Az államelnöki jelöltsége pillanatától kemény kampányba kezdett Theodor Stolojan liberális pártvezér, egykori miniszterelnök, a romániai politikai élet ez ideig egyik feddhetetlen személyisége. A pragmatikus - ám nem túl nagy személyes varázzsal és karizmatikus aurával rendelkező - politikus közvetlen céljaként azt jelölte meg, hogy minden eszközzel megerősítse a két koalíciós párt, a liberális és a demokrata egységét, hiszen enélkül még esélyük sem lenne győzelmi reményekkel venni fel a harcot N?stase szociáldemokatáival, távlati eszményként pedig a romániai középosztály megteremtését nevezte meg, melynek alapját az értelmiségnek kell képeznie szerinte - orvosoknak, jogászoknak, tanároknak, közgazdászoknak és közhivatalnokoknak -, mely letéteményese lehetne egy korszerû, biztos alapokon nyugvó ország és társadalom megteremtésének, Románia nemzetközi hitele visszaszerzésének.
Szép gondolat, jó eszme, csak a megvalósíthatósága körül merülnek fel némi kételyek. Ezt Stolojan maga is érzi, s éppen ezért nem csupán a célt, hanem az ,,eszközt? is nevén nevezi: le kell törni az új, méltatlanul hatalomra tört oligarchia uralmát, mely maholnap az ország vagyonának és gazdasági erejének nyolcvanöt százalékát (!!!) tartja kezében, illetve tulajdonában. Döbbenetes szám, hiszen ez még az orosz gazdasági oligarchia - a maffiával összefonódott mágnástábor - gazdasági ellenőrzési hatalmát is meghaladja. Stolojan közgazdász és bankszakember, tehát tudja, amit tud, s ha most politikusként esetleg dramatizálja is némileg a helyzetet, azt bajos lenne tagadni, hogy a mai kormánypárt számos korifeusa és azok klientúrája valóban megkaparintotta a nemzeti vagyon egy igen tekintélyes részét. Stolojan szerint így nem lehet középosztályt építeni, hiszen ezek a gátlástalan párvenük éppen azt nem tudják - vagy nem is akarják!? - megteremteni, amire az országnak ma nagyobb szüksége lenne, mint valaha, a szavahihetőséget, a hitelességet, a nemzetközi tőke bizalmát, mely nélkül aligha van esély a kibontakozásra. S Theodor Stolojan most jól időzítve, alkalmas pillanatban szólaltatja meg a vészcsengőt, hiszen Európa mostani vezetői egyre jobban csóválják fejüket mindazért, ami ma Romániában történik, s az integrációs hurráoptimizmusunk könnyen megfenekelhet ezeken a nehezteléseken.
A kérdés az, hogy ez a logikus és pragmatikus okfejtés elég lesz-e a választók többségének megnyeréséhez, hiszen a romániai ,,demokrácia? minket nem éppen ahhoz szoktatott hozzá, hogy a szavazók tömegeit meghassák és meggyőzzék az észérvek, s a populizmus, az ügyesen adagolt nacionalizmus oldaláról egy csapásra átálljanak a realistább pragmatizmus oldalára. Persze, ebben óriási szerepet játszik az is, hogy Constantinescuék ,,rendszerváltása? oly mérvû és méretû fiaskónak bizonyult, mit nem oly könnyen felejtenek el az állami paternalizmushoz korábban hozzábékített tömegek. Hol a biztosíték arra, hogy megértsék Stolojan érvelését, miszerint egy modern tőkés (polgári!) társadalom alapja nem lehet egy szûk oligarchia uralgása, hanem számottevő tehetős középosztály megteremtése? Ma még nem értik, s valódi előzmények nem is létezvén, esetleg évtizedek is eltelhetnek a fölismerésig.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.