Kiscimbora: A csörgő sapka gombja

2004. február 14., szombat, Archívum 2003–2007

Bethlen Gábor, a dicsőséges erdélyi fejedelem egyszer valami ritka szép gyémántot kapott ajándékba a török császártól. Akkora volt, mint egy galambtojás, s úgy szórta magából a szivárványszín szikrát, hogy csak úgy káprázott az ember szeme.
A gyémántban nem is lett volna semmi hiba, hanem a török követ nagy bolondot talált mellé mondani. Azt mondta, hogy három nap, három éjjel tanakodott magában a török császár, hogy megváljon-e a drágakőtől vagy se: olyan nagy annak az értéke.
- Azért úgy vigyázz erre, nagyságos fejedelem, mint a szemed világára - forgatta a követ a kezében a drágaságot.
- Nono - mosolyodott el a fejedelem -, majd csak találunk neki valami alkalmas helyet.
Azt pedig nem máshol kereste, mint az udvari urak közt, akik éppen az ebédlőteremben mulatoztak vidám pipaszóval. Azon kacarásztak, hogy Parázsónak, az udvari bolondnak összeragadt a szája a sûrû nádméztől, amivel a tejbekását édesítette.
- No, urak, tudjátok-e, mi ez? - toppant közéjük a fejedelem a gyémánttal. - Úgy nézzetek erre, hogy ez a karbunkulusok öregapja. Ezt pedig annak adom közületek, akinek a mesterségét valamennyien a legkülönbnek tartjátok.
A török követ majd a térdéig ejtette az állát ámulatában, mikor a fejedelem azt mondta neki:
- Mondd meg a gazdádnak, emberséges szolga, hogy ennyire becsüli az ilyen színes kavicsot az erdélyi fejedelem.
Hanem az urak jókedvét úgy elvágta a fejedelem az ígéretével, hogy ollóval se lehetett volna különben. Minden ember különb akart lenni a másiknál, s biz abból az lett, hogy minden ember nagyobbat kurjantott, mint a szomszédja.
- Nini, urak - nevetett a fejedelem -, hát ti torkotok szerint méritek a dicsőséget? Hát hiszen én azt se bánom, csak addig várjatok, míg a fülemet kiviszem közületek. Amit azután végeztek, azt estére nekem megjelentsétek.
Lett aztán olyan zenebona, hogy meg lehetett volna vele szalajtani három török tábort. Még az udvari légycsapómester is kékre-zöldre rikoltozta magát, hogy de bizony csak az ő mestersége a legelőbbvaló. Amire az udvari kéményseprő csak annyit mondott, hogy ő azt se bánja, csak azt ismerjék el, hogy az ő mestersége a legfeljebbvaló.
Az ugribugri társaságban csak két ember viselte magát csendesen. Parázsó, az udvari bolond meg Tóbiás mester, az udvari orvos. Parázsó még most is a nádmézes kásával vesződött, Tóbiás mester meg arra adta a fejét, hogy sugdosócskát játsszon az udvari népekkel. Nem is kellett nagyon megerőltetni magát, mert minden embernek ugyanazt súgta a fülébe.
Se többet, se kevesebbet, csak éppen ennyit:
- Ha azt mondod a fejedelemnek, hogy az én mesterségem a legkülönb, megfelezem veled a gyémántot.
De hiszen okos embernek adott enni Tóbiás mester, nemhiába hogy olasz volt a származása. Akinek ő a fülébe súgott, az egy szót se szólt többet. Csak Parázsó húzta ki a fejét a kásás tálból, az is csak annyit mondott:
- Hát nekem semmit se súgsz, komám?
Tóbiás mester nagy méltóságosan nézett végig a bolondon, s azt mondta neki:
- Polont lukpul polont szél pfuj!
- No, csak el ne fújjon, kedves komám - rázta Parázsó a csörgettyûs sapkáját.
S csakugyan, mikor este Tóbiás mester megjelentette a fejedelemnek, hogy őt találták a legérdemesebbnek a gyémántra, Parázsó odakiáltott nagy komolyan:
- Tiltakozom!
Olyan ráncba szedett képpel mondta ezt, mint ahogy a nagy urak szoktak beszélni a fejedelmi tanácsban. S mentül komolyabb ráncba szedte a sete-suta képét, annál nagyobb lett a kacagás.
- Miért tiltakozol, te bolond? - nevetett a fejedelem.
- Mert nem az ő mestersége a legnehezebb. Az ő mestersége a legkönnyebb. Ahhoz mindenki ért.
- Ohó! - zajongtak az udvarbeliek. - Mi ugyan nem értünk az orvosláshoz.
- Már ahhoz magam se konyítok - bizonyított a fejedelem is.
- Sose tagadd, komám - erősködött a bolond. - Holnap délig bebizonyítom, hogy egyiktek különb orvos, mint a másik.
Tóbiás mester kékült-zöldült mérgében, de a fejedelemnek tetszett a tréfa.
- Ha beváltod a szavad, Parázsó, tied a gyémántok öregapja.
Az ám, csakhogy szegény Parázsónak rosszul kezdődött a másnapja. Már első kakasszóláskor ott ténfergett a palota kertjében, s jajgatott akkorát, hogy az udvari kertész mezítláb szaladt ki hozzá: - Mi baj, Parázsó?
- Jaj, ne is kérdezd! Úgy fáj a fogam, hogy már a földet is rágom kínomban.
- Inkább egy kis violagyökeret rágnál, nincs annál jobb fogfájásra - javasolta a kertész.
- Hogy mondtad, violagyökeret? - szedett elő Parázsó a kacabajkából egy kis könyvet. - No, ezt mindjárt fölírom, hogy el ne felejtsem.
Akkorára odaért az udvari sütőmester is.
- Meleg korpát a fogadra - annak meg az volt a tanácsa.
- De bizony nincs jobb a jeges borogatásnál - bizonykodott arra haladtában a pincemester.
Parázsó fölírta mind a kettőt. Volt a jövő-menő udvari nép közt, aki tûrömolajat javallott, volt, aki varjúhájat. Volt, aki tömjénen akarta megfüstöltetni a lyukas fogat, volt, aki zsályamagot akart beletömetni. Parázsó ezt mind följegyezte, s közben jajdult akkorákat, hogy az már a fejedelemnek is hasította a fülét. Leballagott a bolondhoz, s megállt előtte nagy szánakozva:
- Tudnék valami jót a fogadra, Parázsó komám. Forró mustárkovász egyszerre kiszívná belőle a fájást.
- Köszönöm, komám, már ki is szívta - vigyorgott Parázsó.
- Micsoda, hát nem fáj már a fogad? - ámult a fejedelem.
- De nem is fájt. Csak azt akartam megmutatni, hogy Tóbiás mesterségéhez mindenki ért. Éppen te vagy a századik, aki orvosságot tudsz a fogfájásról.
A fejedelem elnevette magát, s akkora barackot nyomott Parázsó fejére, hogy fölért a gyémántok öregapjával. Hanem azért nekiadta azt is. Parázsó pedig belevarrta a gyémántot gombnak a csörgettyûs süvegébe, amit ezentúl mindig háromszor emelt meg Tóbiás mester előtt.
Móra Ferenc
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép