PORTIK MATILD, Sepsiszentgyörgy. Január 30-án egy többnyire bérletesek által igénybe vett autóbuszon utaztam jeggyel. A szolgálatos ellenőr - nem tudom, mi okból - legalább tíz percig ordított rám, hogy miért nincs bérletem, és ha az ő szintjére süllyedek, azon nyomban igazságot szolgáltatok magamnak. Hála azonban a szüleimnek, az a bizonyos hét év átsegített a bajon. Volt alkalmam külföldön is ellenőrrel találkozni, de azok mintha másképpen végezték volna a munkájukat. Nálunk ez a tizennégy év (kétszer hét) nem volt elég a változáshoz - vagy bele kell törődnünk, hogy ezt már nem lehet bepótolni? Érthető, hogy a közszállítási vállalatnak fontos a bevétel, és talpraesett ellenőrökre van szüksége, és természetes, hogy aki jegy vagy bérlet nélkül utazik, azt büntetni kell, de amilyen módon azt véghezviszik, ez elfogadhatatlan. Ez vajon az ellenőrt vagy a vállalatot minősíti?
CSOG JULIANNA, Erdőfüle. Január 19-én Szovátára utaztam, és azzal a kéréssel fordultam a megyei postához, hogy a nyugdíjamat kiadják. A kihordó szerint ez nem lehetséges, ezért meghatalmazást írtam Csutak Vilma nevére, hogy az övével együtt vegye ki. Hazatérésem után, február 6-án kérdeztem Csutak Vilmát, mi a helyzet, azt felelte, a postásnő nem adja ki. Vártam február 10-ig, és kimentem a nyugdíjosztályra, hogy visszaküldte-e a pénzt, és végre fel tudjam venni, de vissza sem küldte, és nem is kézbesítette. Bementem a polgármesteri hivatalba, elmondtam a panaszomat, és másnap, február 11-én már hozta is a nyugdíjamat a postás. Hallom, hogy a gyermekpénzt is mindig késve hozza. Talán bosszút akar állni, de miért?
SZÉKELY HAJNAL, Illyefalva. Divatos jelenség, hogy már a hétéves, sőt, kisóvodás gyermekeinket ingáztatjuk városi intézményekbe. Zord télidőben, nyári kánikulában, busszal, saját kocsival - a gyermeknek ezt is el kell viselnie, mert elvégre ,,jobb helyen? tanul. Nem gondolunk ilyenkor arra, hogy már maga az utazgatás fárasztó a gyermeknek is, nekünk is, nem beszélve arról, hogy több munkafüzetet, segédkönyvet, lexikont, szótárt kell beszereznünk több százezer lejért, mert manapság mindenki tanulni akar, főiskolán, egyetemen, képzőben, a szülő pedig csak teremtse elő a milliókat, ha már a világra hozta gyermekeit. A kérdés talán az: dolgozni ki fog majd? Sajnálatos eredménye ennek a divatnak, hogy évszázados falusi iskoláink bezárnak, az ott tanító szakképzett emberek mehetnek munkát keresni (de hová?), és mi, szülők nem gondolunk bele, hogy mennyi pénzt, energiát pazarolunk el. Pedig talán nem ártana. Fizika-kémia szakos tanárként írom ezt.
BODOSI ZOLTÁN, Sepsiszentgyörgy. Kétségtelenül vannak nagy horderejû kérdések, aktuálisnál aktuálisabb megoldandó gondok - de utoljára legtöbbször mégis a pénz az úr. Én is megkérdem magamtól, mint a háziasszonyok: mivel rendelkezem, és mit kell még előteremtenem, és miből, hogy valami ehető-iható-felvehető legyen? Nemrég láttam a tévében, hogy a folyók mellé egy kilométernyi töltés egymilliárd lejbe kerül - elgondolkoztam, és szerényebb megoldást is találtam: ha a bányákból a meddő anyagot oda szállítanák, és minden két-három falunak adnának egy-egy buldózert munkairányító szakemberrel és ártámogatott gázolajjal, munkaerő mindenütt akadna a töltések létrehozására. Mindenki megépítené a ráeső részt, és tovább lehetne adni a gépet?
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.