18.
A román ökölvívósport első és ez idáig még utolsó olimpiai bajnoka Linca Nicolae. Névsorról beszélhetünk már az ezüst- és a bronzérmesek esetében. Ezüstérmesek: Ti?? Vasile, Dobrescu Mircea, Negrea Gheorghe, Alex Ion, Cu?ov Simion, Simon Mircea, Dumitrescu Daniel, Monea Ion és Simion Marian (utóbbi kettő az ezüst mellé szerzett még egy-egy bronzot is), bronzérmesek: Fiat Gheorghe, Dumitrescu Constantin, Cu?ov Calistrat, Zilbermann Victor, N?stac Alec, Dafinoiu Costic?, Cipere Dumitru, Fulger Mircea, Simion Dorel, Szilágyi Valentin. A két Cu?ov - Simion és Calistrat, valamint a két Simion -, Maria és Dorel testvérek. Szilágyi mellett több magyar ökölvívó is képviselte a román színeket, mint Ambrus Ferenc, Fürész Jenő, Györffy János, Kovács János, Mihálik József, Türei Sándor és nem utolsósorban a többszörös világ- és Európa-bajnok Vastag Ferenc. Hogy csak a legismertebbeket említsük.
Az ezüstérmes magyarok: Orbán László, Kajdi János, a bronzérmesek: Botos András, Váradi János, Lévai István, Isaszegi Róbert, Kovács István, azaz Kokó (van aranyérme is), Mizsei György, Béres Zoltán és Erdei Zsolt.
Az anyaországtól elszakadt magyarok névsorát (a romániait már említettük) hadd egészítsük ki a csehszlovákiai olimpiai bajnok Torma Gyula, a bronzérmes Nemec József és a németországi, de erdélyi származású, szintén bronzérmes Lunka Zoltán nevével. Az ő közremûködésükkel az egyetemes magyar mérleg így fest: 11-2-13.
Az ökölvívók éremtáblázata
1952-ben nehézsúlyban nem osztottak ezüstérmet, mert a svéd Ingemar Johanssont passzív öklözés miatt leléptették a döntőben. Németország neve alatt szerepelnek az NDK és az NSZK ökölvívóinak érmei, a Szovjetunió neve alatt pedig a Független Államok Szövetsége zászlaja alatt szorítóba lépett ökölvívóké is.
Egyesült Államok 47 23 33
Kuba 33 15 9
Szovjetunió 15 26 20
Olaszország 15 12 14
Nagy-Britannia 13 10 22
Németország 12 14 25
Magyarország 10 2 10
Lengyelország 8 10 30
Argentína 7 7 10
Dél-Afrika 6 4 9
Bulgária 5 5 8
Franciaország 4 4 7
Jugoszlávia 4 2 6
Kanada 3 7 7
Dél-Korea 3 6 7
Oroszország 3 3 5
Kazahsztán 3 3 2
Csehszlovákia 3 1 3
Mexikó 2 3 7
Észak-Korea 2 2 4
Finnország 2 1 11
Thaiföld 2 - 6
Románia 1 9 16
Dánia 1-5-6, Írország 1-3-6, Venezuela 1-3-2, Ukrajna 1-2-4, Norvégia 1-2-2, Kenya 1-1-5, Hollandia 1-1-4, Belgium 1-1-2, Új-Zéland 1-1-1, Algéria 1-0-5, Üzbegisztán 1-0-3, Japán 1-0-2, Svédország 0-4-6, Uganda 0-4-1, Nigéria 0-3-3, Ausztrália, Fülöp-szigetek 0-2-3, Spanyolország 0-2-2, Puerto Rico 0-1-5, Chile, Gána, Törökország 0-1-2, Kamerun 0-1-1, Csehország, Togo, Észtország 0-1-0, Kolumbia, Marokkó 0-0-3, Guyana, Mongólia, Tunézia 0-0-2, Egyesült Arab Köztársaság, Uruguay, Nigéria, Brazília, Bermuda, Zambia, Dominikai Köztársaság, Pakisztán, Moldova, Azerbajdzsán, Grúzia 0-0-1.
SÚLYEMELÉS
Az ókori olimpiák nagy birkózóbajnoka, Milon ,,edzésprogramjában? is szerepelt a súlyemelés. Hatalmas köveket emelgetett, s minden reggel egy borjút vett a nyakába, és azzal futva, guggolva erősítgette izmait. Hogy ebben mennyi volt az öncélúság és mennyi a virtuskodás, több mint két évezred távlatában nehéz eldönteni. Az viszont közismert, hogy az első súlyemelő-iskolát Wilhelm Türk alapította Bécsben két évvel az első újkori olimpia előtt, 1894-ben. Így aztán nem meglepő, hogy az első athéni olimpiai játékokon már szerepelt a súlyemelés, igaz, nem önálló sportágként, hanem az atlétika keretében. Az első olimpiai bajnok a dán Jensen.
Párizs, akárcsak a többi erős embert, a súlyemelőket is kihagyta a játékokból. Kegyesebb volt St. Louis, amikor mûsorra tûzte a súlyemelést, a győzelmet a görög Kakuszisz szerezte. Egy súlycsoportban zajlott a küzdelem.
A mai értelemben vett súlyemelés a maga súlycsoportjaival és fogásnemeivel - az elején szakítással, nyomással, lökéssel, ma szakítással és lökéssel - csak 1920-ban került fel a játékok mûsorába. Egyelőre öt súlycsoporttal. 1924-ben öt fogásnem, vagy ha így jobb, gyakorlat - egykaros szakítás, egykaros lökés, kétkaros szakítás, nyomás, lökés - alapján döntötték el, ki a legerősebb. 1976-tól pedig rátértek a két fogásnemre - szakítás és lökés. Az elején a kiegyensúlyozott erőviszonyok jegyében zajlottak a küzdelmek. Az egyensúly Helsinkiben bomlott meg, amikor berobbantak az oroszok, és mindjárt az élre törtek. Hogy hosszú éveken át mellettük még szóhoz jutott egy-egy lengyel, magyar, német vagy éppen bolgár súlyemelő is, az még nem rendítette meg a szovjetek hegemóniáját. Na de később egyre erőteljesebben nyomultak előtérbe a bolgárok, olyannyira, hogy adott pillanatban a súlyemelés súlypontja áttevődött a Balkánra, mert a bolgárok magukkal hozták a törököket, a románokat és a görögöket. A kezdetben jegyzett amerikaiak, olaszok, franciák teljesen eltûntek vagy nagyon háttérbe szorultak a súlyemelés színpadán.
A nagy bajnokok névsorából nem hagyhatjuk ki azokat, akik legalább egyszer megvédték bajnoki címüket: Charles Vinci (amerikai), Yoshinobu Miyake (japán), Waldemar Baszanowski (lengyel), Louis Hostin (francia), Arkagyij Vorobjev (szovjet), John Davis (amerikai), Leonyid Zsabotyinszkij (szovjet), Alekszej Vasziljev (szovjet), Kurlovics (szovjet), Akakiosz Kakiasvilisz (görög), na és az olimpiai történet első triplázója, a Bulgáriából anyaországába, Törökországba áttelepedett Herkules, azaz Naim Sülejmanoglu és a második triplázó, a görög Pirosz Dimasz. A nagyok közé tartozik a magyar Földi Imre is, aki két olimpián át kövezte (ezüstérmekkel) útját a dobogó csúcsa felé, és 1972-ben fel is léphetett a dobogó legfelső fokára. A román súlyemelés óriás kétségtelenül Vlad Nicu, aki három olimpiáról tért haza éremmel - gyûjteménye mind a három nemesfémet tartalmazza.
A magyar ezüst- és bronzérmesek: Veres Győző (két bronzérem), Tóth Géza (ezüst), Bakos Károly (bronz), Benedek János (bronz), Szücs Lajos (ezüst), Holzreiter Sándor (bronz), Horváth György (bronz), Kőszegi György (ezüst), Baczakó Péter (bronz is), Szalai György (bronz), Jacsó József (ezüst), Messzi István (ezüst) és Feri Attila (bronz).
A román ezüst- és bronzérmesek: Radu Gelu (ezüst), Socaci Andrei (ezüst), Cioroslan Dragomir (bronz), Dumitru Petre (ezüst), Vasile Groap? (ezüst), Tasnádi István (ezüst) - valamennyi az 1984-es Los Angeles-i játékokon került a romániai súlyemelők tarsolyába. Ez a kaliforniai olimpia rendkívül eredményesnek bizonyult. Az érmesek között van két magyar is - Tasnádi István és az ősei magyarságát nem tagadó marosszentimrei Socaci Andrei (azaz Szakács András; jó tudni, hogy Marosszentimre határában ma is áll a Hunyadi-templom, melyet maga Hunyadi János emeltetett az 1442-es, törökök felett aratott győzelmének emlékére), Traian Cih?rean (bronz). És akkor még nem szóltunk Czanka Attiláról, Fitzi Balázsról, Farkas Zoltánról, Kecskés Zoltánról, Toroczkói Pálról, akik itt vagy ott (a szomszédos anyaországban) oly sokat tettek a sportágért túl az olimpiai játékokon, a világ- és Európa-bajnokságokon.
A súlyemelés olimpiai bajnokai
Év Lepkesúly Légsúly Pehelysúly Könnyûsúly
1896 egy karral: Elliott (NBR) 71 kétkarú: Jensen (DÁN) 11,5
1904 Kakuszisz (GÖ) 111,5
1920 - - De Haes (BEL) 220 Neuland (ÉSZ) 257,5
1924 - - Gabetti (OL) 402,5 Décottignies (FR) 440
1928 - - Andrysek (AUT) 287,5 Haas (AUT) 322,5
és Helbig (NÉ) 322,5
1932 - - Suvigny (FR) 287,5 Duvenger (FR) 325
1936 - - Terlazzo (EÁ) 312,5 Mesbah (EGY) 342,5
és Fein (AUT) 342,5
1948 - De Pietro (EÁ) 307,5 Fayad (EGY) 332,5 Shams (EGY) 360
1952 - Udodov (SZU) 315 Csimiskjan (SZU) 337,5 Kono (EÁ) 362,5
1956 - Vinci (EÁ) 342,5 Berger (EÁ) 352,5 Ribak (SZU) 380
1960 - Vinci 345 Minajev (SZU) 372,5 Busujev (SZU) 397,5
1964 - Vahonyin (SZU) 357,5 Miyake (JAP) 397,5 Baszanowski (LEN) 432,5
1968 - Nassiri (IRN) 367,5 Miyake 392,5 Baszanowski 437,5
1972 Smalcerz (LEN) 337,5 Földi (MA) 377,5 Nurikjan (BUL) 402,5 Kirzsinov (SZU) 460
1976 Voronyin (SZU) 342,5 Nurikjan 262,5 Kolsznyikov (SZU) 285 Korol (SZU) 305
1980 Oszmonalijev (SZU) 245 Nunez (KU) 275 Mazin (SZU) 290 Ruszev (BUL) 342,5
1984 Zeng Gu-giang (KÍ) 235 Vu Su-te (KÍ) 267,5 Csen Vej-giank (KÍ) 282,5 Jao Jing-juan (KÍ) 320
1988 Marinov (SZU) 270 Mirzojan (SZU) 292,5 Sülejmanoglu (TÖ) 342,5 Kunz (NÉ) 340
1992 Ivanov (BUL) 265 Ryung (DK) 287,5 Sülejmanoglu 320 Militoszjan (FÁK) 337,5
1996 Mutlu (TÖ) 287,5 Tang Ning-seng (KÍ)307,5 Sülejmanoglu 335 Csan Hsziü (KÍ) 357,5
2000 Mutlu 305 Pechalov (BUL) 325 Bojevszki (BUL) 357,5 Csan Hsziü 367,5
Év Váltósúly Középsúly Félnehézsúly Nehézsúly
1920 Gance (FR) 245 Cadine (FR) 290 - Bottino (OL) 270
1924 Galimberti (OL) 492,5 Rigoulot (FR) 502,5 - Tonani (OL) 517,5
1928 Francois (FR) 335 Nosseir (EGY) 355 - Strassberger (NÉ) 372,5
1932 Ismayr (NÉ) 345 Hostin (FR) 365 - Skobla (CSZ) 380
1936 El Touni (EGY) 387,5 Hostin 372,5 - Manger (NÉ) 410
1948 Spellmann (EÁ) 390 Stanczyk (EÁ) 417,5 - Davis (EÁ) 452,5
1952 George (EÁ) 400 Lomakin (SZU) 417,5 Schemansky (EÁ) 445 Davis 460
1956 Bogdanovszkij (SZU) 420 Kono (EÁ) 447,5 Vorobjev (SZU) 462,5 Anderson (EÁ) 500
1960 Kurinov (SZU) 437,5 Palinski (LEN) 442,5 Vorobjev 472,5 Vlaszov (SZU) 537,5
1964 Zdrazila (CSZ) 445 Pljukfelder (SZU) 475 Golovanov (SZU) 487,5 Zsabotyinszkij (SZ) 572,5
1968 Kurencov (SZU) 475 Szelickij (SZU) 485 Kangasniemi (FIN) 517,5 Zsabotyinszkij 572,5
1972 Bikov (BUL) 485 Jensen (NO) 507,5 Nikolov (BUL) 525 Talts (SZU) 580
Alekszejev(SZU) 640
1976 Mitkov (BUL) 335 Sarij (SZU) 365 Rigert (SZU) 382,5 Zajcev (SZU) 385
Alekszejev 440
1980 Zlatev (BUL) 360 Vardanyan (SZU) 400 Baczakó (MA) 377,5 Taranyenko (SZU) 422,5
Zaremba (CSZ) 395 Rahmanov (SZU) 440
1984 Radschinsky (NÉ) 340 Becheru (RO) 355 Vlad (RO) 392,5 Oberburger (OL) 390
Milser (NÉ) 385 Lukim (AU) 412,5
1988 Gyidikov (BUL) 375 Arzamakov (SZU) 377,5 Hrapati (SZU) 412,5 Zaharevics (SZU) 455
Kuznyecov (SZU) 425 Kurlovics (SZU) 462,5
1992 Kaszapu (FÁK) 357,5 Dimasz (GÖ) 370 Kankisvili (FÁK) 412,5 Weller (NÉ) 432,5
Tregubov (FÁK) 410 Kurlovics 450
1996 Lara (KU) 367,5 Dimasz 392,5 Petrov (OR) 402,5 Tajmazov (UK) 430
Kahiasvilisz (GÖ) 420 Csemerkin (OR) 457,5
2000 - Dimasz 390 Kakiasvilisz 405 Hoszein T. (IRN) 425
Hoszein R. (IRN) 472,5
Dőlt betûkkel: a 3.oszlopban: 100 kg-osok, a 4.oszlopban az ólomsúlyúak.
2000-ben bemutatkoztak a nők is - hét súlycsoportban küzdöttek az aranyérmekért. Az első aranyérmesek: 48 kg: Tara Nott (EÁ) 185 kg, 53 kg: Jang Hszia (KÍ) 225 kg, 58 kg: Soraya Jiménez Mmendivil (MEX) 222,5 kg, 63 kg: Csen Hsziao-min (KÍ) 242,5 kg, 69 kg: Lin Vej-ming (KÍ) 242,5 kg, 75 kg: Maria Isabel Urrutia (KOL) 245 kg, +75 kg: Ting Mej-jüan (KÍ) 300 kg.
A súlyemelők olimpiai éremtáblázata:
Szovjetunió 44 25 2
Egy. Államok 15 14 9
Bulgária 11 16 7
Kína 11 7 8
Franciaország 9 2 3
Németország 7 13 16
Görögország 5 5 3
Olaszország 5 4 5
Egyiptom 5 2 2
Törökország 5 - Lengyelország 4 5 19
Irán 3 3 5
Csehszlovákia 3 2 3
Magyarország 2 8 9
Románia 2 6 3
Ausztria 2 5 2
Japán 2 2 8
Kuba 2 1 1
Nagy-Britannia, Észtország 1-3-3, Oroszország 1-2-2, Belgium 1-2-1, Dánia 1-2-0, Dél-Korea 1-1-5, Finnország 1-0-2, Ukrajna 1-0-1, Norvégia, Horvátország, Kolumbia, Mexikó 1-0-0, Észak-Korea 0-3-3, Svájc 0-2-2, Kanada 0-2-0, Tajvan, Trinidad, Indonézia 0-1-2, Argentína 0-1-1, Luxemburg, Szingapúr, Libanon, Kazahsztán, Nigéria 0-1-0, Svédország 0-0-4, Hollandia 0-0-3, Fehéroroszország 0-0-2, Katar, Irak, India, Grúzia, Örményország, Thaiföld 0-0-1.
Áros Károly