Beszélgetés az országos DOMO-üzletlánc kézdivásárhelyi központjában
A minap tudtuk meg országos magánvagyonok rangsorolása alkalmával, szûkebb pátriánkban is több millió eurós vagyonokat halmoztak fel egyesek, s erre nem felfigyelni bûn volna. Alig tudtunk valamit a szóban forgó üzletemberekről, ők ugyanis a határozott, de csendes építkezés taktikáját választva, a közéleti szerepléstől kimondottan ódzkodtak ez idáig, talán ezért is fogadják némi fenntartással az újságírót, a nyilvánosság képviselőjét. Mindamellett a tájékoztató jellegû beszélgetéstől nem zárkóztak el.
Három kézdivásárhelyi magyar üzletember is szerepel a leggazdagabb háromszáz romániai polgár névsorában, amit a Capital tett közzé nemrég: Bába György, Hegedüs Ferenc és Szarvadi T. Loránd. Utóbbi kettő az Interexpo Kft. társtulajdonosa. Hegedüs Ferencet benn találtuk a cég székhelyén, s ő volt szíves pár kérdésünkre válaszolni.
A pult mögött
A riporter első kérdése a középkorú férfihoz: mivel pályáját nyilván még a másik rendszerben kezdte, vette-e a hasznát annak, amit akkor tanult?
- Édesapám kereskedőember volt, a szüleim világéletükben ezt csinálták, tőlük tanultam a szakmát, gyerekkoromtól benn voltam az üzletben, segítenem kellett nekik. Fogyasztási szövetkezeti üzlet Gelencén, ahol rá voltunk utalva arra, hogy mindennek mi járjunk utána, mi szerezzük be az árut. Hogy jobb jövedelmet érjünk el - a szövetkezetnél nem alapfizetés, hanem százalék után kaptuk a pénzt -, édesapám sokat harcolt, eljárt áruért a lerakatokba, Bákótól kezdve mindenhova. Egy olyan jó kis boltot alakított ki, hogy még a környékről is hozzánk jártak a vevők. Mert eléggé áruhiányos idők voltak a nyolcvanas évek, mindent nehezen lehetett beszerezni. Vas- és vegyiáru-kereskedéssel foglalkoztunk. S mikor jött a változás, én ezeket a dolgokat ismertem. Hogyan kell áruért menni, mit hol beszerezni, mit lehet eladni, ismertem az emberek igényeit? Feleségemnek volt egy kis bolthelyisége Kézdivásárhely központjában, amit ?89 után visszaigényeltünk, és ott kezdtük a maszek oldalát az egésznek. Ott nyitottunk magáncéget, kft.-k még nem léteztek, talán családi társaságnak hívták. Később jött a kft.-s törvény.
- Odaállt a pult mellé?
- Oda. A beszerzés volt az enyém, és árultunk. Együtt a család.
- Kezdetben sokat hoztak, jól jövedelmeztek ezek a kisvállalkozások, a jogi szabályozás is más volt. S akkor Önöknek el kellett dönteniük: most villát építek vagy inkább befektetem a jövedelmet.
- Valóban jól jövedelmeztek. De amikor én kezdtem, őszintén mondom, bizonyos javaimat pénzzé kellett hozzátennem: videolejátszóimat, elektronikai cuccaimat, ami megtakarított pénzünk volt, mindent befektettem, hogy forgathassam. Két részlege volt a boltnak, mert kevés volt a tőkém, felét bizományi boltként mûködtettem, a másik felének pedig csemegebolt jellege volt, kávét, édességet, ilyesmit árultunk. Feleségem délelőtt a szigetelőgyárban dolgozott, s délután jött nekem segíteni az üzletben.
Társulni
Úgy ?92-től ?94-ig, amikor is a jelenlegi társammal, Szarvadi T. Loránddal és feleségével, Téglás Zsuzsannával megalapítottuk az Interexpót. Azelőtt még csináltunk egy közös vállalkozást. Hogy egy ütőképesebb céget hozzunk létre, négyen társultunk. Nekem a kézdivásárhelyi cégnél volt egy korábbi társam, ismerőseim voltak a Szarvadi testvérek, mi négyen összeálltunk tőkebeveonás stb. céljával. Vagy három ipari boltunk volt itt, ipari cikkeket forgalmaztunk. Egy évig voltunk együtt, aztán ?94-ben elváltunk. Sokan voltunk, nem lehetett azt rendesen irányítani, mert amikor négy tulajdonosnak kellene egyezkednie, az eléggé bajos.
- Közben bizonyára kiderült, hogy ön meg Szarvadi úr jobban megértették egymást?
- Jobban, nem jobban, így szólt a döntés! Ma nem tudom megmondani, miért döntöttünk így. Szarvadi Loránd engem választott, ő így tartotta jónak, hogy együtt csináljuk.
Üzletlánc
- Ha titok, ne árulja el, hogyan részesednek a vagyonból! Ezek szerint Szarvadi úré a nagyobb rész?
- Hát amikor a felesége bejött a céghez, én akkor átadtam neki öt százalékot a részemből, a férje szintén, így lett nekünk 45-45 és Téglás Zsuzsannának 10 százalék. ?k családilag fölényben vannak, mert a feleség is birtokol.
- Imponáló ez a székház! Bár nehéz megtalálni. Se egy felirat, semmi!
- Most éptünk egy új székházat, ami új raktárhelyiséggel van összekötve. Mert ezt kinőttük. Rengeteg üzletünk van, jelenleg összesen 85 Románia-szerte. A könyvelés az eddiginél több embert igényel. Sok a papírmunka. Új székházat adunk át most, karácsony előtt, hogy jobban átfoghassuk az egész tevékenységet.
- 85 üzlet!? S merre?
- Mindenütt az országban, kettő kivételével valamennyi megyeszékhelyen van legalább egy üzletünk. Vagy kettő vagy három. Bukarestben pedig hét van jelenleg.
- S mindennek Kézdi a központja! Ezzel a kisváros is mintegy felértékelődik. Itteni alkalmazottaik helybéliek - bírják a nyelvi megterhelést?
- Bírják, persze. Összalkalmazottaink legalább négyötöde, mivel az üzletlánc az egész országot behálózza, már nem magyar.
Országos nagyvállalat
- Szóval szakosodtak. Én a szentgyörgyi két boltjukat megnéztem: a Csíki utcában és a Sugás Áruház első emeletén: hûtőket, kályhákat, porszívókat, mikrohullámú sütőket, gőzelszívókat kínálnak.
- Igen, háztartási gépeket és elektronikát, újabban pedig számítástechnikát is. Egy fél éve ezzel bővítettük az áruválasztékunkat.
- No de minőségi ugrás választja el az ön valamikori kis cégét ettől az országos nagyvállalattól. Ezt hogyan tették meg?
- Egyrészt a konkurencia is besegített. Mert ilyen jellegû üzletlánc még van az országban. Hozzánk hasonló még kettő. És harc van ezek között.
- Önök vettek át, ,,nyeltek el? kisebb cégeket?
- Nem ,,elnyeltünk?, hanem a versenyben saját boltokat nyitottunk, kellett nyitnunk. Kézdi után éppen Sepsin nyílt az első a Csíki utcában, utána Brassóban, s így kicsidenként gyarapodtunk. Fő tevékenységünk a distribúció volt. Akkor még nem rendelkeztünk boltokkal. Mi behoztuk a háztartási gépeket, például a Zanussi termékeket legelőbb mi importáltuk. Olasz áru, de mi a jászberényi gyárból hoztuk be. Az Electrolux cégnek három márkája van: a Zanussi, az Electrolux és az AEG. Az utóbbi olcsóbb kategória. Ezt hoztuk be legelőbb Romániába, és más cégeknek eladtuk őket, gyorsan pörgettük az árut, ezáltal tettünk szert nagy előnyre. Ráadásul jóval kevesebb költséggel járt, mint egy saját üzletlánc fenntartása, de aztán kezdtük kialakítani a saját bolthálózatunkat is. Mert problémák támadtak, egyesek jobban, mások rosszabbul fizető kuncsaftnak bizonyultak, s jobbnak láttuk ott, ahol a distribúciónk nem mûködött, saját boltot nyitni. S kicsidenként fejlődni kezdtünk. Most év végére két megye kivételével lefödtük az egész országot.
- Említette, hogy három cég verseng az üzletágban. Önök lennének az elsők?
- Az élvonalban vagyunk. Év végén derül ki különben. A tavaly 45 millió eurós forgalmat bonyolítottunk le, az idén el szeretnénk érni a 90 millió eurót.
- Megduplázódik a teljesítmény egyetlen év alatt? Szédületes felfutás! Rendkívüli konjunkturális helyzet lehet!
- Sokat segített nekünk a kedvező részletkonstrukció az idén abban, hogy megduplázzuk az eladásainkat. Itt arról van szó, hogy ezek a termékek eléggé magas árfekvésûek. Korábban nem tudta megengedni magának mindenki a hûtő- vagy tévévásárlást, a fiatalok főleg nem tudtak újat venni vagy kicserélni a régit. De a 2003-as részletfizetési könnyítések, amit a Reiffeissen Bankkal közösen kifejlesztettünk, lehetővé tették, hogy bárki, akinek munkahelye van, ha az üzletbe behozott pár aktát, vásárolhasson. Mi ott nagyon simán helyben összeállítottuk neki az iratcsomót. Kitöltöttük az ûrlapokat.
- Ezt a bankok tették lehetővé?
- Létezett régebb is, de kértek kezest és előleget is. Ezek kiestek. Annyira leegyszerûsödött ezáltal, hogy a vásárlások lendületet vettek.
- De akkor most baj lesz! Megint előleg, részletnagysági korlátozás, a havi jövedelem harmada, kezes stb. - mindezt újra megkövetelik azoktól, akik részletre vásárolnának.
- Igen, szerintem mégsem lesz olyan nagy baj. Igaza van a Nemzeti Banknak abban, hogy előleget kell kérni. Mert aki legalább az első részletét nem tudja kifizetni, az kissé gyanús. De a korlátozás talán mégsem lesz akkora, hogy visszavessen.
- Emberileg még egy dolog érdekel. Ön pult mögött állt, egy szocialista egységben volt üzletfelelős. Mégis hatalmas a változás. Most százak dolgoznak a keze alatt.
- Több mint ötszázan vagyunk. 505-en. Minden héten megnyílik egy boltunk. Olyan iramban vagyunk.
(Ez a reklám helye - mondta magában a riporter, s megfogadta, ha ideje lesz, harmadszor is rákérdez arra: mit is jelent kiemelkedni a hétköznapi emberek sorából. De előbb az üzlet belső menete felől érdeklődik.)
Egész napos mûszak
- Telefonos kapcsolatteremtési próbálkozásaim alapján bizonyosodtam meg afelől, Ön reggeltől estig dolgozik. Az ügyintézés viszi el az idejét vagy a koncepcionális munka?
- A munka meg van osztva. A társam az ügyvezető igazgató, ő rendezi az eladást és beszerzést, rám hárulnak a cégen belüli befektetések, a logisztika fejlesztése, az adminisztratív teendők.
- Főleg olasz árukat forgalmaznak?
- Nem. Minden márka, ami egyszer létezik, megtalálható ma már nálunk. Széles a skála. Van, amiket belföldi képviseletektől vásárolunk, az Arctic termékeket vagy a szatmári aragázkályhákat például. Az Eletrolux már megvásárolta a Samus gyárat. Vannak elektronikai termékeink, Sony, Philips és egyebek. Nagyon nagy a választék.
- Nem okoz gondot, hogy nálunk kispénzûek a vásárlók?
- Vannak olcsóbb árfekvésû és drágább termékeink is. Páldául Bukarestben egy bizonyos rétegnél nagyon nagy a vásárlóerő, és annak megfelelő termékeket igényelnek. Konstancán és Temesváron nemkülönben.
Lépcsők
- Tehát kezdetben raktáraik voltak. Most már csatlakozik az üzletlánc is hozzá, ez lenne a második lépcső. Egy harmadik lépcső mi lehetne? Hogy lehet ezt tovább fejleszteni? Más országba kell átmenni?
- Szerintem még van itt benn is mit csinálni.
- Mi lenne, ha gyárat építenének? Ez lehetne a harmadik lépcső, s mintegy zárná a kört.
- Ezt nem tervezzük. Mi kereskedők voltunk és vagyunk A nagy nemzetközi cégek különben felvásárolták a legteljesítőképesebb hazai háztartási gépeket gyártó üzemeket?
Boldogság?
- Emberileg hatalmas a változás, Ön falusi fiú volt, ott nőtt fel.
- Próbáltam nem a fellegekben élni, nem hiszem, sokat változtam volna. Legfeljebb abban, hogy nagyobb lett az élet- és szakmai tapasztalatom. 45 éves vagyok, sokat tanultam 13 év alatt - sokat. De olyan vagyok, amilyen voltam.
- Boldogabb lesz-e az ember a nagy vagyontól?
- Az a dolog, hogy sikeres az üzlet, valóban jelent valamit. De nagyon egyszerû ember maradtam, ne higgyen mást rólam. Én szeretem a pénzt, de csak annyi legyen, amennyi szükséges. Két gyerekem van. A lányom jövőre lesz tizenkettedikes, a fiam most tizedik osztályos. Próbáltam a gyerekeket is úgy nevelni, hogy kisvárosban élünk, ne mutassák azt? szóval egyszerûek, barátságosak legyenek az emberekkel. Én nem hiszem, hogy változtam volna... A sok pénz pedig nagy felelősség, ami a vállunkat nyomja. Hatalmas a rizikófaktor, óriási hiteleink vannak. Szépen cseng az a 15 vagy 20 millió dolláros vagyon! De nem beszél senki arról, mekkora kölcsönöket kellett felvennünk a bankoktól, hogy mûködtetni tudjuk a céget! Irdatlan összegeket! Nálunk egyetlen üzlet árukészlete tízmilliárdokra rúg. Csak a display, a kirakatáru.
- Erről jut eszembe: egy hasonló nyugati céghez képest vajon Önök többet fektetnek-e be, hogy állják a versenyt? Szóval az üzemeltetésre szánt összegek mellett nem kell-e beruházásra többet fordítaniuk?
- Elég sokat fordítunk rá. Egy üzlet megnyitása pénzbe kerül. Merem állítani, hogy olyan üzleteink vannak, amelyek megállnák a helyük a világban bárhol! Régebbi boltjainkat pedig fel kell újítanunk. Háromévente elévül a bútorzat! Nem elég megnyitni valamit, egy idő után újra kell kezdeni. Ennyi üzlet ellátásához pedig a logisztikának mûködnie kell. Raktározási felületek, gépkocsipark, árumozgató gépek, rakodók. Ezeket fejleszteni muszáj.
- Végzettségére nézve?
- Jaj, énnekem érettségim van. Ide jártam Kézdire. Szarvadi úr, ő közgazdász.
- Nyelvek?
- Az angolt kötelező módon ismernünk kell.
*
Hegedüs Ferenc udvarias ember, a bejáratig kíséri a riportert, s megkéri, ha megírja beszélgetésüket, kerülje a szenzációhajhászást. Közben közli, ők üzletemberek, minden politikától távol tartják hát magukat, még beszól a csupa üveg, csupa számítógép személyzeti osztályra: ,,Hányan is vagyunk?? ,,505? - jön a válasz. Tehát pontosan emlékezett.
B. Kovács András