Ekkora fába? - gondolná az ember, amikor hírül hallja: a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad bemutatta Madách mûvét. Aztán hírül hallja: nem Madách mûvét, hanem azt diákszemmel. Pontosabban: a Székelyudvarhelyen Szász Mihálykó Mária gyûjtésében megjelent diákaranyköpések alapján. Megvallom: kissé szorongva mentem az előadásra. Én a Karinthy-féle Emberke tragédiájának sem vagyok híve. Ez a mû szent előttem, a legszentebbek egyike. ,,Ne nyúljon hozzá avatatlanul senki!?
A kovásznai bemutató megvolt már az ősszel. Utána megjárták Debrecent is az előadással, utóbb - apróbb módosításaikat is beillesztve - megint a közönség elé léptek. S csütörtökön Sepsiszentgyörgyön játsszák. Sokfelől hallottam: szép! Ám az élményben csak most részesülhettem.
Molnár János, a darab rendezője gyönyörû színpadi látomást teremtett. ,,A diák? előmondja a helyenként suta, bárgyú iskolás megfogalmazásokat.
,,A teremtés befejezése után az angolok kara magasztalja az Urat.?
,,Sajnos Éva is, Ádám is esznek a paradicsomból.?
,,Lucifert rossz sátáni gondolatok vezérlik, ő buzerálta Ádámra a rossz almát.?
,,,Ádám, miután felébred, meg akar halni, a szikla fokáról a mélybe akar zuhanni, de Éva megmondja, hogy már késő: Én is anyának érzem magam.?
És ilyesmik, amikkel jelzi a rendezés, hogy tulajdonképpen ,,hol tartunk.? A teremtésnél, a bûnbeesésnél, aztán Egyiptomnál, Athénnál vagy már az utolsó színnél, a végkifejletnél.
És közben - a színpadon - megszületik a csoda. Aláfestő háttérzenével, mozgással, pantomimmel, tánccal, erős gesztikulálással, néha árnyjátékkal, ám mindig ritmikus és mindig költői képpé összeálló mozdulatokkal, elhelyezkedéssel megteremtik az illúziót, kifejezik ilyen vagy olyan megközelítésből egy-egy szín, egy-egy történelmi korszak lelkületét. Igen, a lelkületet jelenítik meg. Az Egyiptomét, ahol épül a ,,mû?, emelkedik az építmény, és közben: szenved az ember, nagy és kicsi, fáraó és pórnép egyaránt, vagy Rómát, magát az életörömöt, Párizst, az ideák harsogását, a forradalom lázát, Londont, az ,,akasztott ember balladáját?. S itt álljunk meg egy pillanatig. Madách mûvének egy mellékes epizódja - vagy a dolgozatíró diák bakija, hogy épp erre figyelt fel - adja az ideát az előadás képileg legszebben megkomponált ,,felvonásához?. Miután ,,megmímelték? a szereplők a kivégzést, a színpad közepén ott ,,lóg? az akasztott ember, és körülötte a sodrás, a Lüktető Világ! Itt a legszebb a pantomim - a lógó ember megjelenítése -, a szerkezet - piramidális kompozíció -, a kettősség, ami egyébként is végigvonul az előadáson, a fenséges és a prózai, a tragikus és groteszk, a rendkívüli és hétköznapi egymásmellettisége, egymással feleseltetése.
Lehet azon töprengeni, hogy a Suhánszky Réka alakította ,,diák? szerepe, aki néha súgást vár, félreért, és ezzel vagy épp ezzel banalizál, egyenrangú ellenpólussá alakul-e az előadáson belül. S ha nem, akkor nem kellene-e egyszerûsíteni, vagy még jobban kihegyezni a játékát, szövegmondását. Azon is el lehet mélázni, hogy a nagyszerûen végigpörgetett ID?, történelmi folyamat mellett mintha néhány színen keresztül háttérben maradt volna a Tragédia másik főeleme, a férfi és nő örök harca egymással, egymásért. Ha tart még a teremtő fantáziából - és tudom, hogy a rendező tovább töpreng, tovább álmodozik -, lehet az előadást újabb és újabb képek komponálásával tovább építeni, még súlyosabbá tenni. Ám az is lehet, hogy ez is fölösleges. Hiszen nem mindennapi élményt tudott nyújtani ez a tanár-diák munka, eredetit, öntörvényût. Az Ádám-Éva és Lucifer hármas (Finna Gábor, Részegh Stauffer Kinga, Dali Gyula Loránd) mindig ott volt, uralta a teret, hitelesen vett részt a színpadi kompozícióban, s hála nekik, hála a többi pantomimfigurának, gyönyörû produkciót teremtettek. Egyedülállót, öntörvényût. A költőit másnemû költőiséggel sikerült színpadra varázsolniuk.
Így hát a harminc ,,életévén? túl levő kovásznai Diákszínpad él, és folyamatosan végzi nem kis erőfeszítést kívánó alkotómunkáját.
Gazda József
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.