Mondják - sőt, mutatják! -, hogy Európa szerencsésebb, gazdagabb, boldogabb, de kétségtelenül fáradtabb felében valóságos kultusza alakult ki az egészséges ivóvizek fogyasztásának, s túl az ásványvizek, válogatott karsztvizek imádatán - kissé már-már perverz módon - odáig jutottak, hogy sikk és státusbéli rangjel lett például a skandináviai gleccserek jegéből olvasztott szupertiszta lé fogyasztása. S milyen árakon, Uramisten?! Csak úgy dobálóznak az eurókkal, mondják, hogy flaska (liternyi) Perrier, Vichy ásványvíz úri helyen tizenkét eurót kóstál, s hökkenve számítom át, hogy ez nálunk egy egész heti reális átlagkeresetnek felelne meg, s az itteni villámmilliárdosok top százán kívül csak kevesen engedhetnék meg mifelénk, hogy ily szenvedelemnek hódoljanak naponta. Egy-egy nyugdíjasunk pedig nyugodtan és rezignáltan mondhatná el: ,,igyál meg egy üveg Perrier-t, és? meghalhatsz?. Nem a víztől, hanem a beteljesedés élményétől!
De tényleg fordítsuk komolyra a szót! Ha ily becsülete, sőt: kultusza vagyon Európában az ásványvizeknek, miért vagyunk és maradunk mi, székelyek, a kontinens leggazdagabb ásványvízkincseinek föltételes birtokosai mégis szegények, kisemmizettek, becsapottak ily gazdagság közvetlen közelében? Magyarázat sokféle lehet. Magunk sem tudatosítjuk igazán, hogy szegényes szülőföldünket mivel is áldotta meg Isten, ám a nagyobb baj az, hogy a román etatizmus egyszerûen kizár, kiutál jogos tulajdonainkból. Hogy veszi az magát elő, hogy egy magántulajdonon, egy község területén feltörő ásványvíz az állam kizárólagos jussa, s legfennebb bérbe adhatja, úgymond koncesszionálhatja hasznosítását a valódi birtokosnak, de inkább gyüttment ügyeskedőknek, lévén a ,,bennszülött? tulajdonos esetlen, tőkeszegény és? fantáziátlan! Tudom, törvényeket kellene megváltoztatni ahhoz, hogy e dolog elmozduljon a holtpontról, hogy valami hasznot minékünk is hajtson szülőföldünk e különleges adománya, ne idegenek hízzanak jövedelmeiből. A jövedelmekből, mik százszor nagyobbak is lehetnének, ha megteremthetnénk valós kincseink hírverését, s a norvég gleccserjég helyett például borszéki, tusnádi, bodoki, málnási ásvány- és gyógyvizeink ,,kultikus? kóstolására-fogyasztására tudnánk rávenni a finnyás Európát. Annak is hasznára válna, s mi sem éreznénk azt, hogy lassan-lassan már a levegőt is állami kezelésbe fogják venni Székelyföldön. Esetleg: koncesszionálják - euróért.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.