A XVI. században kékmutatásnak, illetve vérmutatásnak nevezték azt, ami ma kb. a törvényszéki látlelet fogalomkörébe tartozik. A régi bírák nyelvezetében a kékmutatás ütéseket, a vérmutatás pedig sebeket jelentett. Kéket mutatni azonban csak nappal volt érdemes, mert az az igazságtevéshez, vagyis a ,,törvénylátáshoz? tartozott, hogy aki pl. részegségében este kéket mutat s reggel meg nem újítja a mutatást, annak ,,pöre leszáll?, vagyis a kereset semmisnek nyilvánul. Kékmutatásban az asszonyok jártak elöl, tehát áldozatok voltak, ám a korabeli jegyzőkönyvek szerint igen sokszor ők voltak a megbírságoltak is. Ezeknek a jegyzőkönyveknek az az érdekessége, hogy alig tartalmaznak olyan nagy bûnöket, mint rablás, gyilkosság, viszont annál bővebben - ma már minden bizonnyal csiricsárénak számító - jelentéktelenségeket, mint a tiltott szerelem, házasságtörés, pletykálkodás, káromkodás. Igen gyakori bûnös ,,az, ki jámbor asszonyt nyilván való személynek mond?. Magyarázat: a régi magyar nyelvben a jámbor asszony erkölcsöst jelent, a nyilván való személy pedig közismerten rossz hírû paráznát. (Különben innen jön a nyilvánosház kifejezés.) 1619-ben keményen megbüntetnek egy tisztes férfiút, akinek mérgében eljár a szája, pedig nem is személyt sért, csak úgy általánosságban viccelődik: ,,Annyi jámbor asszony vagyon Debrecenben, hogy két ökrök kivihetnék.? Az akkori köznyelv jól tükrözi azt, hogy a józan gondolkodású emberek valójában apró-cseprőnek, a mindennapok velejáróinak ítélik e dolgokat, ugyanis a sok perlekedést bíróbúsításnak, a sokat perlekedőket és feljelentőket bíróbúsítóknak nevezték. E szó a ,,szakmai? nyelvben a perelő (felperes) személy megnevezéseként élt. A komáromi bírák pl. 1690-ben ilyen ítéletet hoztak: ,,Ahányszor öreg Kozákné újra búsítja a bírákat, mindannyiszor két forint büntetésen marad.?
Az ítéletek szigora lassan megenyhült, mert a megvesszőztetést, városból való kikergetést meg lehetett váltani egy bizonyos pénzösszeggel. De hogy az emberek el ne bízzák magukat, a visszaeső bûnösöket így fenyegette Komárom város törvénye: ,,A pletykázásnak 24 forint a büntetése, melynek fele a becsületes bíráké. Ismétlés esetén a pletykázó asszonynak (a férfiak kimaradnak e cikkelyből!) nyelvét kivágják. S ha harmadszor is teszi, fejét veszik.? A bölcs előrelátás hagy némi kívánnivalót maga után: akinek ugyanis a nyelvét kivágták, az nem tudott pletykálni, hogy a kegyetlen és barbár büntetés harmadik fokozatát is nyomorult fejére vonja, s hogy azt végrehajtsák szerencsétlen bûnösön. Az írás és levelezés, amely pótolhatta volna az élőszót, olyannyira a kevesek kiváltsága volt, hogy a törvény ez esetben egész biztosan nem vehette őket figyelembe.
A bölcs ítéletek egyik legbölcsebbike vagy leghumorosabbja az 1557-es évben írásban rögzített kanizsai bírói végzés. Történt, hogy egy közeli faluban egy Nagy János nevû ember a felesége beleegyezésével és tudtával a szolgálóval hált. Így hát mind a hárman bûnösök voltak a házasságtörés vétkében. A szolgáló valamerre elrejtőzött, a házaspárt pedig arra ítélték, hogy nyakazzák le egymást. Mivel a végrehajtás technikai lehetetlenségbe ütközött, a bûnösök 40 forint bírságot kaptak, de azt sem fizették ki, mert a férj végül is megszökött a szolgálóval, s így a feleség vádlottból áldozattá vált.
Ötven-hatvan év múlva a törvénykezés - ,,a törvénylátás? - jóval enyhébb lett az ilyen esetekben. A nyilván való nőszemélyeket pl. arra biztatják, hogy ha pénzt áldoznak az ügyre, illetve gondoskodnak, hogy ez a pénz a bírák zsebébe kerüljön, akkor a bírák, ,,a törvénylátók? gondolkodnak a nyilván valók tisztességének megújításáról.
S végül emlékezzünk meg a debreceni Szücs Ferencnéről, aki 1620 körül a leghíresebb bíróbúsító volt: ,,hajdú módon üvöltött és hujogatott, puskapalackos, lovon nyargaló, nagy kontyú, égettborosvitéz asszony volt? - de szerencse, hogy egyébként jámbor.
Kozma Mária
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.