ANTAL BÉLA, Uzon. Nemrég olvastam, hogy adományokat gyûjtenek egy Úz-völgyi székely kapu felállítására az elhunyt hősök emlékére a temető bejáratához. Ez igazán szép elgondolás - részemről annyit akartam hozzáfûzni, hogy 2002-ben, amikor Uzonból társas buszkirándulást akartam szervezni az Úz völgyébe, a turisztikai hivatal nem vállalta az erdőlő autók által kiliggatott gödrös út miatt. Jó lenne, ha a Hargita megyei illetékesek megjavítanák azt az utat, hogy mi is tudjunk részt venni a kapuavatáson.
FERENCZ BÉLA, Lisznyó. Vannak, akik számon tartják, hogy 1947. február 10-én a győztes hatalmak Párizsban aláírták a Magyarországgal kötött békeszerződést, amelynek értelmében visszaálltak a trianoni határok. Magyarország Csehszlovákiának 30 millió USA-dolláros kártérítést tartozott fizetni. Azóta eltelt 57 esztendő. A szlovákiai magyarságnak pedig saját érdekében feladata lenne, hogy Benes gaztettei felszínre kerüljenek, és ezúttal a magyarság kapjon kártérítést. Annak idején több tízezer magyar családot semmiztek ki vagyonából, és ideje volna, hogy a nagyhatalmak igazságosan bíráskodjanak minden ügy felett. Már csak azért is, hogy a magyar és a szlovák békességben éljen egymás mellett a Kárpát-medencében.
D. A., Sepsiszentgyörgy. A Nagyborosnyót Zágonnal összekötő út immár olyan állapotba jutott, hogy egyes szakaszain lépésben sem lehet áthajtani anélkül, hogy az autó alját oda ne vágja akár a legóvatosabb sofőr is. Egyszerûen olyan mélységet értek el a gödrök, hogy legfeljebb terepjáróval lehet viszonylag épen keresztülvergődni. Tudom, hogy a javítást egy SAPARD-pályázaton nyert pénzből fogják elvégezni, de hát addig is járhatóvá kellene tenni az utat, legalább a nagyobb gödrökbe vetni egy-egy lapátnyi zúzott követ. Erre évek óta nem került sor, pedig a zúzott kő nem olyan drága - mindenesetre olcsóbb, mint az a sok szociális segély, amiből Nagyborosnyó lakosságának legalább a fele éldegél. Hát nem lehet őket odatenni azért a pénzért, hogy legalább a községhez tartozó Feldobolyig valamennyire elegyengessék az utat?
TUZSON VERONIKA, Sepsiszentgyörgy. Olvasom, hogy megugrottak a lakásárak Sepsiszentgyörgyön, de kis jövedelmem mellett is az a véleményem, hogy nem a lakásárak ugrottak meg, mert azok mindig is alacsonyak voltak. Ha már minden terméket és szolgáltatást nyugati áron vagyunk kénytelenek megvenni, miért éppen a lakásárak maradnának Ázsia-szinten? Én a jelenlegi, 100 négyzetméteres, négyszobás lakásom áráért nem tudnék egy magyarországi garzont sem venni. És egy személygépkocsi - ami nem is hosszú távú befektetés, mint a generációról generációra maradó, értéktartó lakás, hanem pénzfaló, értékvesztő vagyontárgy -, az vajon mennyibe kerül? Szerény véleményem szerint nem az árak szaladtak el, hanem a kereseti lehetőségek csökkentek, és kevés a pénze a népnek. Ezt sok mindennel lehetne indokolni, de csak egyet írnék le: aki dolgozni akar, azt nem engedik, tehát nincs pénze - aki meg dolgozik, az bizniszel, csencsel, vagy más utakon jár - és annak van pénze.
DR?GAN ALEXE, Bölönpatak. Február 4-én egy Drágan Dorel nevû falustársam kihívta a mentőt, és az ki is jött, de mint kiderült, rossz tréfa volt az egész, beteg nem került. Az eset részben azért bosszant, mert az én fiamat ugyanígy hívják, és az én hívásomra már többször jött mentő a faluba. Most néhány felelőtlen egyén miatt veszélybe kerülhet az ellátásunk, pedig mentőre szükségünk van. Kérem a fogadatlan tréfacsinálókat, gondolják meg jobban a szórakozásukat, és vessenek véget ennek az egész közösségre nézve káros gyakorlatnak.
PÉTER ÁRPÁD, Sepsiszentgyörgy. Arra szeretném felhívni a nyugdíjasok figyelmét - különösen azokét, akik illetményét a Postabankba utalják át -, hogy a pénzüket számolják meg, még mielőtt elhagynák a pénztárat, és nézzék meg, nehogy szakadt bankjegyet vegyenek át. Ezt akkor is tegyék meg, ha nagy sor áll mögöttük. Történt ugyanis, hogy január 15-én, úgy 11 óra tájt feleségemmel együtt mentünk felvenni a nyugdíjunkat. Az 1-es pénztárnál ülő fiatal hölgy megkérdezte, hogy összeadja-e a két nyugdíjat, amire igennel válaszoltunk, úgyis egy helyre megy. Kért egy ezrest, amit be is adtam, és átnyújtotta a pénzt a nyugdíjszelvénnyel és a nyugtával. Én vagyok a hibás, beismerem: nem számoltam meg a kedves mosollyal kiadott pénzt - otthon derült ki, hogy kettőnk nyugdíját összesen 400 000 lejjel csorbította meg, ennyivel adott kevesebbet. Az én betegnyugdíjam 1 364 000 lej, a feleségemé 2 120 000 lej, ez összesen 3 484 000. A kasszásnő kiadta a 3 milliót és a 85 000 lejt, de a 400 000 lejt elfelejtette. A 85 000 lej között az egyik 10 000 lejes meg volt ragasztva (azt elsütöttem), a másikból ujjnyi darab hiányzott, többszöri próbálkozás után sem vették be sehol, ezért elküldöm a szerkesztőségnek, megcsodálhatja bárki. Feleségem a pénz megszámolása után visszament, hátha elismeri a bank a tévedést, a pénztárosnő be is ismerte, hogy lehet, nem adta ki a 400 000 lejt, de azt mondta a feleségemnek: én ma már lefizettem 600 000 lejt, és ha magának is kiadok még 400 000 lejt, akkor ma ugye jól kerestem? Miért nem számolták meg itt?
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.