A nevetés az, ami szórakoztat bennünket, illetve azon nevetünk, ami szórakoztató. Röviden talán így lehetne meghatározni azt a ,,mûfajt?, amely valójában meghatározhatatlan, hiszen mindannyian ismerünk olyan embereket, akik sokat és könnyen nevetnek, de olyanokat is, akiknek egyik legfőbb tulajdonságuk, hogy nincs humorérzékük, vagy - ami egy fokkal jobb - másfajta humorérzékük van, mint nekünk, tehát másvalami szórakoztatja őket. Itt most nem beszélek a magyar nyelvben oly árnyalt kifejezésről, a kinevetésről, ami valakit bánt vagy megsebez. Persze, a határok igen elmosódóak, olykor akaratunktól függetlenül is kinevetünk valakit. És a hangsúly a valakin van, mert nevetni, szórakozni valamin kell/kellene, de valakin - az legalábbis meggondolandó.
Sokak szerint állítólag a 17. század az a határvonal, amely Európa nevető arcát leginkább a komolyság, hogy ne mondjam: a szomorúság felé változtatja. Hogy miért nevettek addig - ha nem is többet -, de másként, felszabadultabban az emberek? A nevetésnek, nevettetésnek a helye nem a magas kultúra ,,alatt? volt, hanem igen megbecsülték, olyan világszemléletként fogták föl, amely éppen úgy fontos jelentést hordozott, mint a komolyság. A világ egészéről, az emberről, természetről olyan igazságokat közölt, amelyekhez a komolyság nehezebben vagy egyáltalán nem tudott közel férkőzni, illetve ha mégis megpróbálta, akkor moralizáló unalmassággal tette. Kinevették az uralkodót, és kinevették a hadvezért, a hőst, a magas rangú egyházi méltóságot, de nem a személyüket, hanem a tisztségükből, hatalmukból eredő tulajdonságaikat, mert a személyüket mérhetetlen, számunkra már elképzelhetetlen módon tisztelték. Ez a kettősség tartotta egyensúlyban a nevetést és a komolyságot. A nevettetés akkor került másodrendû, alacsonyabb, lenézett kategóriába, amikor a hatalom fölveszi annak a hamis pátosznak a ruháját, hogy uralkodó, hadvezér, hős stb. sohasem lehet nevetséges, mert ő az emberiség javán munkálkodik. Sajnos, akkor is ,,munkálkodik?, amikor az emberiség ezt nem is kéri, nem is várja el tőle, sőt, már réges-rég szabadulni szeretne a személyétől. Mert a nevetést abba lehet hagyni, de a hatalmat nehezebben. Így hát megszületik a nevetésről szóló hatalmi ítélet: a nevetés alacsonyrendû mûfaj, aki nevet, az nem veszi komolyan a világot, arra vigyázni kell...
Roppant érdekes - nemcsak irodalom- és könyvtörténeti, hanem orvostani adalék is -, hogy a 16. századi francia orvosi fakultásokon külön tantárgy volt a nevetés gyógyerejének tana. Ez természetesen inkább bölcseleti, mint mai értelemben vett fiziológiai kezelési útmutató volt, de tény, hogy nagy népszerûségnek örvendett, és annyira komolyan vették, hogy egy olyan (akkor) nagy hírnevû orvos írt tudományos traktátust róla, mint Laurens Joubert: ,,Értekezés a nevetésről, melyben előadatik ennek lényege, okai és csudás hatásai, Laurens Joubert beható vizsgálódásai, igazoló érvei és megfigyelései alapján.? A hosszú címû traktátus 1560-ban jelent meg. Többen hozzászóltak, kiegészítették a maguk tapasztalataival, a szerző is visszatér a témára húsz év múlva egy újabb tudományos értekezésben. Joubert nevét nem említik a ,,komoly? lexikonok, s nem sorolják föl az emberiség javát szolgáló, nagy felfedezők között sem. Mégis... nehogy azt higgye valaki is, hogy e mûvek teljesen elvesztek az idő mély kútjában. Legfőbb mondanivalójuk mind a mai napig fennmaradt: ,,a vidámság a legjobb orvos?. Ezen aztán nevethetünk is, mert aki orvosként ezt írta, az a saját tudománya ellen beszélt ugyan, de legalább megvigasztalt, nem kell futkosni a világban a legjobb orvost keresve, mert a vidámság - s ezzel a legjobb orvos - ott van, ahol mi vagyunk. Könnyû mondani. Nem igaz?
Kozma Mária
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.