- Kár, kár! - mondotta a varjú a fejét rázva.
- Bizony kár! - vélte a másik, sőt, a harmadik rágyújtott:
- Kár, mindenképpen kár!
Arra járt egy nyulacska, és fölkiáltott a varjakhoz:
- Nekem nem kár!
- Kár, kár! - felelték a varjak.
- Csak a varjúnak kár! - ingerkedett a nyúl.
A varjak megharagudtak, és meg akarták csipkedni a csúfolódót. Nyuszi pajti eliramodott, és hipp, hopp, túl volt ungon, berken.
- Kár, kár! - mondották a varjak, mikor belátták, hogy hasztalan keresik a nyulat.
Arra szökdécselt egy őzike. Az megkérdezte:
- Mi a kár, varjak?
- Csupa kár, kár! - káráltak a madarak.
- Talán nem volt ma ebéd?
- Bizony nem volt, kár, kár!
Az őzike nevetett, és ezt kiáltotta:
- Kár a vak varjúnak a rák!
Ezzel elfutott. Akkor vették észre a kárálók, hogy az őz kicsúfolta őket. Mindjárt fölberzenkedtek és meg akarták kergetni, de mire utánaeredtek, az őzike úgy eltûnt, mintha a föld nyelte volna el. Bosszúsan telepedtek fel egy mogyoróbokorra.
- Kár, kár! - zúgolódtak. - Kicsíptünk volna egy marékkal az őzike bundájából!
- Milyen kár! - sopánkodtak.
A közelben bukfencezett a mókus, aki nagyon bosszankodott, hogy a varjak a mogyoróbokorra ültek. Nem mert közelükbe menni, mert félt a csőrüktől.
- Bizony nagy kár történt az imént! - szólt oda a kárálóknak.
A varjak kíváncsian kérdezték:
- Mi a kár?
- Az, hogy erre járt a róka.
- Kár, kár! Hát aztán?
- Aztán azt morogta: éhes vagyok, mert Rókáné asszony ma nem terített ebédre.
- Kár.
- Azután a hegyes orrával mindenfelé szimatolt. Tudjátok, ugye, varjak, milyen hegyes az orra?
- Tudjuk. Kár!
- Azt mondja: nincs sehol ebédrevaló, pedig ma vendéget is várok.
- Kár. Ki az a vendég?
- Csalafinta sógor, ezt mondta a róka. Aztán ezt mormogta: Fáj a fogam a nyúlpecsenyére!
- Nem kár! - kiáltották a varjak.
- De ha nincs nyúlpecsenye, hát jó lenne a galamb is.
- Kár - vélték a varjak.
- Csakhogy galamb sincs. Mit tegyek? - kérdezte magában a róka. - Nagy szégyenben maradok, ha Csalafinta sógor éhen marad úri házamban. Segíts, orrom, segíts! Szimatold ki, melyik boltban árulják a pecsenyét. Hopp, tudom már!
- Kár.
- Tudjátok-e, hol talált ebédrevalót a róka? A varjúfészekben.
- Jaj, kár, jaj, kár! - siránkoztak a varjak.
- Elvitte mind a fiaitokat.
A varjak keserves kárálással repültek a fészkük felé, a mókus pedig hozzálátott a mogyorószürethez.
Egyszerre csak jöttek vissza a varjak.
- Kár, kár! Kivágjuk a szemedet, te mókus!
- Miért, ha szabad kérdenem, varjú uraságok?
- Mert rászedtél. Kár, kár!
- Hát nem vitte el a róka a fiaitokat?
- Nem bizony, kár, kár!
- Hát az is kár, ha nem vitte el?
- Az nem kár, de mert rászedtél minket, tüstént megverünk téged, kár, kár!
- Ha kár, ne bántsatok!
- De bizony bántunk. Jaj neked, kár, kár!
- Meglátjuk, nekem kár-e az a kár! - kiáltotta a mókus, és néhány ügyes ugrással a házikójánál termett és belebújt.
- Vágjátok ki a szememet, varjú uraságok! - kiáltotta ki.
A varjak dühösen nekirontottak a házikónak, de mert a mókus félrehúzta a csapóajtót, hasztalan ostromolták. Csak a szárnyukat verték össze, és azt nagyon fájlalták.
- Csupa kár! - kesergett az egyik.
- Kár, mennyi kár! - hajtogatta a másik.
- Kár, mindenképpen kár! -mondogatta a harmadik.
Sebők Zsigmond
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.