Nagy IstvánIrodalom: Kilincselők

2004. március 4., csütörtök, Archívum 2003–2007

Sípos Bukarestben dolgozott egy rozoga épület- és bútorasztalos-üzemben a szalagfûrésznél. Szombaton este a fizetésnél mindig ő volt az utolsó. Ezt szándékosan intézte így, hogy elbeszélgethessen a szigorú mester úrral. Persze, csakis a szalagfûrészről lehetett szó közöttük. Hogy van-e családja, vagy hogy jön ki a fizetéséből, jár-e már a fia iskolába? - mindez nagyon közömbös volt a mester úrnak. ?t csak az érdekelte, búg-e a motor, s mennyi a megforrasztott szalagfûrészek száma.
Sípos egy hosszú és keserves éven át zengte is róluk a szebbnél szebb költeményeknek is beillő dicséreteket, hogy aztán a legutóbbi szombaton végre elmondhassa a maga pár soros bátortalan prózáját is a drágaságról. Végül kibökte, hogy egy kis fizetésjavításra tart igényt.
Sápadtan figyelte a hatást, s a markában szorongatott aprópénzfizetés zörgött a zsebében, mert a mester úr kedvetlenül, szinte fájdalmasan nézett ki a poros üvegen a még porosabb gépházba, ott is a sokat dicsért szalagfûrészre. Nagy sokára kijelentette, hogy még gondolkozni akar a dolgon? A következő szombatig gondolkozott is, és az jutott az eszébe, hogy egy hónap múlva esedékes Síposnak a fizetéses szabadság. A fizetésnél most elsőnek szólította az irodába. A fülledtségre hivatkozva nyitva hagyta az ajtót. Így a többi munkás is hallhatta, mi történik odabent. Semmi különösebb nem történt. Keresztülesett azon már valamennyi, legtöbbször az idősebb marógépes, akinek a csonka bal keze egy iromba zellergyökérhez hasonlított, a nagy ádámcsutkás a fél tucat gyerekével is edzve volt már, és az egész asztalosbanda. De Síposnak mégis úgy percegett a füle, mint a telefonkagyló, amikor nem jelentkezik a felhívott szám. Pedig a mester úr csak ennyit mondott neki:
- Maga aztán nyolc nap múlva elmehet.
- Mi? miért, ha szabad kérdeznem, domnu Grejdan?
- Csak úgy? tudja?
A marógépes odakünt ijedten zsebre vágta zeller alakú kezét, és idegesen izgett-mozgott, a mester éppen őt szólította:
- Domnu Lenghel?
Azonban egyelőre Síposon kívül más nem kapott kaparajzot. De hétfőn reggel új arc, fiatal arc, egy széles vállú, hibátlan tízujjú férfi jelent meg az üzemben. Azt mondta magáról igen fölényesen, hogy praktikáns. Egész héten Sípos körül lődörgött. Leste a szalagfûrész-forrasztás titkát, és nagyokat tüsszentett a csípős tölgyfa fûrészportól, ami felhőként gomolygott a harsogó gépek fölött. Sípos, amennyire lehetett, titkolta a mesterségbeli fortélyokat, és némán dühöngött az állandóan lesben álló praktikánsra. Keseregni csak este hét óra után tudott, amikor ideje jutott gondolkodni a ,,kapurajz? fölött, amin a hajdani sötét céhidőkben vándorbottal mérték le azt a távolságot, ami a régi és a jövendőbeli mester kapuja között volt. Ma kilincselésnek hívják ezt.
Cioban, a praktikáns büszkén, zárkózottan viselkedett, nem kérdezett és nehezen felelt, de csupa lelkesedés volt. Csak a hét vége felé tudott kicsikarni tőle Sípos annyit, hogy húsz lejjel kevesebb fizetésért akarják dolgoztatni a szalagfûrésznél, mint amennyi neki volt. Biztatta, hogy kevesebbért ő se dolgozzék. De az nem hitte el, hogy Sípos mennyit kap. Szombaton már annyira tolakodó lett, hogy kivette a kezéből a darabolnivalót, és ő kezdte szétvágni, de rögtön el is szakította a fûrészt. Hetykén elmozdította a védőkészüléket, és új fûrészt rakott fel, de fogakkal felfelé, s a motorról leugrott szíjat is fordítva csavarta vissza a kerekekre, a baleset elkerülhetetlennek látszott.
Sípos izgalommal leste, amint bekapcsolta a motort. A fordítva járó transzmisszió dühösen ragadta magával a kereket, mintha érezte volna az avatatlan kéz ügyetlenségét. Az áteresztő gép meggyötörten bömbölt, bőgött a dühös marógép, és jajgattak a tölgyfa deszkák a hátukban kalapáló, irgalmatlan kerék alatt, porfelhőben őszültek a csámpás gépkezelők. S csak tőle függ, hogy ebbe a fülszaggató harsogásba mindjárt egy borzalmas ordítás vegyüljön? Tőle függ immár, hogy visszatartsák mint új munkást, akinek már nem jár a fizetéses szabadság, de megmenekült a másik félelmetes szabadságtól? De mi lesz ezzel a szerencsétlen praktikánssal? A fél karja is rámehet a balesetre? Törődjön vele? Minek? Felelős talán érte? A falakon lépten-nyomon táblák hirdetik: ,,Mindenki a saját felelősségére nyúljon a gépekhez.?
A szalagfûrész zúgva, ropogva őrülten keringett már. A küllők átlátszóvá semmisültek a gyorsaságtól. A praktikáns most felemelt egy rövid fát, és a felfelé rohanó fogak felé taszította. Most azonban olyasmi következett be, amin Sípos csodálkozott a legjobban, mert egy belső erős rugó lendítette és hátrarántotta a fiatalembert. De a fát így is elragadta a fûrész, recsegés-ropogás, és acélvillámokra szakadozva messzire kivágódott a zizegő szalagfûrész fényes szalaga?
Sípost persze nem tartották vissza, és egy hét múlva, amint letörten kilincselt az asztalosüzemekben, egyszer, kilépve az utcára, egy másik kilincselővel találkozott szembe. Nézte, nézte, miért olyan ismerős neki ez az arc, de mire eljutott a felismerésig, nagy, erős kéz ragadta meg az övét, és rázta kegyetlenül. A praktikáns keze volt. De még ennél is nagyobb meglepetés érte, amikor az nyelvficamító magyarsággal megszólalt:
- Szervusz, enyém barát, te az enyém barát vagysz. De a domnu Grejdan? -Sóhajtott és legyintett, s románra fordítva a szót, elpanaszolta Síposnak, hogy tíz lejjel olcsóbban egy bolgár asztalost vett fel Grejdan úr a szalagfûrész mellé, őt meg elbocsátotta.
Mikor kölcsönösen kimagyarázkodtak, együtt folytatták a kilincselést.
1938
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép