KármentőKözélet: Minek a jog, ha félünk tőle?

2004. március 5., péntek, Archívum 2003–2007

Messze áll tőlem, hogy bárkit - s legfőképp az alábbiakban érintetteket - hajszálnyit is bár megsértsek. Jelenségről szólnék, mely bárhol, bármikor előfordulhatott volna. Ezért nem is fontosak a személyek, a helyszín, az időpont.
Valamilyen közgyûlés. Ahol az asztal körül ülőknek biztosított a magyar nyelvû hozzászólás, a testület zöme magyar anyanyelvû lévén, a néhány, kisebbségben levő többséginek tolmács súgja orra alá az elhangzottak lényegét. Jó magyar emberre (értelmiségi) kerül a szólás sora, bátorítják, mondja csak úgy, ahogyan édesanyjától tanulta, de ő nem, szabad­kozik, hogy a terminus technicus úgyis csak az állam nyelvén jön be neki, mert úgy tanulta, s győzködik még kétkörnyit, de ő kitart, hát ráhagyják. Belekezd, mondja románul. Szó, ami szó, folyékonyan, szépen beszél, a szavakat nem keresi, de még nem is botladozik, szónoknak is beállhatna, jobban beválna, mint sokan azok közül, kiknek felvállalt tiszte alkalmanként népük elé kiállni. Mondókáját befejezi, kérdések özöne zúdul rá. Magyarul feltett kérdések. Magyarul válaszol hát ő is, s mit ád Isten: kiderül, anyanyelvén is éppoly folyékonyan, szépen beszél, mint előbb románul. Na jó, becsúszik olyan ,,gyöngyszem? is, mint hogy ,,a teveát le kellett viráljuk? (magyarul: az áfát át kellett utalnunk), de az a székely vesse rá az első követ, ki maga sem követ el - ha nem is hasonlóan csúnya - elszólásokat. Én, biz? Isten, meg nem szólom ezért emberünket, legfennebb, az ő javáért, jóindulatúan kijavítom. Hanem azért igenis hibáztatom, amiért jogával nem akart első perctől élni. S keresem okát is: miért a határozott visszautasítás? A félsz talán, hogy kibukik száján valami magyartalan kifejezés, szókapcsolat? S hogy akkor majd szégyenkeznie kell? Ím, megtörtént, s a világ mégsem omlott össze, ott és akkor senki még csak szóvá sem tette, de bár ki sem javította. Igaz, illő sem lett volna. Esetleg utólag, barátilag. Enyhe megrovás kíséretében, hogy ejnye-bejnye, azért tizenannyi év alatt - már ki magyarnak tartja magát - megtanulhatott volna magyarul. S ez még csak nem is ultranacionalista hadova, csupán egyszerû ténymegállapítás. Mert - ugyanazon közgyûlésen elhangzottat idézek ismét - ,,nem csak sírni, imádkozni, de beszélni is magyarul illik magyar embernek?.
Váry O. Péter
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép