Szakemberek fórumaGazdakör: A tejelő tehenek téli takarmányozása

2004. február 24., kedd, Archívum 2003–2007

Az elmúlt években számottevően növekedett a tehenek tejtermelése. Ez nagymértékben fokozta a takarmányozás iránti igényeket, hiszen a mennyiségi és minőségi növekedés nagy terhelést jelent a tehén számára.
A tejtermelés jelentősen különbözik a laktáció folyamán. Az ellés után gyors ütemben növekszik, a csúcspontot az 5-6., üszőknél a 6-8. héten éri el. Ezután néhány hétig azonos, majd fokozatosan csökken a laktáció végéig. A napi tejtermelés akár 20-25 kg-mal is eltérhet a csúcspont és az elapasztás idején. A takarmányozás szempontjából a laktációt három szakaszra célszerû felosztani: az első szakasz az elléstől a 12-13. hétig tart, a második szakasz a 14. hét és a 28. hét közé tehető, a harmadik szakasz az elapasztásig terjed.
A tehenek szakszerû takarmányozása az első szakaszban a legnehezebb, hiszen a tejtermelés növekedésének üteme meghaladja a takarmányfelvétel növekedésének mértékét, és ennek következtében energiahiány alakul ki, a tehén a napi takarmányadaggal kevesebb tápanyaghoz jut, mint amennyi a gyors tejtermelés növekedéséhez szüksége lenne. A hiányzó energiát a tehén saját szervezetének lebontása által próbálja pótolni, azt is mondhatnánk, hogy a tehén önfeláldozó típus. Tehát a takarmányozás által arra kell törekednünk, hogy ez a testtömegveszteség minél kisebb legyen. A túlzott tömegveszteség, ami elsősorban a zsírtartalékok lebontásával jár, anyagcserezavarokat okozhat (ketózis), ugyanis a máj már nem képes feldolgozni a zsírbontás termékeit. Ugyanakkor a súlyveszteség kedvezőtlenül befolyásolja a tehén újrafedezését, növelvén a két borjúzás közti időszakot.
A súlyveszteséget többféle módon mérsékelhetjük. Az egyik ajánlott módszer, hogy a tehenet a szárazon állás idején nem hizlaljuk el, mivel az elhizlalt tehenek az ellés után kevesebb takarmányt fognak fogyasztani. A másik mód a takarmányadag nagy energiatartalmának biztosítása. Ezt csak a megemelt abrakadaggal érhetjük el, amely az össz-energiatartalom 55 százalékát képezheti. A fennmaradó 45 százalékot tömegtakarmányból kell biztosítanunk, mivel ha a takarmány nem tartalmaz elegendő nyersrostot, csökken a nyáltermelés, és a bendő lesavanyodik, bendőacidózis alakulhat ki. A tömegtakarmány-szükséglet fedezésére használhatjuk a jó minőségû silókukoricát, a fû- vagy lucernaszilázst, 25-30 kg-os fejadaggal számolva.
Az energiahiány fedezésére az utóbbi időben az úgynevezett védett zsírokat is használhatjuk, ezek a bendőben csak kismértékben bomlanak le, így nem zavarják a bendőmikrobák mûködését. Ezek használata csak a laktáció első két-három hónapjában szükséges, napi 450-600 grammos adagban. A laktáció első szakaszában az ipari melléktermékek is jól használhatók (nedves cukorrépaszelet, szeszgyári moslék). Arra kell ügyelni, hogy biztosítsuk a kellő nyersrostellátást, ellenkező esetben csökken a tej zsírtartalma.
A tehenek téli takarmányozásában és nyersrostellátásában fontos szerepet töltenek be a szénák. A kielégítő mennyiségben (6-12 kg) adagolt széna rágásra és kérődzésre készteti a tehenet, ezáltal elkerülhető a fentebb említett acidózis. Ebben a laktációs szakaszban a fehérjeszükséglet biztosítása is gondot okozhat. A bendőmikrobák a takarmányadag fehérjéinek csak 70 százalékát képesek lebontani, és a lebontott fehérjék egy része is a vizelettel kiürül a szervezetből. Általánosan kívánatos, hogy ebben az időszakban a nyersfehérje a takarmány szárazanyag-tartalmának 17-18 százaléka legyen. Az utóbbi évek kísérletei bebizonyították, hogy kiváltképp a nagy tejtermelésû egyedeknél a metionin aminosav védett formában való adagolása (a bendőben nem oldódó anyaggal bevonva) növeli a tejtermelést.
A tejtermelés második szakaszában, amikor enyhe tejcsökkenéssel számolunk, a takarmány energiaszintjét is csökkenteni kell. Ezt nem a tömegtakarmányok, hanem az abraktakarmányok csökkentésével kell elérnünk. Ebben az időszakban a jó minőségû tömegtakarmányok már képesek fedezni az energiaszükségletet, így nem indokolt a védett zsírok etetése. Ugyanakkor csökkenthető a fehérjetartalom is, már elégséges a 14-15 százalék a szárazanyagban.
A laktáció utolsó szakaszában, a 28. héttől az elapasztásig a tejtermelés már nagyobb mértékben csökken. A takarmányozás ebben az időszakban elegendő kell hogy legyen az életfenntartásra, a csökkent tejtermelésre, de ugyanakkor arra is, hogy az állat tartalékot építsen be a szervezetébe, mivel a gyakorlat azt igazolja, hogy előnyösebb, ha ebben az időszakban és nem a szárazon állás idején épülnek be a tartalékok a szervezetbe. A szárazon állás idején pedig csak az életfenntartásra és a magzat növekedésére elegendő takarmányt indokolt adagolni.
Incze Péter, MSZH
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép