Azzal zártam a múlt heti, Mi rejtőzik a hallgatás mögött címû jegyzetet, hogy nem csak a sportvezetésben van baj, hanem bennünk, a mélyen hallgatókban is? A sportbecsület úgy kívánja, hogy nézzünk szembe önmagunkkal is.
Nos, akkor nézzünk. Tegyük fel mindjárt az elején a kérdést: Mire is határoztam - hogy ne mondjam, esküdtem fel - el magam, amikor a testnevelés- és sportpályát vagy az edzői karriert választottam?? Aztán folytassam: megtettem-e mindent, amire vállalkoztam, amire elköteleztem magam, vagy az első nehézségnél feladtam az elveimet?? Egyáltalán szeretem-e ezt a pályát? Szeretem-e a munkát, mely vele jár? Érzem-e a vele járó felelősséget?
Nem akarok én pálcát törni senki felett. Tapasztalataim megfogalmazásából mindenki azt vegye magára, ami rá talál, s akinek nem inge, ne vegye magára azt, amit elmondok.
Nagyon pénzcentrikus világba keveredtünk. S a pénz szaga mindent, mindenkit átitatott. Kit így, kit úgy, de alig van kivétel.
Azt kezdjük hinni, fizetésünk folyósítása a munkáltatónk kötelező feladata irányunkban. Ez nekünk jár, függetlenül attól, hogy valóban rádolgozunk-e, hogy megdolgozunk-e érte. Láttam már pályán edzeni öt-hat labdarúgót, jégkorongozót? és edzőt, oktatót, tanárt szivarazni, szunnyadozni az öltözőben vagy éppen a szemben lévő kocsmában poharazgatni; láttam már különböző csoportok hosszú névsorát, az edzéseket pedig alig látogatták (látogatják) hárman-négyen; láttam már testnevelőt, edzőt idegen tollakkal díszített kalappal feszengeni? Láttam már összetépett versenymeghívókat azzal a magyarázattal, hogy ,,nincs rá időm, mert a hét végére éppen kiruccanást szervez a baráti kör?, vagy ,,nincs rá pénz?, vagy ,,úgyis kikapunk, miért szégyenkezzek?, vagy ,,nem megyünk, mert éppen vasárnapra esik, s ezt nekem nem fizetik?? Találkoztam már olyan testnevelő tanárral, aki nem tudja, miért is választotta ezt a pályát; aki azért szakosodott erre vagy arra a sportra, mert ott ,,nem buktat a vizsgadolgozatot koordináló tanár?? Találkoztam már olyan sportvezetővel, aki azért alkalmaz nem képzett szakembert az edzői szerepkörbe, hogy ne kelljen becsületes fizetést adnia; aki az utánpótlás-nevelést szükséges rossznak tekinti, az edzői munkát felesleges koloncnak, mert a csapat-összeáállítást amúgy is ő végzi? Láttam már testnevelő tanárt, aki a kollégája ellen játszó ellenfél edzőjének ,,súgott?, csak hogy megakadályozhassa a kolléga sikerét? Láttam már csodálkozó testnevelő tanárt így nyilatkozni: ,,Nahát, milyen gyengék a megye sporteredményei? , s közben egyetlenegy versenyen sem jelent meg tanítványaival? Nos, ilyen és ehhez hasonló (mert mindent azért nem soroltam fel) árnyakkal díszített az éremnek ez az oldala.
Az érem mindkét oldalát összegezve nem véletlen, hogy ,,mélyrepülésben? halad sportéletünk - a megyei és az országos.
Na de találkoztam jó néhány testnevelő tanárral, edzővel, aki nem ismeri ezt a két szót, hogy nincs pénz - mert ha törik, ha szakad, ő akkor is előteremti a szükséges összeget -; aki fáradtságot nem ismerve, éjt, napot összemosva dolgozott azért, hogy tanítványai országos élvonalba kerüljenek, hogy országos bajnoki címeket, országos csúcsokat, nemzetközi sikereket érjenek el; aki dolgozik ma is, mert hobbija a munka, mert hallja tanítványai igényét, hívó szavát; aki úgy érzi, hogy többre képes, mint amennyit eddig produkált; aki szeret dolgozni, mert örömét leli a munkában, mert munkájának gyümölcseivel boldoggá tesz másokat? Az ő példájuk igazolja a nagy igazságot: a lelkiismeret és a szeretet megfizethetetlenek, nincsen áruk, ezekkel születni kell!
Hogy ők miért hallgattak? Mert dolgozni szeretnek, s nem felületesen előkészített gyûlésen osztani a semmit. Ez utóbbira már ráuntak.
(Nagymohai)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.