Az elmúlt másfél évtizedben annyi szép szó hangzott el a magyarság békés nemzetegyesítéséről, hogy mára ténnyé kellett volna válnia. Hogyha hinnénk a ,,ráolvasás? erejében, a szavak tényeket igazító hatalmában, úgy megbékélt lélekkel jelenthetnénk ki, hogy ennek előbb-utóbb be kell következnie, hiszen a megszállottan ismételgetett eszmény egyszer valósággá válik.
Nem ez történt, és nem ez történik. Ha egy nemzet határokon átmutató és átívelő egyesítéséről van szó, akkor e modern kor szabályai és követelményei szerint meg kell lépni azokat a diplomáciai és politikai lépéseket, melyek fokról fokra közelebb vihetnek egy álom megvalósításához. S elsősorban az anyaországnak kell lépnie, mert mozgástere összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a kisebbségi sorsba kényszerített közösségeké. Ezek a közösségek ugyanis az állam iránti lojalitás és a nemzeti eszmény között vergődnek, ami szerencsés esetben nem is lenne végzetes tragédia, csakhogy itt, a Kárpát-medencében nem ahhoz szoktattak hozzá minket, hogy a két eszmény, a ,,kettős kötődés? egykönnyen kibékíthető.
Tizenöt esztendők alatt nagyon sok víz lefolyt a Dunán és a Dâmbovi?án, de nem mondhatni el, hogy dolgaink legalább a minimális elvárások szintjéig javultak volna, ellenkezőleg: nagyobb és szorongatóbb kihívásokkal kell szembenéznünk, mint másfél évtizednek előtte. Ez akkor is úgy van, ha történtek engedmények, ha a kisebbség elvárásaival szembeni türelmetlen neurózis tünetei némileg megszelídültek.
Aki ma gondolkodik, az a sokat emlegetett nemzetegyesítés, egyáltalán megmaradás lehetőségét két csodaszerben látja: lenne egyrészt a kettős állampolgárság intézményének levezetése, másrészt a területi, kulturális és személyi autonómiaformák elfogadtatása, a legszerencsésebb esetben pedig a kettő ötvözése, ami biztosíthatná a szülőföldön való megmaradást és a szabad - emberhez és magyarhoz méltó - mozgásteret. Együtt kellene beszélni ezekről, ám ma úgy tûnik még, hogy külön-külön is a vágyálmok szintjén leledzenek. Azzal a különbséggel, hogy a kettős állampolgárság intézményének bevezetése a magyar belpolitika és diplomácia szinte kizárólagos joga és lehetősége, az autonómiáért való küzdelem pedig a kisebbségi közösségek föladata, miben a magyar külügy jószolgálati szinten nyújthatna hathatós segítséget. Ha akarna?
Nézzük a tényeket! A Magyarok Világszövetsége (és nagyon sok más magyarországi szervezet és szerveződés) által kezdeményezett és támogatott eszme, miszerint a kettős állampolgárság ügyében népszavazást kell tartani az anyaországban, zöld utat kapott a magyar Alkotmánybíróságtól, s ha valóban meg is történne a referendum, úgy - győzelem esetén! - a parlament feladata lenne az alkotmány megváltoztatása, az intézmény szentesítése.
Itt azért megállnék egy pillanatra, s minden károgó vészjóslás nélkül mégis elmondanám, hogy kötve hiszek a mai magyar kormányzat ama elszánásában, hogy e referendumot kiírja, megszervezze és megtartsa, s ha valami csoda folytán ez mégis megtörténne, úgy következik a még nagyobb félelmem: egyáltalán nem biztos, hogy az alaposan félretájékoztatott, manipulált magyarországi választó (szavazó) polgárok többsége igenlő vokssal támogatná (követelné) e természetes jog megadásának lehetőségét. Szégyenkezve vallom be: nagyon borúlátó vagyok egy ilyen referendum kimenetelét illetően.
Az autonómia kérdésében frissiben hangzott el a Medgyessy-Orbán találkozón, hogy a mostani magyar kormányzat nem zárkózna el egy katalán vagy dél-tiroli modell erkölcsi támogatásától. Medgyessy nem tette hozzá - hozzágondolta! -: ha ezzel a román, szlovák, ukrán kormányzat is egyetért. Igen, gyönyörû lenne e ,,jószomszédi? viszony, ha egyszer végre már a tisztességes kölcsönösségre épülne?
Addig azért van még néhány esztendő, esetleg évtized.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.