HatárhelyzetekNemzet-nemzetiség: Amilyen a város, olyan a János

2004. január 20., kedd, Archívum 2003–2007

Bauer Tamás a Kettős kapituláció (Népszabadság, január 8.) címû írásában a határon kívüli magyarok kettős állampolgárságának bármilyen formában történő megszerzése ellen egy fél mondatba sûrítve tiltakozik, és ez ,,a magyar államhoz fûződő, személyre szóló jogi kötelék létrehozása?. Cikkének gondolatmenete megegyezik azzal az ,,irányvonallal?, amelyet a Trianon és a párizsi békeszerződés után a Kárpát-medencében az anyaországtól elszakított és kisebbségbe került, számszerûsítve jelentéktelen, de társadalmi szerepkörüket tekintve jelentős befolyású csoportok követtek. Bizonyos információk szerint már a második világháború befejezése előtt, miután a front Nagyvárad térségét átlépve a Magyar Alföldre került, a pöceparti Párizsban olyan kádereket toboroztak, akik a leendő magyar vagy a román területen a kommunista politikai adminisztráció megteremtésére alkalmasak lesznek. Ezért ebben a térségben olyan személyekre számítottak, akik magyar és román nyelven egyaránt beszéltek, és bármelyik náció tagjaival kommunikációs kapcsolatok teremtésére alkalmasnak bizonyultak. Valter Roman - Petre Roman apja, Nagy Imre magyar miniszterelnök romániai politikai ,,üdültetésének? egyik kulcsszereplője, híres román kommunista politikus - és társai ennek a politikai viselkedési modellnek és tájékozódásnak a példatárához tartoznak, ,,amilyen a város, olyan a János? alapon.
Bauer az MDF-es Csapody Miklóssal vitatkozva azt fejtegeti, hogy ,,a kettős állampolgárság kezdeményezői lemondanak arról, hogy a kisebbségben élő magyarok valaha is olyan helyzetbe jussanak, mint azok a nyugat-európai kisebbségek - például a finnországi svédek vagy a dél-tiroli németek -, akik hazájuknak érzik az országot, ahol élnek. Ha oly sokszor rájuk hivatkozunk, akkor talán nem kellene elfelejteni, hogy az ő esetükben nem merül fel a kettős állampolgárság. ?k finn, illetve olasz állampolgárként, Finnország és Olaszország gazdasági, szociális és politikai közösségének tagjaiként abba a társadalomba integrálódva élhetnek svéd, illetve német nyelvû, kultúrájú életet. Bizony még svéd vagy német (osztrák) igazolvány sincs a zsebükben.?
Bauer a magyarországi polgári oldal kettős állampolgárság megszerzését támogató igyekezetét azért nevezi kapitulációnak, mert szerinte ez gátolja ,,a többségi társadalomba való gazdasági, szociális és politikai integrációt?. A modell ebben az esetben is személyesíthető, Alexander-Alexadru Mudura alias Mudura Sándor nagyváradi üzletember, Medgyessy Péter magyar miniszterelnök barátja minden bizonnyal megfelel ennek a Bauer-féle elvárásnak. Ennek a ,,modellnek? az irodalmi megjelenítője a jó emlékû Bajor Andor, aki a Miért evett Bodoni elvtárs vadas bélszínt zsemlegombóccal címû humoreszkjében a főhős beilleszkedésének remek rajzolatát adja. Baurer úr viszont nem viccel és nem humorizál, és ezt már azzal a stilárisan finom felütéssel is jelzi, mikor egy félmondatban ironikusan utal arra, hogy ,,bizony még svéd vagy német (osztrák) igazolvány sincs a zsebükben.? Világos, nem? Bauer úrnak a felmenői Budapesten magyar honpolgári bárcával rendelkeztek, és ennek okán becses személye is gazdaságilag, szociálisan és politikailag magyarnak integrálódva éli életét. Amint a későbbiekből kiderül, tőlünk viszont nem csak a kettős állampolgárságot, hanem még a magyar igazolványra érdemesültségünket is elvitatja.
Bauer úr nem érti, ,,?hogy miért nincs bátorsága a kormánynak ezt nyíltan megmondani. (Azt tudniillik, hogy letelepedés nélkül nem lehetséges kettős állampolgárságot biztosítani.) Miért kell ,,?egy nyilvánvalóan hamis kampány előtt kapitulálnia - merthogy a kettős állampolgárság ügyében a kormány kapitulál a nacionalisták kampánya előtt, sőt zavaros viselkedésével maga is lovat ad alájuk, és így maga is felelősséget visel a történtekért?.
Tendenciózus és hamis jogi felvezetése azért szükséges, hogy bebizonyítsa, milyen rettenetes következményekkel járna, ha a Magyar Országgyûlés elfogadná a kisebbségi magyarok kettős állampolgárságának megszerzésére vonatkozó törvénymódosítást.
A bekövetkező katasztrófát ekképpen kriminalizálja: ,,?a szerbiai és romániai magyar kisebbség kettéválik: azokra, akik kérik és megszerzik a magyar állampolgárságot, és azokra, akik nem. (A státustörvény okán a szemünk előtt váltak így ketté a határon túli magyar közösségek: a romániai magyarok harminc százalékának van már magyar igazolványa, de a minap közzétett közvélemény-kutatási adatok szerint harminc százalékuk határozottan elzárkózik attól, hogy kiváltsa.) Romániában a kettős állampolgárság lehetősége tovább élezné a feszültséget azok között, akik az integrációra törekednek, és azok között, akik nem bíznak ebben, és a többségtől való elkülönülés hívei. Az utóbbiak arra mozgósítanának, hogy minél többen legyenek kettős állampolgárok, az előbbiek viszont ezt aligha akarnák. Elvégre hogyan indulhatna el az RMDSZ-politikus magyar útlevéllel a zsebében Románia elnökének posztjáért - oh, irgalom anyja, ne hagyj el -, vagy hogyan lehetne - mint már volt - Románia minisztere??
Adjuk meg, ami az övé: ezt Bauer úr jól megaszonta! Képzeljük el azt a romániai magyar közösséget, amely véglegesen kettészakadna, mert egyik felől ott lennének azok tömegei, akik államelnökök és miniszterek akarnak lenni, és más- felől a gazdasági, szociális és politikai integrációt nem óhajtó magyar igazolványos, Baurer úrtól kettős állampolgárságot kunyeráló gyaur-magyarok.
A katasztrófa felhője viszont, amely Baurer úr hazája fölött feketén tornyosodik, ennél is nagyobb. Nézzünk szembe vele:
,,A másik (elméleti) lehetőség, hogy a kisebbségi magyarság egy emberként válik magyar állampolgárrá. Ez végképp megerősítené a többségi nacionalistákat abban, hogy idegenként tekintsenek rájuk, és újjáélesztené azt a szándékot, hogy Magyarországra ûzzék őket. Végleg megszûnne az a lehetőség, hogy a képviselők az ottani politikai elit egyenrangú tagjai lehessenek, s nehezebbé válna a magyarok részvétele például a privatizációban is.?
Bauer úr legutóbb nem jutott be a magyar parlamentbe, de amellett, hogy mértéken felüli vágyakozása a honatyai státusért az előbbiekből is arcunkba fröccsen, az is egyértelmûvé válik, hogy a kisebbségi ügyekben kétbalkezes úr legfeljebb abban az értelemben normális, ahogyan egyik roma mondja a másiknak: te normális!
,,(?) vajon miért kapitulálnak a jobboldali kampány előtt? A státustörvényt illetően is abban bíztak, hogy az elképzelés majd magától zátonyra fut, azután mégis elfogadta az Országgyûlés, és a szomszédok és az európai intézmények buktatták meg. Érdemes ugyanezt a kálváriát még egyszer végigjárnia a magyar politikának? (Eddig mintha más szájtartású státustörvény-értelmezéseket hallottunk volna a kormányzó párti kollégáitól.) És vajon mit jelentene az imént említett két lehetőség Magyarország, a Magyarországon élő magyarok számára?? És ahogyan a Villa Negra nem apácazárda címû slágerben Páger Antal mondta: És most tessék idefigyelni: ,,Az első esetben a kisebbségi magyarok egyharmada, egymillió ember, a másodikban egésze, hárommillió válna magyar állampolgárrá. A magyar állampolgárság természetesen feljogosítja őket, hogy bármikor le is telepedjenek Magyarországon.?
Nos, most rémlik föl a nagy magyar katasztrófa: ,,Ha pedig van magyarországi lakóhelyük, akkor a választásokon is részt vehetnek. Az elmúlt két magyarországi választáson igen szoros eredmény született, s ez a jövőben is könnyen megismétlődhet. Elegendő lehet néhány tízezer, a választásokon részt vevő kisebbségi magyar szavazata az eredmény megfordításához.?
Nos amellett, hogy ide, Erdélybe átködlik a Magyarországot megszálló 23 millió román tavalyelőtti rémképe, most azért aggódunk, hogy már eddig is nem telepedtek-e át közülünk túl sokan Bauer úr magyar birtokára, hisz ő balliberálissága az előző választásokon sem jutott be az országházba, pedig utólag még Demszky úr is felajánlotta számára a maga helyét.
Nem kellene hazazsuppolni mindazokat, akik Kun Béla komisszárkodása után tették be a lábukat Baurer úr országába? A biztonság és az egyszerûség kedvéért. Hátha akkor biztos befutó lenne.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép