Bemutató a Háromszék együttes színpadánKultúra: Mennyet kell a földön is keresni

2004. február 14., szombat, Archívum 2003–2007

Vannak a magyar drámairodalomnak olyan klasszikus mûvei, amelyeket minden évtizedben legalább egyszer minden magyar városban színre kellene vinni. Nem feltétlenül drámai színházban, sőt, időnként jó, ha zenei mûfajok révén, táncszínpadi produkcióként vagy bábelőadásban jelenítik meg azt, amit a szavak tömörségével fogalmaztak meg az alkotók. Ezért is vártam izgalommal a Háromszék Táncegyüttes tavaly tervbe vett Csongor és Tündéjét.
A Vörösmarty mesedrámáját feldolgozó Tündérálom címû táncjátéktól ellenben nem azt kaptam, amire vártam. Elvárásom nem volt egyéb, mint amit Vörösmarty Mihály az eredeti mûvel adott a magyar irodalomnak. Látni (a Csongor és Tünde csodálatos nyelvezetét ezúttal a táncnak, a látványnak kellett volna megjelenítenie) a pokol és a menny, az igaz és az ármány, a hatalmas és a földönfutó megjelenítőit a boldogságkeresés vándorútján, látni, amiként egyszer fent, egyszer lent vonulnak, vonaglanak a megpróbáltatások különböző színterein. Ezt táncban, tánc által is ki lehetett volna fejezni. Nem ez történt.
Valami olyan mûfaji keveredésnek vagyunk tanúi, amelyben nincs rend, csak káosz. Vörösmarty mesedrámájában a dolgoknak eleje és vége van. Csongor a nehéz próbákat kiállva lélekben nemesebbé válik, méltó társává Tündének, aki egy kicsit alászáll fényhonából, hogy emberközelbe kerüljön szerelmével, de mindennek Imreh István dramaturgiájában és C?lin Orza rendezésében-koreografálásában mintha nyoma sem lenne. A két főszereplő, Hatházi Sándor-Vilmos és Kubánda Lilla Tünde, a Mûvészeti Líceum végzősei a balett sajátos nyelvén közelítik meg (Tünde érzékien, Csongor egy kissé feszesen, drukkosan) egymás iránti szenvedélyük bemutatását, Balga és Ilma (Kis István és König Mária Terézia) hozzák a rájuk szabott tenyeres-talpasságot, időnként néptáncelemekkel fûszerezik mozdulataikat, talán ezért nem tûnik alakításuk erőltetettnek, ami a tánckar egészéről ellenben nem mondható el.
Vörösmarty alkotó fantáziájának talán legkülönösebb teremtményei az önző, falánk, groteszk, mégis kedves ördögfiak, akiket a Háromszék színpadán szerepükhöz képest hangsúlytalanul mozgat a rendező, talán Mirigy (Tekeres Gizella) előnyére, aki így időnként, az egyébként jó alakítás miatt is, túlsúlyba kerül.
Az Éj asszonyairól csak annyi mondható el, a lányok teljesítették a rendezői utasítást, csakhogy ez annyira idétlen, hogy már-már nevetséges. Vaslábakon (talán közelebb akartak kerülni a sötétséghez?) járó szörnyetegek himbálóztak Tünde agyonijesztésére, megbüntetésére. A Kalmár menti meg a birvágy-hatalom-tudós hármast attól, hogy ne érezzük magunkat egy sci-fi-kísérlet alanyainak, a Fejedelem és a Tudós oly idegenül mozog saját gúnyájában, mintha szégyellné, amit ráaggattak.
Mindezt megmenti Könzcei Árpád jól megkomponált zenéje (amit akár élő koncerten is szívesen hallgatnék), de ami feltételezhetően rendezői hiba miatt, nem illeszkedik kellően a koreográfiához. Ennek természetes módja fordítva kellene hogy legyen, a mozgás illeszkedjék a zenéhez, de ebben az előadásban ritkán van igazi összhang, és még ritkábban erőteljes, a színeket jól elhatároló ritmusváltás.
Mindebből nem azt a következtetést kell a rendezőnek levonnia, hogy ne kísérletezzék a hasonló táncjátékok színrevitelével, hisz örvendetes, hogy éppen a Háromszék egykori tagja hoz új színt az együttes repertoárjába, de ha ezt a megoldást választja, tegye olyan darabokkal, amelyekhez illik az összevisszaság, ha pedig Vörösmartyhoz nyúl, igazítsa rendbontó előadását a legnagyobb magyar filozofikus mesedráma mondanivalójához.
Fekete Réka
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-02-14: Archívum 2003–2007 - :

Hírsaláta