Márol holnapra: A tévelygés gyönyörûsége

2004. február 25., szerda, Archívum 2003–2007

Minálunk bevett gyakorlattá vált, hogy választottjaink - szenátorok, képviselők, polgármesterek és tanácstagok - úgy jönnek-mennek a pártok között, mintha napi egészségügyi sétájukat végeznék: oda-vissza, oda-vissza. A mozgás - ezt azért pontosítanunk kell! - döntő iránya mégis az ellenzékből a kormánypárt felé mutató, de az sem ritka, hogy ellenzéken belül váltanak hitet, pártot, meggyőződést a szorgalmatos ingázók. Vagy inkább csupán pártot, mert ha valamilyen meggyőződésük és hitük lenne, ritkábban navétázgatnának. De teszik, maguk és a választópolgárok nagyobb gyönyörûségére. Utóbbiak előbb-utóbb belátják, hogy naiv ostobaság részt venni a választásokon, hiszen választottjaik a legkevésbé sem veszik komolyan a voksokat adók feltételezhetően (!!!) mégis létező politikai opcióit, s úgy váltanak bőrt, tollakat és pártot, ahogyan úri kedvük, a zsebeik körül mocorgó érdek meg hatalomvágyuk diktálja. A szemfülesebb és elszántabb választó esetleg azt mondja: törik-szakad, én mégis ott leszek, de legalább legyen ott a kortessör és flekken is! A többi aztán a fölkentek magánügye?
Hogy milyen könnyû hitet és tollat (!) váltani, változtatni, arra - nagyon stílszerûen - ragyogó példa legújabban egy bizonyos Pan? úr esete a pártokkal, ki ősszenátorként hol itt, hol amott tûnik fel, néha demokrata, néha nagyromániás (esetleg lehetett más is), szóval oda-vissza, oda-vissza, ahogyan pillanatnyi érdeke kívánja. És a nemzeté, természetesen! Legújabb színe- és tollaváltását tényleg nemzeti érdekből követné el, ülepét mutatván Vadim vezérnek, vissza szeretne térni a demokratákhoz, hogy megmentse szenátusi frakciójukat, minek fölszámolódásával B?sescu honatyái alelnöki funkciójukat is elveszítették. S mégsem lehet, hogy ez a tisztség éppen az RMDSZ ölébe hulljon, akkor inkább megfelel egy nagyromániás parasztáldozat: Pan? úr menjen vissza oda, ahonnan jött, és mentve a haza! Persze, azért van a dologban egy kis zûr és pikantéria, hiszen a DP azt állítja, hogy szenátorunk soha nem is lépett ki pártjukból, Vadim Tudor pedig fennen lobogtatja az illető úr nagyromániás belépési kérelmét, melyet személyesen engedélyezett. Erre Habsburg Ottó a maga szeretetre méltó stílusában azt mondaná: ,,hát, uhaim, ez kissé zsenánt!? De kit érdekelhet itt a páneurópai császár- és királyivadék véleménye!?
A kérdésben a szenátus jogi bizottsága fog igazságot tenni, az a komisszió, mely maga is tele van notórius pártingázókkal, így hát a döntés többesélyes, kérdés, hogy mi a hatalom pillanatnyi érdeke.
A dolgot egyszerûen meg lehetne oldani az amúgy is változtatásra váró törvények egyetlen cikkelyes kiegészítésével: uraim, a mandátum letöltése alatt nincs tekergés, színeváltozás, s ha mégis van, úgy oda a mandátum! Ilyen egyszerû, s ez minden választottra vonatkozna. Még Csajágaröcsöge fölkent képviselőire is.
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2004-02-24: Archívum 2003–2007 - :

társkereső

2004-02-25: Archívum 2003–2007 - :

Jobb a magánerdészet