ANTAL BÉLA, Uzon. Olvastam, hogy adományokat gyûjtenek egy Petőfi-szoborra, és azt gondoltam, Sepsiszentgyörgyre állítanák fel, amit én már bő tíz éve szorgalmazok, de akkor is csak a mûemlékvédőktől kaptam (helyeslő) választ. Erre már akkor gondoltam, amikor 1975-ben elhatároztam, hogy kerékpárral bejárom az anyaországot, és minden nevezetes helyet megnézek. Természetesen Petőfi szülőházát is Kiskőrösön, hiszen ő is láthatta az én falumat, ahol nagy csata volt annak idején. ?róla pedig köztudott, hogy Sepsiszentgyörgyön akart letelepedni - és Erdélyben hol itt, hol ott látni Petőfi-emléktáblát, szobrot, csak épp Háromszéken nem. Én úgy képzeltem el, hogy egy legalább kétméteres, kinyújtott karú szobra legyen Sepsiszentgyörgyön, talapzatán magyar, román, német és orosz nyelven a feleségének írt levélrészlet (,,Sepsiszentgyörgy talán még szebb? stb.), amit igen jónak láttak hozzám írt levelükben a mûemlékvédők is. De aztán senki nem tett semmit, talán arra várnak, hogy Funar vagy Vadim állítson még egy szobrot Mihai Viteazul tiszteletére, aki soha nem járt itt? Vagy azt várják, hogy támadjon fel Petőfi, és szavalja el még egyszer, hogy ,,itt az idő, most vagy soha?? Szerintem akkor lenne igazi a március 15-ei ünnepség, ha Petőfi Sándorunk is részt vehetne rajta, életnagyságban?
BÁLINT ERZSÉBET, Sepsiszentgyörgy, 6-os Számú Általános Iskola, VII. osztály. Iskolánk tánccsoportja nagy sikerrel vett részt februárban a budapesti Pergő-forgó néptánctalálkozón, ahol az oklevelek, dicséretek mellett barátokat is szereztünk. Köszönet illeti Rápolti István tánctanárunkat és a polgármesteri hivatalt, amely anyagilag támogatta részvételünket.
ZSIGMOND SÁNDOR, Magyarhermány. Február 21-én farsangi kosaras bált rendezett a falunkbeli ifjúság, melyre minden nagykorú személy meghívót kapott. Többen is válaszolhattak volna rá, de sokszor az anyagiak közbeszólnak - mindenesetre köszönet a faluból elszármazottaknak, idegenből érkezett rokonoknak, barátoknak. Aki eljött, kifogástalan mûsornak örvendhetett: négyfelvonásos vígjáték, asszonykórus, népszokás felelevenítése, fonás, varrás, kézimunkálás, kecskés játék, tréfás mondások, tombola, villámposta, valamint reggelig tartó táncmulatság követte egymást. Köszönet a szervezőknek, szereplőknek, no meg azoknak, akik a kultúrház kitakarításában is segédkeztek (szekér- és szánszámra hordták el a szemetet). Sajnálattal közlöm, hogy mégis érte bírálat a kezdeményezést, mégpedig olyan személyektől, akik meg sem tekintették az előadást. Mégis úgy érzem, ezek az egyszerû falusi mûkedvelők hajlamukkal és akaratukkal megmutatták, hogy hasznosabb szórakozást tudnak nyújtani a kocsmák, bárok, bodegák látogatásánál.
FAZAKAS MIHÁLY, Sepsiszentgyörgy. Nagyszabású farsangi mulatságot rendezett február 21-én a városi mûvelődési ház Cantus Firmus vegyes kara és a Magyar Férfidalárda. A bál ugyan hagyományos volt, ez alkalommal azonban vendégek is jöttek: a Kolozs megyei Kisbács 51 tagú küldöttsége, akik a nyáron egy szentlászlói rendezvényen fogadták a Cantus Firmus vegyes kart. Az elszállásolás családoknál történt, az esemény különlegességét az énekkarok által előadott gazdag, vidám, alkalomhoz illő dalok adták. Volt jelmezes felvonulás, szívek tánca, tombola, de tombolt a jókedv is. Meg kell tanulnunk újra örvendeni - mondotta Papp Sándor belvárosi református lelkész, aki szintén fogadott vendégeket Kisbácsról, elkísérte őket, és anekdotáival maga is fokozta a hangulatot. Másnap a kisbácsiak istentiszteleten vettek részt, ahol lelkészük, Oláh József arról beszélt, hogy az emberek között a legfontosabb a szeretet. Egyházi dalok előadása után vendégek és vendéglátók a presbitérium vendégszeretetét élvezhették. Ezúton mondunk köszönetet Papp Sándor tiszteletes úrnak a sikeres rendezvényért, valamint a Mikes Kelemen Líceum igazgatóságának azért, hogy az iskola ebédlőtermét minden évben rendelkezésünkre bocsátja farsangi bálunk lebonyolítására. A farsangnak vége, de mi tanuljunk meg újra örvendeni, és a farsanggal a jókedv ne érjen véget!
BÍRÓ LÁZÁR, Sepsiszentgyörgy. Leányom 2003 augusztusában Marosvásárhelyen ment nyugdíjba, iratcsomóját novemberben küldték át a sepsiszentgyörgyi nyugdíjpénztárhoz, a decemberi nyugdíját már itt kellett volna megkapnia. Címe az új személyi igazolványa szerint Szabadság tér 7/B/10., amit a nyugdíjpénztárnál is leadott, de a nyugdíját nem kapta meg. Február végén sok utánajárással a postás végre megkapta a nyugdíjszelvényt a Mihai Viteazul tér 7/B/10-re címezve, de erre nem adták ki a pénzt. Elment a nyugdíjpénztárhoz, ott azt mondták, Sepsiszentgyörgyön nincs Szabadság tér, azért írtak Mihai Viteazul teret. Holott a Szabadság tér a telefonkönyv várostérképén is fel van tüntetve, a park körül az északi, keleti és déli oldalon: a megyeháza-színház-szövetkezeti iskola-unitárius templom-híd által határolt terület a Szabadság tér, csak a park nyugati oldala Gábor Áron utca. A Mihai Viteazul tér pedig mindössze a lovas szobor és a mûvelődési ház körüli épületeket foglalja magában! Ezért a hibáért a lányom decemberi és januári nyugdíját csak most kapta meg. Nem tudom, a nyugdíjpénztár hogy nem ismeri a várost, legalább 20 nyugdíjas lakik a Szabadság téren.
N. GY., Sepsiszentgyörgy. Történt, hogy 1990-ben sokan, nagyon sokan befizettük a Dacia személygépkocsira a pénzt. Eltelt 14 év, kocsink még nincs, de valaki a mi pénzünket használta és használja a mai napig is. Kérjük az elvtárs-urakat, ne felejtsék el, hogy ezt a pénzt nem szerencsejátékba és nem a FNI-be fektettük be, hanem az állami takarékpénztárba, ahonnan nem lett volna szabad elvesznie. Kérjük az RMDSZ-t, a parlamenti képviseletet, és mindazokat, akik a szegény nép dolgait intézik, hogy szíveskedjenek az államelnököt is megkérni: 14 év után vagy adják vissza a pénzünket (értékben!), vagy adják ki a kocsit! Mert akik 1989-ben átvették az állam vezetését, azok vannak ma is ott, és ők tudták, hogy mivel vették át az országot. Tisztelt Frunda György szenátor úr, bízunk abban, hogy megoldja kérésünket, mivel a tévében láttuk, hogy ezzel is foglalkozik. Reméljük, lesz eredménye, és nem kell éhségsztrájkot kezdenünk, nem kell a tömbház tetejére vagy a villanyoszlopra másznunk saját pénzünkért.
SZABÓ KÁLMÁN sepsiszentgyörgyi lakosnak üzenjük: a megváltozott közszolgáltatási díjszabásokat minden alkalommal közöljük, legutóbb éppen a villanyáram árának különböző kategóriáit ismertettük. A megoldás az lehetne, ha az olvasó kivágná és eltenné ezeket a híradásokat. Igaz, az egységárak minden hivatalos számlán külön is szerepelnek. A vasúti menetrend közlésének jogát a vasúttársaság fenntartja magának, tehát leközlése esetén a lapot beperelhetik. Ami pedig a helységközi autóbuszjáratokat illeti, ma már annyi szállítócég mûködik, hogy gyakorlatilag szinte minden járatot más és más cég indít. Menetrendjük közlése szintén reklámnak számít.