KármentőKözélet: Míg nem késő

2004. január 29., csütörtök, Archívum 2003–2007

Egy nemzet vagy nemzetrész szabadságát a megfelelő jogrendszer sem szavatolhatja teljes mértékben egy szolid gazdasági háttér nélkül. Bár ádáz küzdelmünk és a külső nyomás együttes hatására valamennyit visszakaptunk ugyan elkobzott javainkból, ez még mindig aggasztóan kevés boldogulásunkhoz. Visszaszerzésük csak az első lépés, melyet a megtartásnak és a gyarapításnak kell követnie ahhoz, hogy tisztességes megélhetést biztosítsunk magunknak őseink földjén. Ez elképzelhetetlen tanulni vágyó, vállalkozó szellemû emberek, valamint mûködőképes tőke nélkül. Csakis ezek együttes hatása eredményezheti a holtpontról való kimozdulást, mely gazdasági talpra állást biztosít, s így megmaradásunk záloga. Ellenkező esetben folytatódik az elszegényedés, mely újabb veszélyeknek teszi ki nemzeti létünket, hiszen Trianon óta a román állam velünk szemben tanúsított politikájának egyik jellemzője, hogy amit különböző kényszerítő körülmények miatt adni kénytelen, azt fondorlatos módon megpróbálja visszaszerezni. Politikusaink szendergő éberségének és a mi jóhiszemûségünknek köszönhetően ez többnyire sikerül is nekik. Nem vesszük észre, hogy míg sorainkban az idős, nincstelen emberek, mivel képtelenek megmûvelni, tömegesen adják el földjüket, addig a másik nemzet fiai felvásárolják ezeket - meggyőződésem szerint sok esetben az állam titkos pénzügyi támogatásával. Csapdát rejt a kínnal-bajjal visszaszerzett erdővagyon felvásárlására irányuló állami szándék is, mert amiről önként lemondunk, az számunkra örökre elveszett. Még sincs, aki figyelmeztetne: vigyázzatok, jó emberek, gyermekeitek és unokáitok lába alól húzzátok ki az édes anyaföldet. A privatizáció nagy vesztesei is mi vagyunk, ugyanis az állam és hivatalnokai jogszabályokat tipró segítségével minden értékes létesítményt idegenek kaparintottak meg a Székelyföldön.
Ha e látszólag különálló történéseket behatóan elemezzük, rá kell döbbennünk: egy részletesen kidolgozott és jól átgondolt, felülről irányított folyamatnak vagyunk szenvedő alanyai, mely végső soron szülőföldünk idegen kézre játszását hivatott biztosítani. Ilyen körülmények között és folyamatok közepette csak üdvözölni lehet az SZNT és az EMNT megalakulását és célkitûzéseit. Akik ezt elítélik, rosszindulatról és politikai vakságról tesznek tanúbizonyságot, megfeledkezve vagy nem véve tudomást a történelmi tényről, hogy a véleménykülönbségekből fakadó, építő jellegû viták a fejlődés mozgatórugói és garanciái. Ezek elmaradása vagy elfojtása óhatatlanul stagnáláshoz, majd hanyatláshoz vezet. Ugyanakkor az SZNT és az EMNT vezetőinek sem szabad elfelejteniük, hogy az RMDSZ-t mi hoztuk létre, a miénk, ezért bûn kilépni belőle. Az öntelt, megalkuvó, a párbeszédre és összefogásra még nemzeti közösségünk érdekében sem képes egyének mellőzése és a közösségért tenni akaró s tudó személyiségek tisztségbe juttatása a megoldás. Ez mindannyiunk joga, érdeke és kötelessége! Míg nem késő!
Bedő Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép