Adrian N?stase kabinetje fönnforgása utolsó évében, utolsó hónapjaiban ment és megy át a legnagyobb megrázkódtatáson. Miniszterelnökünk eddig sem riadt vissza egy-egy kisebb kormánykozmetikázástól, de hogy ezek nem igazán segítettek csapatán, azt az bizonyítja a legbeszédesebben, hogy éppen a választások előestéjén kényszerül a kabinet igazi szerkezeti megváltoztatására. Hogy mennyiben fog segíteni a zökkenőmentes országlásban a három államminiszteri tisztség és újabb tárca nélküli főhivatalnok kreálása, azt a következő hónapok történései döntik majd el, ám már pillanatnyilag megállapítható, hogy egy - soha be nem vallott - kormányválsággal kell szembesülnünk 2004 nem sok jót ígérő kora tavaszán. Persze, magyarázatot mindenre lehet találni, ám nem biztos, hogy eme ,,mentségeket? bárkinek el lehet adni. Az európai fórumoknak, kiknek vélekedésétől és véleményezésétől Románia további sorsa függ, bizonyosan nem lehet ugyanúgy eladni, mint a belföldi bolhapiacon, s N?stase újra és újra átszervezett csapatának ugyancsak meg kell gondolnia, hogy hajlandó-e a valós reformok ugyancsak fájdalmas végrehajtására, vagy marad minden a régiben, s holmi tákolgatással próbálunk port hinteni az állampolgárok szemébe. Mert Brüsszel szemébe nem lehet, s ez nyilvánvalóan kiderülvén, igencsak megriadt a kormány, hiszen az eddigi népnyomorgatásokat rá lehetett fogni az integrációs erőfeszítésekre, ám ha az integráció szent álma fuccsba megy, könnyen számíthatunk kőkemény szociális konfrontációkra.
A legnagyobb baj talán az, hogy a kormány és a román politikai elit egyáltalán nem kommunikál őszintén és komolyan az állampolgárokkal, a lakossággal, s úgy tekint az ország népére, mint oly kísérleti állatseregletre, melynek - tetszik, nem tetszik! - el kell szenvednie a kiválasztottak sokszor felelőtlen laboránskodását. Anélkül, hogy a gyógyulás bármiféle reményével is vigasztalnák. Pedig a helyzet az, hogy komolyan kellene venni például a vasutasok és az olténiai szénbányászok mozgolódását, s nem kellene megfeledkezni arról, hogy az egész lakosság tûrőképessége kezdett kritikus határhoz érkezni, ahonnan már aligha lehet lennebb szorítani a létezés szociális szintjeit.
Az európai intézményektől érkező súlyos kritikák arra kellene hogy intsék az országlókat, gondolkodjanak végre valós demokratikus nyitásokban, hiszen ezek kerülnének még a legkevesebbe ennek a végletesen leszegényedett országnak, ám révükön igazolni lehet a jó szándékot, hogy legalább újra Bulgáriával emlegessék együtt Romániát. A korrupció például letörhető lenne, ha megértenék végre, hogy üldözése és gyomlálása során senkit és sehogyan nem lehet, nem szabad kímélni. Ámbátor minálunk ez csak amolyan ördögfestegetés, amit lehet ugyan mutogatni a naivaknak, de nem jelent valódi gyógyírt. Be kellene végre vallani, hogy az egész szépen megörökölt jelenség az államgépezet mûködtetésének igazi zsírja-olaja kies honunkban, s valami más kenőanyag után kéne nézni idejekorán. Amíg nem lesz végletesen és végzetesen késő.
Hogy - teszem azt - Ioan Talpe? egykori külföldi hírszerzési főnök, főkém államminiszteri kinevezése mennyit segít e dologban, az a jövő titka még. Vélhetően nem túl sokat, s e borúlátó prognózis bizonyos megélt tapasztalatokra alapozódik.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.