VisszajelzésFaluvilág: Világhálón, levélben

2004. február 12., csütörtök, Archívum 2003–2007

Többször érkezett visszajelzés messzi idegenből - Los Angelesből, Ausztráliából is -, hogy ,,az Óperenciás tengeren túl? valaki interneten olvasott-értesült szülőfaluja életéről, gondjairól-bajairól, örömeiről. Legutóbb a magyarhoni Kétegyházáról s a Szilágysági Rátonból jelentkeztek.
A Kézdivásárhelyi Apor Péter Mezőgazdasági Szakiskola mérnök-igazgatója, Dezső Vencel közvetítésével keresett meg dr. Pálfi György, a kétegyházai Szakoktatási és Szaktanácsadó Intézet nyugalmazott igazgatója, a Szegedi József Attila Tudományegyetem tanárképző főiskolai karának volt tanszékvezető docense, aki a mezőgazdasági termelés technikatörténeti tárgyi anyagát tanulmányozza-kutatja, s nem kis része volt a csernátonihoz hasonló kétegyházi és gödöllői szakmúzeumok létrehozásában.
Pálfi György figyelme most a Székelyföld és Háromszék felé irányult, ugyanis - mint írja - ,,1100 év alatt az élelemtermelés technikája, módszerei a Kárpát-medencében élő, ott letelepedő vagy szomszédos népek közös munkájának az eredménye?. Kérésének rovatunk is helyet ad: megkérdezi-kéri a Faluvilág olvasóit, hol, merre találhatók (Csernáton múzeumán kívül) falusi múzeumokban és magángyûjteményekben olyan technikatörténeti emlékek, amelyeket a nagy tapasztalatú professzor májusi útja alkalmával megtekinthet, megvizsgálhat?
Sikó Borbála bölöni téesznyugdíjas a szülőfalujából messzire elszármazott Gáspár család kényszerelvándorlásáról küldött anyagot, s a távolba szakadtak szülőföldszeretetét, a falu megtartó erejét kívánja hangsúlyozni. Egykori osztálytársát, Somogyiné Gáspár Bertát, akit a távoli Szilágyba kényszerített a sors, bölöni osztálytársai a 70 évesek kortárstalálkozójára hívták a szülőfaluba. ,,Jövök, ott leszek - jelezte levélben -, mert engem 55 éve még senki sem hívott haza szülőfalumba?, és Rozália nővérével érkezett. Sikó Borbála levelében elmondja, miként vetette a sors a hepehupás vén Szilágyba ezt a családot, ahol 62 esztendeje őrzik a szülőfalu iránti szeretetüket. 1940-ben a bécsi döntés révén a földvári téglagyár az Olton túlra, Románia, Dél-Erdély területére esett. Odalett a kenyérkereseti lehetőség. A negyvenéves apa, Gáspár Antal küszködött. Egy ideig lovas szekérrel még a bölöni erdőn levő Farkaskai borvizet is hordta a faluba, a környékre. 1942-ben egy községi hirdetés alapján hetedmagával Szilágy megyébe megy dolgozni. Már érkezéskor elfogta a honvágy. Az utazás költségeit az állam fizette, visszatérésre már nem volt pénz. Ott ragadtak, ott születtek az unokák, dédunokák. Feleségével - a szintén bölöni Kisgyörgy Máriával - ott pihennek a rátoni temetőben. Egyik fia, Ferenc a falu református kántora volt sok évtizeden keresztül.
A Gáspár család sorsa végül is jóra fordult a termékeny Szilágyban, mert dolgoztak, és megbecsülték a jövevényt a helybeli magyarok - tájékoztatott a levélíró. Bölön, a szülőfalu másfél évszázad távlatából sem feledte őket.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép