
Ahol a viszonylag jó út véget ér, ahol az emberi ésszel és gépekkel lerontott természet kezdődik, ahol az egykori külszíni fejtés igénytelen épületei és rozsdatemető-halmaza leledzik, ott kezdődik Kőröspatak. Befelé menet, az út bal oldalán vashulladék, lejárt autók és billenőkocsik, motrától megfosztott erőgép, több mint másfél évtizede egyre bizonytalanabb állapotban égbe nyúló három hatalmas daru emelkedik, ahol betonvasak, hulladékhalmok, betonkeverő állomás leromlott tartozékai állnak, s az út rosszabból még rosszabba vált, nos, az már Kőröspatak. Ha a tulajdonos, a bányavállalat elhordatná, jelentős pénzösszegre tehetne szert. A rossz ízléssel hevenyészve épített irodaépületeket belül - legalábbis a külszíni fejtés rehabilitálásán dolgozó fő- és alvállalkozó cégek - lakhatóvá tették, de ez kevés a boldogsághoz, a táj testét megsebző volt bánya helyének begyógyítása mellett ezt a hevenyészett, csúf telepet, ezt a szocialista ipartelep-maradékot is fel kellene számolni, hogy Kőröspatak visszanyerje egykori színét.
A közmûvelődést kell először talpra állítani
A mûvelődési ház kistermében meglepően számos és kedves közönség vár a Háromszék újságíróira, mondják, többen vannak, mint egy-egy falugyûlésen. A szervezés Nagy Enikőt dicséri, aki a tavaly újraalakult RMDSZ mûvelődési felelőse, s igen jó érzékkel a közmûvelődés, a kultúra alapjait jelentő tevékenység foglalkoztatja leginkább, e téren szeretné megújítani a munkát, új lelket lehelni a másfél évtizede szinte teljesen felhagyott területbe. A lapot minden érdekli, ami a falu életével kapcsolatos - jelenti ki bevezető szavaiban a főszerkesztő, Farkas Árpád -, hisz így is olvasóit akarja megszólítani, s meghallgatni gondjaikat: van-e fejlődési perspektívája a településnek, készülnek-e a választásokra, milyenek a demográfiai mutatók, vannak-e vendégmunkásaik, jönnek-e új gazdák földet, erdőt, telket vásárolni. Bemelegítőként s feszültségoldás céljából Farkas Árpád, Sylvester Lajos és Kisgyörgy Zoltán írásaiból olvasott fel, majd szót kapott Zsigmond Sándor, az iskola igazgatója, aki jó ideje készül erre a találkozóra, mert szeretné, ha a lap ismerné
a közösség valós gondjait.
Öt éve tanít ott, lassan kőröspatakivá vált, úgy érzi, eddig kevesen kérdezték meg valós gondjaikról. A nagy baj az, hogy igen szegények. A falu olyan szociális gondokkal küzd, ami a környékre nem jellemző, a külszíni bánya bezárása után a település aktív lakosságának 76 százaléka munka nélkül maradt, és segélyre szorul. A helyzetet nehezíti, s ha lehet, még kényesebbé teszi, hogy igen nagy a roma lakosság száma, 830-an laknak a faluközeli telepen, az iskola 322 tanulójából 244 roma. Igaz, a népszámláláskor mindössze hatan vallották magukat cigánynak, ami csak annyiban okoz fejtörést, hogy a pénzes hazai és európai romaprogramokba nem tudnak bekapcsolódni, ott ugyanis a hivatalos népszámlálási adatokat veszik figyelembe. Az iskola sokat pályázik, a romák felzárkóztatása szívügyük, például Kovászna megyében egyedüliként faipari szakképzést indítottak 30 gyermeknek, akikből 15 roma. A kezdeményezés eredményes, a gyermekek a helyi vállalkozóknál végzik a gyakorlati munkát, tovább is lépnének, ha ehhez anyagi támogatást kapnának. Sajnos, a megyei tanácshoz letett újabb pályázatukra az igényelt 50 millió helyett mindössze 8 milliót kaptak, ami semmire sem elég. Közben teleházra pályáznak, talán több sikerrel. Most volt épp egy alapellenőrzés az iskolában, amiből nem kerültek ki rosszul, azt ellenben közölték velük, hogy jövőtől nincs külön roma osztály, össze kell vegyíteni a gyermekeket. A mezőkövedi, tótkomlósi és várpalotai iskolával tartanak fenn intézményes kapcsolatot, készülnek a roma tánccsoporttal külföldre. Különben az iskolaépület meglehetősen rossz állapotban van, ráadásul a Kálnokyak visszakövetelik, na, nem a lepusztult épületet, hanem kárpótlást, holott levéltári adatokkal bizonyítani lehet, hogy Kálnoky Ludmilla végrendeletében a római katolikus egyházra hagyta nevelde céljaira.
