnunk - taposómalmából, s elérje legalább a plénum ,,nyilvánosságát?. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a székelyföldi autonómiatörekvések Romániában ne kapnának megfelelő publicitást, sajnos, a sajtónyilvánosság román oldalán a legszelídebb besorolás az ,,autonómiabotrány? címkét viseli. Elég nehéz ebben a közegben érdemben megmagyarázni a romániai közvéleménynek, miért is korszerû és méltányos igény az önrendelkezés elvének követelése, törvényes úton való érvényesítése. Ennek a megállapításnak bárki ellene vetheti azt, hogy nem ez a kérdés sarkalatos pontja, hiszen autonómiát mi nem másoknak, de magunknak akarunk, s így elsősorban saját közösségünket kell megnyernünk a gondolatnak. Ez így lenne igaz, ha eltekinthetnénk attól a politikai és lélektani közegtől, amelyben élünk.
Nem tekinthetünk el, ezt a későbbiekben is keményen meg fogjuk tapasztalni, de most azon is el kell töprengenünk: vajon miért osztotta meg az autonómia kérdése az erdélyi magyar közvélekedést, s kiváltképpen a még mindig gyermekcipőben tipegő romániai magyar politikai elitet. Mielőtt e kérdésre választ keresnénk, e kategorikusnak hangzó minősítésért talán meg kellene követnünk politikusainkat, tudván, hogy ismeretekben és tisztességes szándékokban ugyan jóval fölötte állnak a romániai politikusi átlagnak, talán csak az a fajta kemény pragmatizmus hiányzik belőlük, ami az igazi politikai sikerek mindenkori kulcsa volt és marad.
Most két tábor feszül egymásnak, s ha a végcélt, a romániai magyarság önrendelkezésének megvalósítását közösnek is mondhatjuk, a módszerekben, a harcmodorban, az ,,ütemtervekben? oly mérvû különbözőség mutatkozik, hogy bajosan tudjuk újra egy táborban képzelni el őket. Az autonómia azonnali kimondására (de legalább a szándék kinyilatkoztatására) voksolókat a román politikum következetesen és makacsul szélsőségeseknek nevezi, s vélhetően minden diplomáciai eszközzel azon lesz, hogy a nemzetközi megítélésben is ilyen képet, imázst alakítson ki róluk, ha már itthon nem tudja őket ügyészségi, titkosszolgálati módszerekkel elhallgattatni. Ez várható és kiszámítható mozgás, a nagyobb gond az, hogy sem az RMDSZ, sem a magyar kormányzat nem óhajtja semmi szín alatt ,,legitimizálni? törekvéseiket, s ez olyan hátrányt jelent, melyet sokkal nehezebb leküzdeni még a román közfelfogás és politikum merev, beidegződött ellenállásánál is. Mert amíg nem kezdődik egy érdemi RMDSZ-SZNT párbeszéd, amíg az autonomistákat nem hívják meg a MÁÉRT értekezleteire (más-más okokból és meggondolásokból, nyilván), addig könnyû lesz a ,,radikálisok? minden elképzelését ,,szélsőségesnek? titulálni, s lesöpörni a törvény, a jog, a törvényhozás asztaláról. Elsősorban Bukarestben, de lehet, hogy Strasbourgban és Brüsszelben is?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.