
Egyik felső-háromszéki tanárnő arra adta a fejét, hogy számára nem csupán kenyeret, hanem a lelki építkezésben is őt és felmenőit eligazító szülőfalu helyneveit monográfiába építve rögzíti. Azok közé a kiválasztottak közé tartozik, akiket képzettsége alkalmassá tesz ennek a munkának a felvállalására, tudatában van annak is, hogy most adódik olyan kivételes alkalom, amikor begyûjthetjük anyanyelvünk olyan elfelejtett vagy alig használt szavait, amelyeket a földek-erdők egykori tulajdonjogát bizonyító papírok holt halmaiból újraelevenedtek.
Dokumentumok keresésének szándékával fel is kereste a megyei levéltárat, amelynek új sepsiszentgyörgyi rezidenciájától dolgavégezetlenül fordult vissza, mert, amint mondja, még a második ajtóig sem juthatott el. A mi történelmünket ugyanis ott mások őrzik, illetve rekesztik el tőlünk. A kiírt program szerint csak hétfőn délelőtt lehet ott ,,kutatni?. Ehhez ezt megelőzően engedély szükségeltetik, annak tartalmaznia kell, hogy mire, miért kíváncsi.
Ahelyett, hogy ezeket az állapotokat minősítenők, példálózzunk a szakmai szférához tartozó, hasonló rendeltetésû intézmények közszolgálati ténykedésével.
Az erdőtulajdon visszaigénylése során a Bákó megyei levéltárban kellett dokumentumok után érdeklődniük. Az ott dolgozók a legkészségesebben álltak rendelkezésükre. Nem küldték vissza a hegyen túlra vagy máshová, ahonnét oda mentek, nem mondták, hogy az a nap a hivatal számára nem megfelelő, és egyébként is mit akarnak azokkal a papírokkal?
Lévén hasonló arcélû intézményekről szó, nem lehetne nyélbe ütni egy bákói-háromszéki levéltári személyzetcserét?
Az viszont, még abban az esetben is, ha ez nagy nemzeti megrázkódtatást okozna egyeseknek, párját kellene keresni Európában, ahol civilbe öltözött lelki-egyenruhás Cerberusokként őrzik a helyi népség szeme elől ezeknek a levéltári adatait, miközben egyesek lelkes magyar segédlettel arról győzködik Európát, hogy a miénk már nem rendőrállam, hanem?
Nos, ha ez igaz, akkor cseréljék ki ezeket a levéltári civileket rendőrökre, mert a zsaruk minden bizonnyal megértőbbek lennének a nagyapjuk papírjai után érdeklődő felső- és alsó-háromszékiek kutakodó tekintete láttán.
A helynevek után érdeklődő tanárnő azt mondja ugyanis, hogy ha félszáz kilométerre be is utazna a hétfői, háromórásra szabott kutakodási időre, ezt csak a tavaszi vakációban ejthetné meg, de akkor az egyik hétfő húsvéti szünnap, és a levéltári palota akkor zárva vagyon.
A börtönlátogatásnak vajon nem emberibb-e a menetrendje?
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.