
,,a személyiség... méltósága megköveteli, hogy a magán- és
közintézmények törekedjenek arra, hogy az emberi sorsot és
tisztességet szolgálják?
Gaudium Et Press, 29., 3., 4.
Ha a kedves olvasó, egyébként tisztességes állampolgár, azt hinné, hogy ez Ferenc József korában hangzott el (ugyanis köztudott, hogy ő a polgárokat és jobbágyokat ülve fogadta, de azoknak állniuk kellett, hogy rövidek legyenek), téved.
A címbeli felszólítás 2004. február 19-én hangzott el a kézdivásárhelyi bíróság elnöknőjének a szobájában, mikor panaszt tenni mentem be (mertem bemenni?) hozzá (őfelségéhez). Én eleget tettem a felszólításnak, szorongva álltam, mint a szekundára ítélt felelő diák vagy a vádlott, amikor az ítéletet mondják ki. Álltam, amíg írásbeli panaszomat elolvasta, álltam, amikor kérdezett, rendületlenül álltam, amikor panaszt tevő írásomat próbálták beiktatni. Igaz, ez nehezen ment, mert a füzetbe (iktató?!), ahová bejegyezték a panaszomat, a kérések eddig szám nélkül voltak bevezetve. Álltam addig, amíg az előző - most már mindannyian tudhatjuk - 34 kérésnek számot adtak, hogy az én panaszt tevő kérésemnek is száma legyen. És lőn! A 35-ös számot kapta. Örülhettem, hogy állva végigvárhattam ezt, s egyáltalán elfogadták.
S örülhetek, ha azt az ügyet, amivel az állami bírósághoz fordultam, egyáltalán megoldják. Azon az állami bíróságon, amelyet az adófizetők pénzéből tartanak fenn. Az enyémből is.
S hogy mi volt a panaszom? Az, hogy a bíróság irattárában dolgozó tisztviselő viselkedése és beszédstílusa az ügyfelekkel - velem és másokkal - durva, megalázó. Hogy szembehajigálja az iratokat az ügyfelekkel, hogy ilyen kifejezéseket használ: ,,Hol a többi része a papíroknak? Megette??, hogy napokig járat és visszajárat, mert ugyebár ő tudja, mi kell az ügy elintézéséhez, s jobb, ha azt három részletben mondja meg. Jobb, ha a dolgozó állampolgár két-három napot tölt el egy egyszerû hivatalos irat hitelesítésével.
Az ügyfél felháborodik, méltatlankodik, de nem mondhatja, egy másik bírósághoz fordul, ahol nem vádlottnak, nem bûnözőnek tekintik. Nem mondhatja, mert bíróság Kézdivásárhelyen csak egy van. S másnap megalázkodva kell beoldalognia, mert esetleg beváltják a fenyegetést: ,,Ha kell, meg sem csináljuk!?
Ezért áll vigyázzban a ,,kihallgatáson?, szorong, gyûrögeti zsebkendőjét az ülő, szigorú elnöknő előtt, bocsánatot kér azért, amiért egyáltalán él, s hivatalos ügye van. Aztán bocsánatot kér a durva tisztviselőnőtől, mert nem viseli türelmesen a sértéseket, nem hagyja nyugodtan enni s a morzsákat az ügyféllel szembeköpdösni, nem hagyja... stb. Na, de hagyjuk!
Hátha a megszépült küllemû kézdivásárhelyi bíróságon a belcsín is megváltozik.
Reménykedjünk!
S hátha az ügyeinket is elintézik. Egyszer.
Ambrus Ágnes
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.