
Privát morfondír a demokráciáról, a választás szabadságáról, politikai kultúráról, manipuláltakról és az erkölcsről?
Nincsen nekem semmi bajom az RMDSZ-szel (fogalommal az ember nem vitatkozik). Céljait, programját magaménak érzem. A romániai összmagyarság mai helyzete, belső és külső viszonyai miatt aggódom.
Vitatkoznék, persze, azon urak egy részével, akik mindezek alakításában vezető szerepet vállaltak - szinte minden szinten - (akár önjelöltként is), még akkor is, ha némely területen eredményesek voltak. Sokak szerint azonban most az eredménytelenségek, a hiányosságok, az elkövetett hibák megvitatása lenne fontos. Erre pedig kevés az esély, ugyanis fent említett urak számára nem partner az, ki másként gondolja, hát még aki, másként csinálja, a körön belül és kívül is. ,,Felkent? vezetőink azonban nem néznek se jobbra, se balra (pardon, ,,balra? talán igen!), ők csak mondják a magukét, s amikor nem bírják szusszal, segítségül hívják esetenként N?stasét és Kovácsot. Esetleg egyszerre mind a kettőt. Fő az egység!?
Épeszû romániai magyar nem akarhatja, hogy ne legyen erős (legalább számarányunknak megfelelő) parlamenti képviselete. És lesz is! (Hacsak honatyáink asszisztenciája mellett nem emelik nyolc százalék fölé a bejutási küszöböt, de ez az abszurd kategóriája.) Ez létkérdésünk! Akik ebben a kérdésben a veszélyt lebegtetik, vagy nem gondolkodnak, vagy felelőtlenek. Nincs analógia a vajdasági magyarság esete és a romániai magyarság helyzete között. A vajdasági magyarok átmeneti kudarca fájdalmasan tanulságos, de van pluralizmusuk, és egység is lesz (bár együttesen sem biztos, hogy elérik a parlamenti küszöböt, és demokratikus partner után kell nézniük). Helyesebb lenne Komáromtól északra mutogatni, ahol már a rendszerváltás óta van pluralizmus, van egy sikeres magyar koalíciós párt és van egység. Úgy tûnik, a naivitás és az idealisták ideje mifelénk is lejárt. A demokráciának vannak törvényszerûségei, és kell lennie rációnak is. Késtünk jó néhány évet, de nem tragédia, az alakulat megvan, a menetirány most már jó, csak lassú, mert még sokan fordítva ülnek a lovon.
Épeszû romániai magyar politikus nem akarhatja tovább, hogy a ?89-es fordulat után még mindig politikai sötétségben tartsa egy országnyi nemzetközösség szavazóit, megtagadva tőlük a választás lehetőségét (no, nem a szavazásét, mert azt sokan elvárták akár 99,9 százalékban is). Ez egyenesen bûn és erkölcstelen lenne, hisz a politikai igazságosság, vagyis a pluralizmus elvén alapuló demokrácia már az amerikai (1787) és a francia (1789) forradalmak óta szerepel a fejlettebb társadalmak céljai között. Ezt szavatolják az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának idevágó paragrafusai. Úgy tûnik, ez nemzetrészünk igénye is.
A történelmi tapasztalat, a pszichológusok, szociálpszichológusok, szociológusok, politológusok, de az egyszerû hétköznapi tapasztalat is azt mutatja, hogy az emberek különbözőek, különböző szükségleteik, érdekeik vannak. Más a világnézetük, felfogásuk, meggyőződésük. Ha ezt a különbözőséget (kis és nagyobb dolgokban) elfogadjuk, akkor pedig ki kell békítenünk valahogy a demokráciát a diverzitással (sokszínûséggel), az egységet a részekkel (pluralizmussal). A társadalmilag irányított egyének közötti rivalizálás, versengés és vetélkedés a tekintélyért, elismerésért, karrierért stb. a valóság része (evidencia). Ezért olyan döntési mechanizmusokat kell alkotni, amelyek mûködtetni tudják a konszenzus nélküli társadalmi csoportokat, így a romániai magyar közösséget is, amelyek alkalmat adnak a megmérettetésre, az egyéni és a közakarat összehangolására. A közösség minden tagjának joga van választani, s a többség majd dönt és irányít. Ehhez azonban meg kell teremteni az igazságos választás feltételeit. Kell lennie alternatívának, hisz választani legfennebb kettőből lehet.
Egyesek azt kiáltozzák kint is, bent is, fent is, lent is, hogy oda az egység, vége a világnak, s mindezért csak a másik felelős. Ha ez így van, akkor nem is volt egység. Majd lesz! Annak ellenére, hogy mindahányan mást-mást akarunk, vannak közös céljaink, vágyaink, elképzeléseink, amelyek mindennél fontosabbak, amelyekért érdemes egységet alkotni. Az egység érdekében meg lehet és meg kell egyezni. Ez egymás megbecsülésében, a másik jogainak elismerésében és mindannyiunk védelmében testesülhet meg. Az egység érdekében át kell hidalnunk az emberi nézeteltéréseket. Keresni kell a közös pontokat.
A társadalmiság lényeges eleme az ellentétes törekvések feszültsége, de két ellentétes késztetés törésvonalában rejtőzik az egység esélye: a kompromisszum, a kézfogás, az együtt menetelés a közös cél felé. Mindenhez értő Uraim, kioktatás, indulat, arrogancia helyett ezt kell cselekedni! Egység csak ott lehetséges, ahol előbb megvalósítják a társadalmi igazságosságot. Nem lehetséges emberi egység, ahol az emberek egy része kirekesztett, vagy a másik része elzárkózik, ahol nem tudnak egyenlők lenni érdekeik érvényesítésében. Az egység feltétele nem lehet a kényszer és a fenyegetés, hanem a döntés és cselekvés szabadsága. A feltétlen hûség - egyesek gyakorlata ellenére - nem teremthet egységet, mert silányul a személyiség, megszûnik a gondolkodás és cselekvés felelőssége; jó lehetőség az árulásra. Azt gondolom, erre nincs szükségünk.
A politikai egység következésképp a részek (ellentétes elvek, eszmék, értékek, érdekek, ideológiák, emberi csoportok, akaratok stb.) harmonikus összeilleszkedése, összehangolása magasabb célok érdekében. Az egység nem örök és nem mindenre kiterjedő. Ezért nem tartom helyesnek a politikai megosztottság fölötte káros voltáról beszélni. Az más kérdés, ha valaki a nemzeti megosztottság veszélyét érti ezalatt, azaz a nemzeti egységet félti; ez minden magyarnak legszentebb érdeke. Mint sok mindennek a világon, a nemzeti egységnek is több lábon kell állnia.
Akik közös célok érdekében nem akarnak vagy nem képesek tárgyalni, kompromisszumot kötni az egység érdekében, azok nem alkalmasak vezetésre.
Nyakunkon az önkormányzati választások, és nyakunkon egy konfliktushelyzet. Nem importáltuk az ,,anyahazából?, őstermelői vagyunk az ellentéteknek. Radikálisokról és mérsékeltekről már 1993 óta hallunk. Voltak ugyan ,,mezeiek? is, akik azt hitték, szép szóval egyes sorba sorakozunk. Nem így történt. Nem is történhetett! A társadalmi mozgások rendje sokkal bonyolultabb. Mások a platformosodásban látták a megoldást. Így lett ,,sokszínû? az RMDSZ. Szinte bele is ,,pirult?. Hivatkoznak is erre gyakran a csúcsvezérek, hogy ott mindenki elmondhatja a magáét, érvényesülnek a demokrácia szabályai, és majd döntenek ők. Öten! Ugyanazok! Már tíz éve ők mindent jobban tudnak! És vannak elő- meg belső választások, de az előzmények után nagyon sokan tudják: ez csak ügyes játék. Kitûnő paródiák! Így mímeltük a demokráciát.
Ez az RMDSZ nem az az RMDSZ, aminek mindannyian drukkoltunk, amitől szinte mindent vártunk. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség már rég nem a romániai magyarok demokratikus szövetsége, s ezért nem csak a romániai magyarság egyik része a felelős, de mindannyian. Nem voltunk éberek, s az ,,ernyőt? elvitték sokak feje fölül. Meglehet, ez az egész ,,balul? ütött ki. Az is gond lehet, hogy amíg a vezetők egy része tőkés lett, a tagság nagy része éppen most ,,Tőkés?-edik.
De félre a viccel. Térjünk vissza oda, hogy közösségünk egyik része különböző okok miatt (esetleg hiányérzet, megbántottság, más értékek, szükségletek, kirekesztettség stb.) más lehetőségeket is keresett, és talált. Ezt tényként kell elfogadni. Ez már egy más társadalmi valóság. (Nem csak százan buszoznak egyik városból a másikba, ahogy az ,,öt vezérből? az egyik nyilatkozgatta a minap Budapesten, ,,fércmunkának? nevezve egyúttal a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezetét.) A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) alternatívát kínál a helyhatósági választásokon. Többször nyilatkozták, hogy semmiképp nem veszélyeztetik a magyarság esélyeit, ellenkezőleg, javítani óhajtják. Szerintük az önkormányzati választások tétje az lenne, hogy az embereknek újra alkalmuk kínálkozzék a reményre, hogy valami megváltozik; ez pedig fokozná egyéni ambícióikat, és tevékenységükkel valósággá változtathatják - a közelmúlt korlátai nélkül - gondolataikat, elképzeléseiket, reményeiket, és sikeresen tudják befolyásolni településeik ügyeit. Ránk fér! A hanyatlás jelei az egész Székelyföldön tapasztalhatóak.
A pozícióvesztés félelme veszélyes. Sok esetben nyolc,tizenkét éve hivatalban lévő polgármesterek és tanácstagok védik majd ,,állásaikat? a tulipán jegyében. Vigyázni kell a szimbólumokra! Rombolni is képesek. Napokkal ezelőtt kérdezte korosabb falusfelem: ,,S ha nem a tulipánra ütöm a pecsétet, akkor nem leszek-e vátrás?? Annyi idő után!? Döbbentes! Ezt nevezzük székely politikai kultúrának. Kiknek a mûve? Hol van az erkölcstelenség határa? Miért tudhatnak többet a politikáról Scornice?ti-en, mint az Olt menti székelymagyar?
Az volt a baj, hogy az RMDSZ jelöltjeinek (és nemcsak nekik) mindig meg volt gyûlve a bajuk kihívójukkal (ők csak saját magukkal akartak megvívni). A függetleneket sem akarták. Mégis lettek! Így lesz az MPSZ jelöltjeivel is. ?k is lesznek! Hál? istennek.
Lassan, ha zajosan is, eljön a nyár. Fogunk választani. Lesznek új polgármesterek és tanácstagok. Régiek is. Ilyenek is, olyanok is. Lesz a tanácsokban ellenzék is. Az ellenzék léte természetes és nem végzetes, ellenkezőleg, normális és szükséges dolog, még a romániai magyarságon belül is, ha egészséges európai értékek szerint élhető autonómiát igénylünk. Akkor majd bölcsebbek lesznek a vezetők is (nem csak az MPSZ-esek), és a parlamenti választásokra készülődve mondogatni kezdik: egy az enyém, egy a tied? Így készül majd a lista. Mi pedig, egyszerû halandók Mikulás körül a szebb jövő reményében újra elmegyünk választani. Ez a mi politikánk. Közben az RMDSZ is - mindenki megelégedésére - megtartja első (igazi!) belső választását. Úgy legyen!
Kitartó bizakodással!
Herbszt István