Nemzet-nemzetiség: Az olaszországi Dél-Tirol autonómiája

2004. január 31., szombat, Archívum 2003–2007

(folytatás tegnapi lapszámunkból)
A statútum értelmében az autonóm szervek a következők: regionális tanács, regionális kormány és kormányelnök.
A Regionális Tanács
Bolzano és Trient tartományok parlamentjeinek választott képviselőiből áll.
A választójog feltétele négy év időtartamú megszakítatlan helyben lakás a régió területén.
Mindkét tartományi parlamentbe 35 képviselőt választanak, a Regionális Tanács tehát 70 tagú.
Székhelye mûködési idejének - öt év - első felében Trientben, a második időszakban Bolzanóban található.
A Regionális Tanács elnöke a mûködési időtartam első felében olasz, a második felében német nemzetiségû képviselő.
A Regionális Tanács feladatát az autonómia keretein belüli törvényhozás és a regionális kormány munkájának figyelemmel kísérése alkotja.

A Végrehajtó Bizottság
A Végrehajtó Bizottság a regionális végrehajtó hatalom központi szerve.
Legfőbb funkciója a törvények végrehajtása, a regionális törvények kezdeményezése.
A bizottság tagjai az ülnökök.
A Végrehajtó Bizottság elnöke képviseli a régiót, kihirdeti a régió törvényeit és rendeleteit, a központi kormány utasításai szerint irányítja az állam által a régióra átruházott igazgatási feladatok ellátását, és kinevezi a tisztviselőket.
Az autonóm régió területén a hozott törvényeknek és intézkedéseknek összhangban kell lenniük az Olasz Köztársaság Alkotmányával és a nemzetközi kötelezettségekkel.
Bolzano-Dél-Tirol Autonóm Tartomány törvényhozó testülete a Dél-tiroli Tartománygyûlés.

A statútum
1992. évi véglegesítése
A koppenhágai Moro-Waldheim megállapodás után 22 évnek kellett eltelnie, hogy a korábbi időrendi feltételek teljesítéséről lehessen beszélni.
Jugoszlávia felbomlásával előtérbe került az isztriai olasz kisebbség jogainak biztosítása is. Mindehhez az erkölcsi jogot a nemzetközi közvélemény, főként pedig a dél-tiroli népcsoport kérdésének ENSZ-közremûködéssel való rendezése adhatta meg.
1990. december 30-án törvény jelent meg a szenátusi választások új területi beosztásáról. Ennek megfelelően Bozan provincia, Trentinóhoz hasonlóan, három választókerületet kapott, s ily módon az 1992. április 5-6-i választásokon a nagyjából azonos lakosságszámú Bozen és Trentino a korábbi kettő-négy helyett három-három szenátort küldött a római törvényhozásba.
Autonóm dél-tiroli szekció létesült - állami, törvényhozási rendelkezéssel - a tartományi Felső Bíróságnál és a Fiatalkorúak Bíróságánál.
Nagy jelentőségû volt a régió és provinciák pénzügyi rendjének új szabályozása is.
Autonómia a gyakorlatban
Az 1981. évi népszámlálás adatai szerint az Olasz Köztársaságban kb. 300 000 német nemzetiségû állampolgár él, akik az összlakosság 0,5%-át képezik. Annak ellenére, hogy a Dél-Tirolban használatos német nyelv a dél-bajor dialektusba tartozó négy jelentős tájszólás egyike, nagy hangsúlyt fektetnek az irodalmi nyelv - Hochdeutsch - gondozására. A nyelvi sajátosságok elvesztését egyenes összefüggésben látják a nemzeti öntudat elvesztésével.
Bolzano tartomány, az államigazgatás tekintetében, 116 településre tagozódik. Ezek közül öt településen az olasz lakosság, nyolc településen a ladin lakosság, 103 településen pedig a tiroli német lakosság él többségben. A németajkúak részaránya 21 településen 99%, 47 településen 95% feletti, 10 településen 90-95%.
A Német Nyelvkutató Intézet tájékoztatása szerint - Institut für Deutsche Sprache, Mannheim - a német nyelvû közösség száma növekvő tendenciát mutat.
Dél-Tirolban a hovatartozás kérdése a nyelvcsoportok tekintetében nagy jelentőséggel bír. A provinciában az országos népszámlálás során mindenkinek hivatalosan nyilatkoznia kell, hogy melyik népcsoporthoz tartozik, mert eszerint érvényesül az etnikai arányosság elve az összes állami és közhivatalban.
Az 1977-1989-es években gyökeres átszervezésre került sor az állami apparátusban, hogy az etnikai arányosság elvét alkalmazhassák, hiszen mindaddig ez kirázólag olasz kézben volt.
A német, az olasz és a ladin nyelv Dél-Tirolban egyenlően elismert. A hivatalokban kötelező a két- vagy háromnyelvûség. Ez alól kivétel a katonai intézmény, ahol az olasz nyelv kizárólagos használata érvényben maradt.
1993. május 2-a óta a bíróságok előtt is kötelező a két-, illetve háromnyelvûség.
Dél-Tirolban megtalálhatók mind a német, mind az olasz oktatási nyelvû iskolák. A másik nemzet nyelvének oktatása mindkét típusú iskolában kötelező.
A túlnyomórészt ladinok lakta területeken az iskolák különleges programmal mûködnek: az oktatási órák egyik fele németül, a másik olaszul folyik. Saját anyanyelvüket, a ladint kisegítő nyelvként használják. 1988 óta e nyelven tanítható a földrajz is. Mûködnek a ladin nyelvû óvodák.
Az egyes nyelvcsoportok iskoláinak mûködéséért a Tartományi Gyûlés három iskolahivatala felel.
A tömegtájékoztatás terén a mindenre kiterjedő tolerancia uralkodik. Igaz ugyan, hogy csak egy német nyelvû napilap, a Dolomiten jelenik meg 45 000 példányban, de ezt a látszólagos hiányt nagyon jól pótolja a szomszédos Ausztria, Németország és Svájc sajtója. Sok más időszaki sajtótermék és publikáció jelenik meg németül. Ezenkívül a tiroli németek rendelkezésére áll több állami és magán rádió- és tévéállomás.
1992. június 11-én Mock külügyminiszter átadta Quaroni bécsi olasz nagykövetnek a zárónyilatkozatot tartalmazó jegyzéket.
1992. június 19-én az ENSZ főtitkárának (Butros Ghalinak) átnyújtott osztrák nyilatkozat bejelentette az osztrák-olasz dél-tiroli vita lezárását. A vita lezárásáról mindkét kormány értesítette az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezletet.
Az új autonómiastatútum nem oldotta meg a nemzeti együttélés minden gondját-baját. Mégis, úgy tûnik, hosszas küzdelem után sikerült létrehozni egy viszonylag sikeres átmeneti modellt Európa új politikai elrendezése terén.
Ausztria szerepe a dél-tiroli autonómia sorsának jövőbeli alakulásában a vita lezárásával sem szûnt meg. Bár az osztrák parlament megállapította, hogy Dél-Tirol etnikai, kulturális, szociális és gazdasági fennállása ma biztosított, a dél-tiroli kérdés végleges rendezése folyamat. Szakértők szerint idővel újabb és újabb szükségletek és feladatok jelennek meg, amelyek majd megoldást igényelnek. Az autonómia és a népcsoportvédelem ugyanis nem statikus dolog, hanem állandó változásnak van kitéve, és ezért a megváltozott keretfeltételekhez szükségszerû igazítani.
Ausztria a vita befejezéséről szóló nyilatkozatban semmiről nem mondott le, különösképpen nem a dél-tiroliak valamely jogáról, de védőhatalmi státusáról sem!
Ausztria, egyes szakterületek (oktatás, sport, mûvészet) közötti kapcsolatok mellett, politikai kapcsolatot is fenntart Dél-Tirollal. A rendszeres érintkezés eszköze az Észak- és Dél-tiroli Kapcsolatok Bizottsága, mely a Dél-tiroli Néppárt elnökségéből, valamint a Tiroli Tartományi Gyûlésben képviselt pártok frakcióvezetőiből és magas rangú tiroli személyiségekből, szakértőkből áll. Ugyanezt szolgálják a tiroli és a dél-tiroli tartományi gyûlések együttes ülései.
Ausztria, a Párizsi Szerződésben biztosítottaknak megfelelően, sokoldalúan támogatja a dél-tiroli oktatást, amelyhez szövetségi és tiroli tartományi pénzügyi eszközöket is biztosít - olyképpen, hogy a szubvenció címzettjei Ausztriában vannak (diákotthonok, színházak, zenekarok, egyetemi oktatás), és a pénzeszközök legnagyobbrészt Ausztriában maradnak. A támogatás alapelve szerint a kis létszámú dél-tiroli német népcsoport kulturális fejlődése csak az osztrák Mutterkulturlanddal együtt lehetséges. Ez szükségszerûvé teszi Dél-Tirol határok feletti bekapcsolását az osztrák kultúra egészébe!
A Dél-tiroli autonómia mai jogi konstrukciója és kialakulásának története számos tanulsággal szolgálhat a határon túli magyarság megoldásra váró kérdéseinek rendezéséhez.
Modell értékének megítéléséhez tartozik az a másutt többnyire hiányzó nemzetközi jogi megalapozás, amit ebben az esetben a Párizsi Szerződés nyújtott.
A rendezés, említett feltételek közepette is, évtizedeket igényelt. Meghatározó volt a ,,védőhatalom? részéről a párizsi elvek következetes megvalósítására való szívós, kitartó törekvés, valamint a másik fél részéről annak belátása, hogy az oszthatatlan Olasz Köztársaság politikai egységén belül biztosított területi autonómia és az anyaországgal való szabad érintkezés nem gyengíti, hanem erősíti a dél-tiroli németek olasz állam iránti lojalitását.
Az autonómiastatútum megfogalmazása: a helyi nyelvi közösségek védelme az autonómia gyakorlásában, tiszteletben tartandó nemzeti érdek.
Dél-Tirol autonómiájának elnyerése három lényeges meghatározóra épült:
- a saját identitás megőrzésének akaratára
- a politikai-közösségi egységre
- az anyaország tetterős támogatására.
Az olasz kormány szerint a dél-tiroli modell két alapvető vonása miatt máshol is alkalmazásra javasolható:
- amikor egy etnikai közösség többséget alkot egy meghatározott területen, akkor joga van az önkormányzás valamilyen formájára
- annak az államnak, amelynek kötődése van a közösséghez, joga, a megfelelő nemzetközi eszközök segítségével, gyámkodási-patronálási tevékenységet kifejteni.
Dr. Csapó I. József
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-01-31: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás