Forró Antal igaz, szép üzenetei

2007. augusztus 11., szombat, Kultúra
Az őszinte, szerény, egyszerű és igaz emberekhez, az önmagához hű ember ritka fajtájához tartozott.

A művészek ma már furcsa, zagyva társaságának legnemesebb rétegéhez, amelynek műveit-szavait a legkönnyebb félreérteni.

Mert ezek a jelentések a legkisebb ellenállás bajnokainak, bizonyos magyarázó kritikusoknak, értőknek és még egyes mesterséget művelőknek a szemében is túl egyszerűnek tűnnek.

Vajon mindig az-e a gyenge, aki nem üt vissza? Aki nem vesz részt divatos piacterek bohócbajnokainak hangos ágálásaiban, az maradibb, gyávább vagy silányabb? Aki az ökölvívók könyökharcát elkerülve saját lábán, a maga útját járva elgyalogol erdők, domboldalak, falvak köveit, füveit, virágait, embereit látogatni, csodálkozni, megérteni, szeretni és megfesteni.

Egy tiszta tekintetű, nemes kezű festőember költözött el közülünk.

Érzem én azt, hogy ez holmi érzelmességnek is hathat, azoknak szeretnék üzenni a magam módján, akik a látszat mögött keresik és érzik a lényeget — akik tudják azt is, hogy nem a megszokott paposkodó ájtatosság halottbúcsúztatásáról van itt szó, hanem egy testi űr érzésének szinte felháborodott fájdalmáról. Önzőn mondom ki: bánt az, hogy ez a festőember immár nem fog képein keresztül üzenni olyan élményekről, amelyek távol álltak a perc-emberkék pillanatra érvényes apróhirdetéseitől, fényreklámjaitól.

Nem a könnyűnek találtatottak között lesznek Forró Antal művei. Bármilyen szerénynek is tűnhet ma egyesek szemében, a sallangmentes, tömör szűkszavúságukkal sokatmondó szénrajzok, festmények, pasztellképek, vázlatok bizonyítani fogják értékét. És az idő: a nagy zsűrielnök: Kronosz Úr mérlegén művei súlya arányos lesz valódi értékükkel.

,,Nincs elég levegő" — ezt hallottam hörgő lépése közben, az utolsó küzdelem vívódásában. Jéghideg, szép formájú kezét fogva szívdobbanásait már alig éreztem. ,,Több levegőt — több fényt!" Nincs elég levegő — és nincs elég fény. Az élni vágyó, a tenni vágyó szavai. És mert nem önkéntes elvonulóról, kiégettről, fáradtról, hanem tenni, dolgozni vágyó emberről van itt szó, ezért sokszoros a fájdalom.

A főiskola festészeti szakán Miklóssy Gábor a mestere, aki tanulmányait ügyelte, és beavatta a piktúra nyelvtanába; később a fiatal művészt is szemmel kísérte. Mégpedig egy tehetséges fiatalt megillető, elfogulatlan rokonszenvvel. Aki tanársegéd lett a hároméves pedagógiai intézetben, később a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán.

Tanítani lehet-e a művészetet?

Forró Antal is tudta — hiszen művész volt! —, hogy ilyet nem lehet.

Csak kevés beszéddel, egyenesen utat mutatni, ábécébe, nyelvtanba beavatni. Ezért merem leírni, hogy Forró Antal, a művész nem lehetett rossz tanító!

Az igaz művész nem választ hivatást — őt választja a művészet ,,ördögi sarkantyúja" —, és ezt a rabságos szabadságot ujjongva vállalja.

A művész művein keresztül, akarva, nem akarva, szem- és léleknyitogató is — öntudatra ébresztő. Az alkotó tettvágya, a rendteremtés a rendetlenségben végül is a művön keresztül beavatás és tanítás lesz.

Van, aki jelenlétével, csendes észrevételeivel többet segít, mint a hangosan ágáló, fontoskodó féltehetség. Nemcsak hiszem, de biztos vagyok abban, hogy Forró Antal többet nyújtott a beavatásra szomjazó fiatal művészjelölteknek, mint a lexikonok elvont tudálékosai.

Voltak és vannak is olyan értők, mint amilyen többek között Loew Hans is volt, aki Forró Anti munkáiról még működése elején mondta, hogy itt egy nagyon komoly és mély tehetségről van szó, akit egyelőre nem ismernek és becsülnek kellően.

Elégtétel az, hogy még a rutinos ügyeskedők között is akadt olyan, aki elismerte a Forró Antal képeiről áradó egyszerű, igaz és szép üzeneteket.

Vigasztaló az is, hogy a művészi alkotás ,,mércéje" nem mennyiségi, hanem minőségi. És ha ilyen — a mi számunkra fájón-röviden, túl röviden zárul le egy alkotói pálya. Biztosan tudom, nem önkábításos kegyelet mondatja velem, hogy amit itthagyott, az igazi érték.

Ezt az 1980-as kiállításán is bizonyította ez a kevés beszédű, tiszta ember.

És ha Forró Antal hitt valamiféle törvényben, Úrban, abban, hogy ,,lehetetlen, hogy senkié vagy emberé az élet", az bizonyos, hogy lelkét átöleli.

VTERÓ ARTÚR

(1982)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 761
szavazógép
2007-08-11: Világfigyelő - Mózes László:

Röviden

Áradások Nyugat-Európában
Két halálos áldozatot követeltek a heves esőzések kiváltotta áradások Németország nyugati részén. A két tragédia az ország nyugati részén, Észak-Rajna-Vesztfália tartományban történt csü­törtök este a Rajna térségében. A Ruhr folyó mentén, Arnsbergben egy idős férfi megfulladt, amikor a pincéjét elöntötte a betörő víz. Mönchengladbachban áramütés áldozata lett egy helyi lakos, amikor elektromos szivattyúval próbálta eltávolítani a vizet a pincéjéből.
2007-08-11: Kultúra - x:

Csernáton írásban és képekben

Csernáton község önkormányzata a falu első írásos említésének 675. évfordulójára és a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának tiszteletére a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó gondozásában a Kovászna Megyei Tanács támogatásával nyolcvanoldalas, gazdag képanyaggal illusztrált füzetet adott ki — egy leendő falumonográfia előfutáraként.