Faluturizmus segíthetne
a településen, de sajnos, nincs vize, a külszíni fejtés beindításakor elároklott, az épülő mesterséges tóban bíztak, de hallják, gondok vannak, leáll az építkezés. Az utat kellene megjavítani, mikrorégiós pályázatokon részt is vettek vele. Fejlődni szeretnének, mert érzik, Árkos, a polgárosultabb falu leválása nyomot hagy, és tenni akarnak ellene. A tó is segíthetne majd a falun, ha vigyáznak rá, hogy ne mások telepítsék be, ha valóban a falué lesz, s annak felvirágzását szolgálja. Remélik, a falu felfelé fog menni, nem le. A falu magántulajdonában van egy szép, reprezentatív épület, amit faluturizmus céljaira jól lehetne hasznosítani, Cov??an-kastélyként ismerik a faluban, az első román világban a jegyző építette, a helyi tanács magántulajdonában van, mert nincs örökös, jelenleg béreli egy Popescu Cristian nevû brassói faipari mérnök, aki PHARE-pénzekkel átképzőközpontot akar létrehozni, természetesen brassóiaknak. S az épületet is megvásárolná, ha a tanács úgy dönt.
Az RMDSZ az előválasztásokra készül
Asztalos Sándor, az RMDSZ elnöke szerint a szervezet és a tizenegy tagú választmány dolgozik, meg szeretnék nyerni a magyarság ügyének a két falut, s kezükbe is venni sorsuk alakítását. Most az előválasztásokra készülnek, a jelentkezési lapok megérkeztek, lesz két vagy három polgármesterjelölt az előválasztásokon, s tanácstagjelöltjeik is lesznek, most az a baj, hogy nincs pénzük a kampányra, olyan luxust, mint a jelenlegi polgármester, aki cukrot osztogat a romatelepen, nem tudnak megengedni maguknak. De az állóurnás előválasztásokat megtartják, s akik a legtöbb szavazatot kapják, azok kerülnek az RMDSZ-listára. Nem örülnének, ha a mostanában alakult új magyar szervezetek is bejönnének a választásokra Kőröspatak-Kálnokra, mert hosszú évek után először most próbálkoznak a közösség felrázásával, itt most össze kell fogni, fel kellene rázni a falut, hogy ne folytatódjék javaik kiárusítása. Elmondta, számtalan cég dolgozik a falu területén, csak az a baj, hogy nem ott vannak bejegyezve, s az adót nem helyben fizetik, ráadásul nem az itteni embereknek adnak munkát. Mi több, szennyezik, rongálják a környezetet, az amúgy is rossz utakat, de javításukhoz nem járulnak hozzá. Tetézi a bajt, hogy még a megyei utat sem javítják meg azok, akiknek ez lenne a dolguk.
A szocialista felborítja a falu életét
Zsigmond igazgató úr meséli, a faluban háromhavonta osztják a szocialistát, ahogyan arrafelé a szociális segélyt nevezik, s bizony olyankor - például tavaly decemberben - egy hétig nem tudott élni a falu a sok lerészegedett, hangoskodó, agresszív embertől. Ráadásul az iskola is tele volt megvert gyermekekkel, síró asszonyokkal. Javasolta már Puskás szenátornak is, módosítsanak törvényt, osszák a társadalmi segélyeket élelmiszerjegy formájában, hisz a segély nem fizetés, amit kötelező pénzben kiadni. Farkas Árpád a mindegyre felbukkanó cigánykérdés kapcsán e népcsoport gazdasági élethelyzetének megteremtéséről beszélt, a 15 asztalosnak tanuló roma gyermek oktatását példa értékûnek és folytatandónak értékelte. Ha munkájukra, tudásukra szükség lenne, szociális gondjaik megoldódnának, a beilleszkedés folyamata is gyorsulna. Olyan 1500 fős településen, mint Kőröspatak, ahol 830 romát tartanak nyilván, ezt a gondot nem lehet felületesen kezelni, pályázni kell, munkahelyet biztosítani, élhető környezetet teremteni. Ezzel a szociálisan elnyomorodott lakossággal nehéz együtt élni, fel kell tehát emelni őket, mesterségre tanítani, és élni hagyni hagyományaiknak megfelelően. Az iskolának - veszi vissza a szót az igazgató - vannak tervei, további mûhelyeket hoznának létre, lányoknak is mesterséget tanítanának, varrást, háztartásvezetést, de ha csak nyolcmilliója van e célra a megyei tanácsnak, sokra nem mennek.
Az első közbirtokosságot mi alapítottuk
Bedő Ferenc a falut gyötrő vízhiányól beszélt, s arról, hogy Kőröspatakot a víztől 1981-ben a román állam ,,szabadította meg?, s akkor szerződésben vállalta, hogy a továbbiakban a vezetékes vizet finanszírozni fogja. A papírok tíl-túl eltûntek, s most a drága vizet az embereknek kell megfizetniük. Az első közbirtokosság Kőröspatakon jött létre, különösebb hírverés nélkül, s azóta is jól mûködik, erről kevesen tudnak, mert nem botrányszagú. Elmondta, a kőröspatakiaknak nem esik jól, hogy a Kálnoky család Miklósváron valósította meg faluturizmussal kapcsolatos elképzeléseit, holott a család Kőröspatakon lakik. Nem akarok grófolni - mondta Bedő -, de nem értem, hogy vásárolhatta meg egy telekkel együtt a község útját is?
Nagyobb bajok is vannak
Tordai Emil unitárius lelkész a közösséget érintő, a faluturizmusnál égetőbb-sürgetőbb kérdéseket hozott szóba. Az orvosi rendelő rettenetes állapotban van, jövője teljesen bizonytalan. Egykor egyházi iskola volt, most egy részében orvosi rendelő mûködik, másik részében a polgármester rokonsága lakik. Ha visszakapnák, lennének elképzeléseik az épület kihasználására, de az említett helyzetben nem tudnak cselekedni. A községben az összefogás hiánya okoz a legtöbb gondot, s míg ezen nem változtatnak, addig eredményeket sem lehet elérni. Míg a kőröspataki emberek nem értik meg azt, hogy egy színtiszta magyar falunak illenék magyar polgármestert választania, addig keveset lehet tenni. Ezt a helyzetet nem szabad a roma lakosságra fogni, nem ők választották a polgármestert, a romák szavazatának háromnegyede érvénytelen volt, a polgármestert becsületes magyar emberek választották meg. Míg nem tudunk összefogni, nincs közös akarat, nem tudunk a dolgokon változtani.
A világ itt sem rózsaszínûbb, mint Székelyföld más falvaiban - vette át a szót Farkas Árpád. - Falvaink lakói elfeledkeztek a rendtartó székely falu törvényeiről, amit őseink nemzedékről nemzedékre vittek. Törvényei voltak annak, hogyan kell élni egy faluban, hogyan kell az értékeket megőrizni, hogyan kell összefogni, s kit kell a falu elejének megválasztani. Ma már elképzelni is alig tudjuk azt a helyzetet, mikor nem azt mondjuk, hogy fogjuk meg, s vigyétek, hanem magunk állunk a munka, tennivaló mellé. Míg ezen nem változtatunk, nézhetjük holnapjainkat.
Simó Erzsébet