Abban, hogy egy finn fiatalember és egy erdélyi magyar lány ismeretséget köt, egymásba szeretnek és összeházasodnak, még nincs semmi különös. Abban viszont már igen, hogy házaséletük megkezdéséhez augusztustól decemberig - csaknem fél évig - kellett várniuk. Hogy ennek milyen okai lehetnek, arra szeretnék az alábbiakkal rávilágítani, megosztva bántó tapasztalatomat e lap tisztelt olvasóival.
24 éves magyar-néprajz szakos tanárnő vagyok, Sepsiszentgyörgyön születtem. 2003. június 26-án Espoóban örök hûséget és szerelmet esküdve finn férjemmel, még nem sejtettem, hogy az igazi megpróbáltatások ezután következnek. Szerettük volna úgy intézni a dolgainkat, hogy mielőbb megkaphassam a tartózkodási engedélyt, és elkezdhessük közös életünket, amihez minden frissen összeházasodott párnak joga van, és ami a világ legtermészetesebb dolga - legalábbis annak kellene lennie. A papírokat már jóval az esküvő előtt leadtuk, hogy sok időt ne veszítsünk? Augusztus végén haza kellett jönnöm, ugyanis vízum nélkül három hónapnál többet egy fél évben nem tartózkodhattam Finnországban. Mivel hiába érdeklődtünk, sehol nem világosítottak fel, nem tudhattam, hogy a házasság regisztrálása Romániában két hónapnál több időt vesz igénybe - és természetesen a gutaütés kerülgetett, mikor ezt a sepsiszentgyörgyi polgármesteri irodában közölték velem. És - hogy még jobban érezzem magam - a házasságkötő irodában dolgozó hölgy igen kurta-furcsa módon utasította vissza angol nyelvû házasságlevelemet. Nem hitte el, hogy eredeti, pedig az espoói hivatal két nyelven is bocsát ki eredeti okmányt. ,,Ezt fordíttassa le, hogy én is értsem? - mondta, majd később helyesbített, hogy a fordítás a regisztrációhoz is szükséges, nem csak az ő felvilágosítása végett. El kellett küldetnem a férjemmel a finn változatot és annak román nyelvû fordítását, pedig épp azért kértünk Espoóban angol változatot, mert ahhoz itt könnyebben találok hivatalos fordítót arra az esetre, ha ezt valóban kérik, mint ahogyan a nyár elején érdeklődő édesanyámnak elmondták. Arról viszont akkor még hallgattak, hogy a regisztráció több mint két hónapot vesz igénybe, laikus pedig erre magától nem jön rá. Így hát mi örvendeztünk Finnországban, hogy telik az idő, nemsokára jóváhagyják a tartózkodási engedélyt. Ez szeptemberben el is készült, de mivel a házasság még nem volt bejegyezve, nem kérhettem új személyi igazolványt és útlevelet, amibe beüthessék a vízumot. Végre - bő két hónap után - kiállították a román házasságlevelet, amivel mehettem volna a rendőrségre. A Finnországból postán küldött keresztlevelemre viszont hiába vártam egy hétig, két hétig, három hétig? (Ilyen megbízható postánk van, ami nem újdonság, Sepsiszentgyörgy felé útközben évente két levelünk eltûnik, mások megrongálódnak... Könnyû itt rávágni, hogy miért nem ajánlva küldték, de az ajánlott levél külföldről nagyon drága, többe kerül, mint egy új keresztlevél, és Finnországban sem fonják kolbászból a kerítést, mint itt sokan hiszik. Elveszni pedig egy egyszerû levélnek sem kell, arra is elég drága a bélyeg.) Ennyi hiábavaló várakozás után úgy döntöttem, hogy új keresztlevelet kérek, és 550 000 lej lepengetése után a házasságkötő irodán dolgozó hölgy megígérte, hogy ez egy hét alatt elkészül. Az ügyfélfogadásnál viszont, ahol iktatják, azt állították, három nap alatt szokták az új keresztleveleket elkészíteni. Mindenesetre én egy hét múlva mentem érte, és kiderült, hogy neki sem fogtak - délutánig viszont elkészítették. Szóval egy hétig vártam egy olyan aktára, amelyet pár perc alatt kiállítottak. E hanyagság mellett még durván is beszéltek velem az irodában, és munkájuk sem kifogástalan: a házasságlevél kitöltésében hibát követtek el, melyet később kérésemre javítottak ki. A rendőrségen ezzel szemben kellemes tapasztalatokban volt részem, egy hét alatt elkészült a személyi igazolvány és az útlevél is (a névfelvétel miatt kellett újracsináltatni őket).
Nem sokkal karácsony előtt sikerült visszautazni férjemhez. Egészséges, racionális, normális dolog így szétválasztani egy fiatal házaspárt? Elismerem, hogy tapasztalatlanok vagyunk az ügyintézésben, de mentségemre szolgáljon, hogy először mentem férjhez külföldre (remélem, utoljára is). Sajnos, sok hivatal nagyon megnehezíti az amúgy is túlzottan bürokratikus eljárásokat, sok hivatalnok pedig elfelejti, hogy nem az ügyfelek vannak értük, hanem nekik kellene a közösség hasznára lenniük.
Név a szerkesztőségben
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.