Középiskolás tanoncok, gyakran náluk kisebbek babrálnak mobiltelefonjaikkal az utcán, csevegnek, kacarásznak a készülékbe, vagy egyszerûen csak megszokottan lógatják nyakukban: ez hétköznapi kép a városból. Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. A felpuffadt téli dzseki legfennebb most jobban elrejti a ketyerét, mint máskor, lazább időben. Persze, a kommunikáció korát éljük, emiatt a jelenség akár természetesnek is tûnhetne, ám mégsem az, mert sokan tûnődhetnek, töprenghetnek azon, e tanulóknak ugyan miből telik korszerû, divatos készülékre s annak üzemeltetésére, ami ráadásul nem olcsó szórakozás. Vélhetően a szülők fizetik a számlát, ők vásárolják csemetéiknek a csengőhangok előcsalogatóit. S ha már megvan, s némelyek amúgy is reggeltől estig hajtanak, gyermeknevelésre pedig alig van idő, hát legalább hívhatják az éppen iskolában, utcán, sportteremben, netán kocsmában lévő sarjaikat: aranyom, hol vagy??
Középkorú, kenyerét kétkezi munkával kereső férfi meséli, ellopták tizedikes lánya zsírúj mobilját. A parkban éppen telefonált, s amikor befejezte, egy - bizonyára a magányos, védtelen teremtéseket szemmel tartó - suhanc hirtelen nekivágódott, s mire a lány észbe kapott, készüléke már hiányzott zsebéből. Pedig a szülők jót szorítottak a nadrágszíjon, hogy meg tudják venni azt az átkozott billentyûs francot, s lám, most oda a portéka, szomorkodik az apa. Mondja is, belátja, nem létfontosságú a dolog, hogyne tudná ezt, de mégis meg kellett ejteniük a kényszerû vásárt, mert lánya azon kevesek közé tartozott az osztályban, akiknek még nem volt maroktelefonjuk, feszengett emiatt, hiszen a haverek úton-útfélen kérték a telefonszámát. Elment az ország másik sarkába kirándulni, s az újdonsült ismerősök is - akikkel lehet, hogy többé nem is találkozik - csak csodálkoztak: nincs telefonod? Betelt a pohár, s a lapos pénztárcába kellett nyúlniuk, elvégre nem maradhat a gyermek az örökös szorongással s a hiányérzettel. Megvették, bérlettel együtt, s akkor megtörtént a baj? Végül aztán még egyet húztak a madzagon, s ette fene, a minap vettek egy használt telefont, hiszen búslakodva mégsem lehet élni, s ha már oda az a jópofa, ezüstösen ékszerszerû mütyür, hát legalább helyettesítse egy robusztusabb, de azért mégis mûködő masina. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy beválik majd, mert ki tudja, mit huncutkodott az a dörzsölt telefonkupec, de ennél többre most, ha megfeszülnek, sem futja?
És a tizenévesek mennek, csak mennek telefonjaikkal kezükben, sodródnak a mobilláz hullámával, miközben a szülők egy része inkább lemond a falat kenyérről, de megveszi a zsebbe való szerkentyût, csak hogy gyermeke ne lógjon ki a sorból, feleljen meg a kor követelményeinek. Hogy mi értelme ennek az áldozathozatalnak, iskolások esetében pedig mi a gyakorlati haszna e költséges cicomának, nem tudni, de talán nem is fontos, hiszen ha birtokunkban lenne a szakszerû magyarázat, attól még a trend, e drága hóbort mit sem változna. Miként a divatot sem az ésszerûség diktálja, úgy a fiatalok telefonmániáját sem mérsékelheti az esetleges szülői ráció? Halló, van még valaki a vonalban??
Mózes László
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.