
Sportéletünk jövője az utánpótlás-nevelés függvénye. Az utánpótlás-nevelés első számú tényezője elvitathatatlanul az iskolai sport. Nem véletlen tehát, hogy a sportért felelős tanfelügyelővel, Farkas Csabával készített interjú megjelenése után megkerestük a Kós Károly Iskolaközpont égisze alatt mûködő 1-es számú ISK szakirányítóját, Siklódi Ferencet, aki civilben az iskolaközpont aligazgatója is. Kíváncsiak voltunk, mi a helyzet náluk, milyen gondokkal, nehézségekkel, reményekkel kezdték az évet.
- Ha kezdetben adódtak is zökkenők az iskolaközpont és a sportiskola életében, azok menet közben megoldódtak, kialakult egy olyan munkastílus, mely biztosítja a zavartalan együttmûködést. Végre otthonra leltünk. Túl az Iskolás Sportklub szakosztályain beindítottuk az V-VIII.-ban a sportosztályokat. Menet közben derült ki, hogy nem életképesek, lassan-lassan fel is morzsolódnak.
- Miért nem életképesek?
- Egyszerûen azért, mert mindenik iskola ragaszkodik a jó tanulókhoz, s így hozzánk azok jöttek, akik kimaradtak az iskolák ,,ölelő karjaiból?. Nem voltak se jó tanulók, se jó sportolók.
- Ez vonatkozik a IX-XII. sportosztályokra is?
- Szerencsére nem. Azok életképesek, mert mozaikosztályok (minden sportágból felölelik a tanulókat, természetesen figyelembe véve a megye sportérdekeit), s nemcsak a városiakra alapoznak, hanem kitekintenek vidékre is. Végzőseink nagy része egyetemen folytatja tanulmányait, biztosítja a testnevelők utánpótlás-nevelését, így aztán tényleg kivitelezhető lesz, hogy minden iskolában szakképzett tanár oktassa a testnevelést és a sportot. És itt még hadd jegyezzek meg valamit, ami igen fontos: a végzősök érettségi diplomát kapnak, és egy oktatói képesítést, mellyel már munkába is állhatnak, hiszen ez a képesítés megfelel a harmadik kategóriás technikusi végzettségnek. Na de folytassam még az előnyök felsorakoztatását: a végzős VIII.-osok csak egy felmérőteszten vesznek részt, ez alapján jutnak be a IX. sportosztályba. Ami az előző évekhez viszonyítva előny, a vidékről - gondolok itt a környező falvakra, mint Árkos, Bodok, Gidófalva, Illyefalva, Kilyén, Szotyor, Réty, Uzon, Kökös stb., stb. - jövő gyerekeknek bentlakást, étkeztetést és edzéslehetőséget tudunk biztosítani, sőt, van lehetőség a hetvenöt százalékos anyagi támogatásra is. Természetesen, ha példamutató teljesítményt tudnak felmutatni mind a tanulás, mind a sportolás terén.
- S ha a szomszéd megyéből is jelentkeznek?
- Miért ne fogadnók, hiszen fogadtuk eddig is. Eddig is érkeztek Hargita megyéből, gondolom, jönnek a jövőben is.
- Tanár úr, milyen az együttmûködés a nagy klubjainkkal? Mert ez igen fontos mind az ISK, mind a klubok számára, hiszen a jövő forog kockán.
- Finomvegyes. Ott van például a IX. osztályunk, melyben tizenegy tehetséges labdarúgó tanul. Azt hiszed, az Olt Sport Clubot ez izgatja? El kell mondanom, hogy nem. Az OSC azt szeretné, hogy csak adjunk, csak adjunk, s ne kapjunk soha semmit. Márpedig a jó kapcsolat csak oda-vissza alapon mûködhet. Mi igyekszünk biztosítani az utánpótlás-nevelést, az OSC kötelessége lenne, hogy a maga rendjén lehetőségeihez mérten segítse, támogassa munkánkat.
- Mi a helyzet a sportcsarnokkal?
- Épp a mai Háromszékben olvastam a jó hírt: a Kós Károly Iskolaközpont igényelte sportcsarnok szerepel az építendő tizenegy létesítmény között. Hogy nem fényûzési szándékkal kértük a sportcsarnokot, álljon itt bizonyítékul: csak az ISK-ban 431 gyereket foglalkoztatunk, mûködik 12 kezdő, 10 haladó és 6 minőségi csoportunk. Tényleg égető szükségünk van - de különösen ilyenkor, télidőben - a fedett létesítményre.
- S ha már a létesítményeknél tartunk, miért nem kéritek a Kisstadion használati jogát? Gazda nélkül menthetetlenül kárba vész.
- Tényleg nagy hasznunkra lenne. Öltöző, fürdő, pálya, nagy lelátó? minden-minden adva ott, s egy kis anyagi ráfordítással újra az lehetne, aminek annak idején építették - Kisstadion.
- Úgy tudom, a városi tanács a zsebébe nyúlt, s alaposan megsegítette a két ISK-t...
- Így igaz, ennek az anyagi támogatásnak köszönhetően a hat minőségi csoporttal részt vehetünk az országos bajnokságokon. Természetesen, jó anyagi beosztással. És természetesen jó hozzáállással, már ami a szakembereinket illeti. Legyen világos mindenki előtt, ez az anyagi támogatás valamennyiünket kötelez egy jobb, eredményesebb munkára.
- Meggyőződésem, hogy a tekintélyes tanácsi támogatás mellett is lesz helye a szponzorok támogatásának, s szívesen fogadjátok majd azt a jövedelmi adóból származó egy százalékot?
- Nem vitás, minél több fizikai személyt meg kell győznünk a támogatásunkra, s erre a legjobb módszer az eredményes munkánk. Na persze a cégek, vállalatok támogatása - gondolok itt az olyan segítségre, amilyent például a Szabóék Kft. biztosít a női kézilabdának - még hosszú időn át alappillére lehet az iskolás sportnak. Ami a fontos: valami megmozdult, az illetékesek rájöttek arra, hogy valamit tenni kell a sportélet hanyatlásának megakadályozása céljából. A tanács lépett, a tanfelügyelőség a maga rendjén segítget (sajnos, nem multimilliárdos, tehát tehetsége véges), megjelent e törvény a jövedelmi adó egy százalékára vonatkozóan? Kezdek bizakodni. Lesz itt még jó iskolai sportélet? Addig is hadd köszönjem meg azoknak az iskoláknak a segítségét, amelyek a tél folyamán segítettek teremgondjaink megoldásában - Mikes Kelemen Líceum, Székely Mikó Kollégium, Mihai Viteazul Nemzeti Kollégium, Puskás Tivadar Iskolaközpont.
- Vessünk egy pillantást az ISK keresztmetszetére, különösebb figyelmet szentelve a hat minőségi csoportra.
- A női kézilabda tekintetében jó a kapcsolatunk az MSC-vel, a szakosztály óriási segítséget kapott a Szabóék Kft.-től, és kap a jövőben is. A junior I-es csapat Policsek András és Jancsó Gábor irányításával részt vesz az országos bajnokságban. A végzős tanulók már most az MSC-vel edzenek. Itt a folytonosság érvényesülőben van. A junior II-es gárdát Szerző Árpád, a junior III-ast Ceang?u Sándor vezeti. Gondban vagyunk viszont a férfi kézilabdával. Van három szakemberünk - Kovács István, Bálint Attila és Szakácsné Gászpor Réka -, de nincs a Szabóék Kft.-hez hasonló szponzorunk, nincs a városnak B-osztályos csapata, ezért megoldatlan a folytonosság. A férfi kosárlabda három teremben - Mikes Kelemen Líceum, Mihai Viteazul Nemzeti Kollégium, Székely Mikó Kollégium - dolgozik, Váncsa Albert edzi a junior I-es gárdát és a B-osztályos csapatot, Nemes Áron a junior II-es és junior III-as gárdát. A legeredményesebb a birkózószakosztályunk, a három rátermett szakember - Mátéfi Árpád, Hatos Péter és Kertész Dávid - remek munkát végez, bajnoki címekkel, érmekkel, világversenyeken való részvétellel igazolják létjogosultságukat. S ha majd lesz versenytermünk is? Egyébként jó a kapcsolatunk a folytonosságot biztosító MSC-vel. S itt még mondjuk el, eredményesen mûködik mind a férfi-, mind a női birkózásunk. Azt már jeleztem, hogy labdarúgásunk hiányolja az OSC-vel való együttmûködést. Két hónappal ezelőtt az OSC elnöke, Chir? Ovidiu felkért a szorosabb együttmûködésre, azóta sem beszélgettünk többet erről. Kár, mert egyre közelebb kerül március 21-e, a junior I-es és II-es korosztály országos bajnokságának rajtidőpontja, s az OSC-nek kötelező a részvétele. Nem kommentálom a náluk zajló technikai képzést, nincs kifogásom jelenlegi oktatóikkal szemben, de figyelmeztetem őket, a Román Labdarúgó-szövetség elképzelése szerint minden csapatnál képzett edzők kell hogy dolgozzanak. Nem kiemelni akarom szakembereinket, csupáncsak elmondom, hogy hárman - Karácsony József, Bartha Ferenc és jómagam - az egyetemen szerzett edzői képesítés mellé most szereztük meg az UEFA B-licencét, ami feljogosít arra, hogy magasabb osztályú csapatoknál és külföldi együtteseknél is munkát vállalhassunk. Ezúton is javasolom az OSC-nek, hogy mindkét junior korosztályban közös csapatot indítsunk, természetesen az OSC égisze alatt, hiszen a klub köteles a résztvételre a március 21-én kezdődő bajnokságban, logikusan egy jól összehangolt szerződés alapján. Kicsi a város, kevés a gyerek, két csapatot nem bírna meg - ezen el kell gondolkodni. Jégkorongunk élén egy tanár-edző, Baka András és egy edző, Váncsa Huba áll. A baj ott kezdődik, hogy nincs felnőttcsapat, nem biztosított a mûjégpálya. Ennek a létesítménynek a sorsa függőben van. Most nagyon úgy fest, minden figyelem a jégpályát körülvevő ,,orosz piacra? összpontosul, még pontosabban a piacról befolyó jövedelemre. A sport mellékvágányra szorult. Sajnos, a mi szakembereink mentalitásában is. Beiratkoztunk ugyan a junior I-es bajnokságba - a Hargita megyeiekkel egy csoportba soroltak, a két csíkszeredai együttessel és a gyergyószentmiklósival -, de ez mit sem ért, ha a két szakember nem vált felfogást, mentalitást. Ilyen drága sportágat csak szív-lélek munkával, hozzáállással érdemes és lehet csak életben tartani. Utoljára maradt az alpesi sí a címzetes tanár, Simon József vezetésével. Sípályánk van a közelben (Sugásfürdő), most hó is van rajta, éppen csak a síelőink hiányoznak róla. Nem titkolom, a 2004-2005-ös tanév beiskolázási tervébe nem vettem be az alpesi sít. Olyan szakosztály lép helyébe, amely dolgozik is, ráadásul eredményesen.
- Tanár úr, elégedettnek látszik, s ez az újonnan jelentkezett előjeleknek köszönhető?
- Tényleg úgy látom, úgy érzékelem, megmozdult valami, s ennek következtében újra vágányra kerültünk, és elindult a mozdonyunk. Istenem, csak a megkezdett út folytatásában is szénnel és vízzel ellássák a mozdonyt.
Áros Károly