Egy bukaresti akadémikus kijelentette: a romániai lakosság 47 százaléka életében egy könyvet sem olvasott, továbbá az ország állampolgárainak 72 százaléka nem jár színházba, koncertre, kiállításra. Gyors felszisszenésként mondhatnók, baj, nagy baj van a mûvelődés iránti igény háza táján, de alaposabban végiggondolva, százalékok ide vagy oda, az előbbi megállapítás mégsem hat derült égből villámcsapásként. Lelke mélyén ugyanis mindenki sejti vagy tudja: a mioritikus térség nem a kultúra melegágya, a diktatúra szorításával, majd az átmenet embertelenségével idomított nép fiai örülnek, ha bírják a hétköznapok szorítását, s kifizethetik számláikat. S hogy a szellem romlásának virágai ennyire burjánzanak ebben az országban, azért nem csak a kultúramentesen vegetáló, túlélősdivel bajlódó pórok a felelősek.
Hiszen - példának okáért - most, év elejétől nem közkívánatra emelte fel a kormányzók derék hada a könyvek általános forgalmi adóját nulláról kilenc százalékra, magyarán az áfanövekedéssel arányosan ugrásszerûen kilenc százalékkal drágítva meg a kiadványokat. Nem tudták volna az alacsony olvasási kedven most esetleg szomorkodó urak és elvtársak, hogy eddig is luxusnak számított a könyv? Hogy már ajándékként sem nagyon volt kelendő, mert még mindig olcsóbb egy üveg közepes minőségû bor, egy csokoládé meg egy csokor szegfû? Virág helyett gyertyával akár karácsonyra is elment. Arról nem is beszélve, hogy miként képezze tovább magát a pedagógus, az értelmiségi, mikor két kezén megszámlálhatja, havi fizetéséből hány kötetre futná?
Lehet tehát szörnyülködni, sopánkodni a mutatókon, ám ismerve az ország fő csapásirányát meghatározó vezetőknek a szellemi élet felkarolására tett intézkedéseit, a globalizálódó jelen ,,trendjeit?, az olvasási kedvről szóló eredmény nem is annyira váratlan. S ha eddig kevesen hajoltak a betûk fölé, ezentúl még kevesebben teszik majd, hiszen az életszínvonal csak ráérősen emelkedik, s eközben a televízió csábítása mind nagyobb. Az elbizonytalanodott nézőt úgy ragadja magával a különféle sztaniolba csomagolt valóságmûsorok valamelyike, mint egykor a Nagy Indiánkönyv a kalandról álmodó kisfiút, s az állandósult szappanopera pedig - tetszik vagy nem - folytatódik. Csak bámulni kell.
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.