JegyzetKitekintő: Szétszóródva a világban

2004. január 24., szombat, Archívum 2003–2007

Beleolvasok, forgatom a könyvet. Címe: Ah, Amerika! Dokumentumgyûjtemény az 1896-1914 közötti észak-amerikai magyar kivándorlásról. Eredeti fényképek, naplótöredékek, levelek, emlékezések, hivatali-rendőri közlemények, korabeli újságcikkek gyûjteménye. Egy dokumentumfilm könyvbéli története. Lapozom, prológusnak szánt mondatokat keresve benne. De nem jó helyen kutakodom. A mai amerikás, angliás, olaszországi vendégmunkások baráti, ismeretségi körömből egészen más felkészültséggel, más elképzeléssel-tervvel hagyták, hagyják itt a mai Székelyföldet - otthonukat, családjukat, a meghitt-megszokott fészket -, mint a kilencven-száz évvel korábbi szegényparaszti és proliréteg a Monarchia egyes vidékeit, falvait. Azoknak kimondottan a nyomor, a kilátástalanság adott vándorbotot a kezükbe, a pénzkeresés kényszere, hogy gyermekeik ne haljanak étlen, családjuk ne váljék földönfutóvá. Barátaim, rokonaim, ismerőseim gyermekeinek egy részét a továbbtanulás lehetősége, világnyelvek elsajátításának szükségessége késztette az Atlanti-óceán, a La Manche-csatorna átrepülésére a munkavállalás gondolatával - hogy fizethessék egyetemi tanulmányaikat -, de a hazatérés szándékával távoztak. Mások egyszerûen a jobb pénzkereset, az alapozás érdekében vállalták a hivatalos vagy feketemunkát, az ismeretlen idegenség rizikóját.
Láttam sírni a kétgyerekes édesapa szülőanyját Itáliába induló fia búcsúzásakor, és láttam könnyezni nagymamát, kinek lánya Rómában talált munkát, hogy eltarthassa két fiacskáját, kiket ideiglenesen édesanyjára bízott. A nyugdíjas villanyszerelő sem repes a boldogságtól, bár mindkét gyermeke, fia és lánya üzent Firenzéből: jól vagyunk, eddig még kijöttek számításaink. És lelombozódva olvasom A dán malacok titkárnője, valamint a Feketemunka - az Ígéret földjén címû napilapjegyzeteket. Mindkettő - előbbi bár ironikus hangvétellel - nem éppen szívderítő képet tár elénk az erdélyi magyar fiatalság kényszerkivándorlásáról, ideiglenes vagy végleges kitelepedéséről! A napokban tudtam meg, hogy a tanügyben egy évet dolgozó, egyetemet végzett lány inkább vállalta az angliai ,,bébiszitterséget?, mint hogy az oktatásban keresett alamizsnapénzzel alapozza anyagi jövőjét. És ezt teszi a Nagyváradon képzőmûvészetit végző lány is valahol egy Peterborough környéki faluban, nevelői bérét erős fontban keresve-kapva. Mint köztudott, az ,,itt és most? Romániájában nincs nagy becse a képzőmûvészetnek, az abból szerzett jövedelem bajosan elég a férjhez menés kelengyéjéhez! De dolgozik keményen a temesvári egyetemről Annapolisba (USA) vetődött szentgyörgyi fémipari mester kisebbik fia is, mert az ottani egyetem sem fogad el senkit a kötelező tandíj fizetése nélkül. A székelyudvarhelyi N. F. egy szál leánya jó eszének és szorgalmának köszönhetően élvezhette a debreceni egyetem ösztöndíját angliai egyetemen, de azt elvégezvén, nem szégyellte munkát vállalni, vendéglőkben mosogatni, hogy még Bristonban rátehessen három évet az egyetem utáni mesterképzőn. S. Gy. East Havenből ír Szentegyházára szüleinek érdekes leveleket a munkakeresés, beilleszkedés amerikai nehézségeiről, a vendégmunkásokat ért megalázásokról. A közköltséget fizetni akarók sorában meséli S.-né, hogy férjét külföldi cég csábította Izraelbe. A családfő nélkülözésével, a két fiú nevelésével, taníttatásával járó gondokat-bajokat ellensúlyozza a nehézgépkezelő családapa itteninél hat-hétszer nagyobb munkabére?
Nyelvet tanulva dolgoznak, munkát vállalva (tovább) tanulnak magyar ajkú fiataljaink. Nem firtattam esetleges honvágyukat. Kérdezhettem volna erről a nyáron az Sz. család Bostonból hazalátogató lányát, az itthon aggódó, gyermekeiktől levelet váró édesanyákat. De a mai fiúk, lányok inkább telefonálnak; bár az elszállt szavakat nem lehet többször is, titkos könnyek közt elolvasni, mint a levelet. Ezért is érzem át a karácsonyi üdvözlőlapra özvegy édesanyának írt sorokat - keltek 2003 decemberében az Egyesült Királyságban, Northhamptonshire grófságban. A sokat dolgozó édesanyáért aggódó, biztató-bátorító sorok közt írja többek között: ,,Büszke vagyok itt is arra, hogy magyarnak születtem, köszönöm azt, hogy becsülettel, szeretetben felneveltetek?!? A távolság a szülőföldtől, a családtól gyakran készteti önvizsgálatra a messze került fiatalt is!
Ferenczy L. Tibor
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-01-24: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás