Supka GézaMárvius 15: Tombol a viheder

2004. március 11., csütörtök, Archívum 2003–2007

1848. március 15.-1848. május 15.
(részlet)
Degré Alajos jurátus úr, hivatalos címe szerint kir. táblai jegyző, kora hajnalban érkezett a gőzössel Pestre. Egész éjjel le sem hunyta a szemét, s most dögfáradtan tért a szállására. Lefeküdt, de álom nem jött a szemére. Csak hánykolódott az ágyában, s hallgatta az óra érverését. Végre is a kora tavaszi reggel kihajtotta az ágyból. Éhes. Igen, lesiet reggelizni, újságot is akar látni, mert három nap óta nem látott lapot, nem tud semmit a világról.
Amint az utcára ér, mintha gyûrûzne a nép. Kisebb-nagyobb csoportok meg-megállanak, a szokástól eltérően imitt-amott hangosabb szó is hallszik.
Az első ismerőse, aki belevágódik, Jean Delleter mester, a fodrász. Közös francia származásuk - szüleik emigránsemlékei - hozta a két embert egymáshoz közelébb. S az utolsó párizsi hírek bennök is kicsinyég magasabbra lobbantották a bujkáló francia vért.
- Mondja, kérem, Jean, mi van itt tulajdonképpen?
- Hát nem tudja?
- Nem én. Vidékről érkeztem az éjjel, három nap óta lapot sem láttam, s pesti barátaimmal még nem találkoztam.
- Hát Bécsben forradalom van.
- No ne mondja. És itt?
- Itt? (Ajkát biggyeszti) Itt csak lárma van, meg nyugtalanság. Mi is lenne itt? Hát ki ellen lehetne itt fordulni? Ki ellen lehet itt forradalmat csinálni??
- Adieu. - S Degré már siet a Pilvax felé, ahol közismerten kitûnő habos kávé várakozik reá?
Március idusa
Jean Delleter pesti fodrászmester ezúttal, úgy látszik, kicsit tévedett. A Pilvaxba nem lehet bejutni. Előtte nagyobb tömeg ifjúság. Minduntalan felrikolt egy rekedt hang:
- Éljen a szabadság!
Végre sikerül Degrének, aki a törzsvendégek közé tartozik, az udvar felőli hátsó ajtón besettenkednie. Persze belül is izzik valami, hevesen gesztikuláló csoportok zûrzavaros vitatkozása sûríti a pipafüstös levegőt. Degré keresi a kerek asztalt, ahol barátai - a ,,Közvélemény? ifjúsága - szoktak rendszerint elevenek és holtak fölött ítélkezni s az idők kerekét lendítgetni. Senki sincs itt. Sebaj, legalább zavartalanul élvezheti Privorszky uram kávéját, s átböngészheti az Életképeket meg a Pesti Hírlapot.
Egyszerre csak dörgő éljen zúg végig a Pilvax oszlopos boltívei alatt. Az udvari ajtó kitárul, s a keretben megjelenik Petőfi, Jókai, Irinyi Jóska, Irányi Dániel s még egy csomó ,,közvélemény?. Az éjjelezéstől kialvatlan, karikás a szemük, de valami fojtott láng minduntalan fel-fellobban benne. Rövid kézszorítás, s Petőfi meg Irinyi máris siet az utcára nyíló ajtó felé. Künn permetez a tavaszi eső, sok a paraplé, de azért a tömeg rendületlenül kitart a várakozásban. A pesti utcának különös érzéke van aziránt, hogyha valami lóg a levegőben. Amikor Petőfit meglátják, szûnni nem akaró éljen harsan végig az utca hosszán.
Petőfi is, Irinyi is papírlapot lobogtat a kezében, szólnának is valamit, de a zajban szavukat sem érteni. Végre elindulnak a Hatvani utca felé, s mögöttük lelkendezve, rajongva a sokaság, amely - mint ilyen pillanatokban mindig és mindenütt, amióta ember él a föld hátán - öntudatlanul robog a vezetők nyomában. Sejtelmük sincs, hogy az óra, amelynek most nekiindulnak, egy nagy vajúdás végső felvonása: most fog megszületni a magyar sajtó, nem, a magyar gondolat szabadsága.
Alig ér a tolongó menet a Hatvani utcába, mindjárt a franciskánusok klastroma melletti háznál megtorpan a tömeg. Petőfi meg Irinyi bemegy abba a helyiségbe, amelynek homlokzatán ,,Landerer és Heckenast? büszke cégére díszlik. Tudják ugyan mindkét tulajdonosról - amit Deák is, Kossuth is, Pulszky is tud róluk -, hogy a titkosrendőrség besúgói, Sedlnitzky osztrák rendőrminiszter hûséges poroszlói a gondolat szabad vadászterületén. De sebaj, illetőleg antul jobb! A merénylet, amelyre a fiatalság most készül, csak hadd hozza hírbe a két jómadarat bécsi barátai előtt!
Heckenast uram nyomban el is iszkolt, mihelyt azt látta, hogy nyomdája felé irányzódik a veszedelmes felvonulás. Egyik szedője, Hruszka János oda is súgta a betóduló ifjaknak tanácsképpen, hogy ,,az öreget macskazenével kellene megtisztelni? (amiért is Heckenast nyomban a szabadságharc lezajlása után elsőül el is bocsátotta nyomdájából az óvatlan Hruszkát!). Landerer azonban itt maradt (őt jó összeköttetések fûzték már évek óta az Iparegyesületen keresztül az ellenzéki vezérekhez, Batthyány Lajos grófhoz és Kossuth Lajoshoz), az ember sose tudhatja, hátha ebből a ribillióból is kinéz egy kis üzlet. Látszatra persze meg kell őrizni a gutgesinntség1 külszínét, s ezért amikor az ifjúság vezérei azt követelik tőle, hogy a náluk lévő két nyomtatványt rögtön szedesse ki, első kérdése az, hogy hol van a kéziratokon a cenzori stambilia2. Mivel pedig ilyen engedélyük nem volt, szárazon és jó hangosan kijelentette Landerer - hogy a munkások is hallhassák, ha netán majd a rendőrség vizsgálatot talán indítani -, hogy nagyon sajnálja, de engedély nélküli írást nem szabad kinyomtatnia. Hanem aztán nyomban odahajlik Irinyi füléhez, és súgva adja neki a jó tanácsot:
- Foglaljanak le egy gépet!
Irinyi Jóska szeme cinkosan rávillan az agyafúrt spiclire, s aztán ünnepélyes gesztussal ráteszi a kezét az egyik sajtóra, és sztentori hangon elkiáltja magát:
- E sajtót a nép nevében lefoglaljuk.
Az ,,erőszaknak? most már Landerer is kénytelen engedni, a szedők máris kikapják Petőfi és Irinyi kezéből a papírlapokat, s egy óra múltán röppenve szálldogálnak szét a nyomda ajtajából ki a tavaszi szélbe a sajtószabadság elsőszülöttjei: Irinyi Tizenkét pontja és Petőfi ,,Nemzeti dal?-a? Szónoklatok dübörögnek fel, éljenek harsognak minduntalan, az ifjúság zúgva visszhangozza a ,,Talpra, magyar? esküjét! S a szálldogáló papírlapok ázottan, csapzottan, koravénen hullanak vissza derék pestbudai burgerek domború parapléira (?)
A népgyûlés után a városházára vonult a tömeg, élén az ,,ifjakkal?. A városi tanács - valljuk be - nagy gondban volt. Minő állást foglaljon a mozgalmakkal szemben. Fél szemmel természetesen a császárváros felé pislantott: ott vajon hogyan viselkednek a hatóságok? S mivel Bécsben e percben még a forradalom maradt felül, nálunk is megvolt a hajlandóság, hogy kiegyezzenek a zenebonázó elemekkel. Maga a polgármester, Szepessy Ferenc semlegesen viselkedett. Rottenbiller, az alpolgármester határozottan szimpatizált az ifjúsággal, viszont az egyik tanácsnok, Holovics a fennálló törvényes rend védelmében meglehetősen ridegen állott szemközt a mozgalommal. Annyit azonban az ifjúság nyomban elért, hogy képviselőit beengedték a tanácsterembe, sőt le is ülhettek a tanács zöld asztala mellé.
Már jó ideje folyt a vitatkozás arról, vajon a tanács a maga részéről is aláírja-e a Tizenkét pontot, s ezzel szentesítse a ,,nép? követeléseit, amikor egyszerre Irányi Dániel megunta a sok huzavonát: felugrott az asztal tetejére, s kalamárisokat, aktacsomókat lábával félrerugdosva odadöng a polgármester elé, s onnan fentről, az asztal tetejéről kiált rá a váratlan jelenet folytán megszeppent polgármesterre:
- Hát, kérem, mi nem érünk rá, hogy addig várakozzunk, amíg a tisztelt tanácsurak egymás között tisztába jönnek. Mi a Tizenkét pont rögtöni aláírását követeljük. Ezért küldött ide bennünket a nép!
És szinte Irányi erélyes szavainak visszhangjaképp odalent is megzúdult a tízezernyi tömeg. A helyzet - ha a tanács még továbbat is megbicsakolja magát - egykönnyen válságosra fordulhat. Dictum-factum: Szepessy polgármester úr nagy hirtelen alája kanyarintja a Tizenkét pontnak a saját nevét, sőt még a város pecsétjével is megtetézte azt.
Irányi az aláírt dokumentummal azon nyomban odalép az ablakhoz, és sztentori hangon közli a néppel az örvendetes tényt. A forradalom első nagy diadala. S miközben most a nép kívánságára mások is beszédeket mondanak a városháza ablakából, azalatt odabenn a tanácsteremben nagy kihatású további határozatokat hoznak. Mindenekelőtt megállapodnak abban, hogy a Tizenkét pontot egy, a városi tanács tagjai és a nép közül választandó közös küldöttség viszi el Pozsonyba az országgyûlésre, s ott mint a főváros petícióját fogják átnyújtani. Ugyanez a küldöttség aztán mindjárt egyben felkeresi a királyt is, akitől azt kérik, hogy a mostani országgyûlést minél elébb oszlassa fel, s aztán új, népképviselet alapján egybehívandó országgyûlést tartasson Pesten. Második jelentős határozata ennek a vétlen összeült ,,konvent?-nek az volt, hogy a saját kebeléből a közrend biztosítására tüstént közcsendi bizottmányt alakított, amelynek tizennégy tagja között Rottenbiller alpolgármesteren meg a főjegyzőn s egy tanácsnokon kívül ott voltak többek között Nyáry Pál, Pest megye hírneves másodalispánja, akinek a magyarság nagy köszönettel tartozott a Nemzeti Színház megalkotása körül tett fáradozásaiért; ott volt Klauzál Gábor, az országgyûlés által Pestre küldött ,,Beschwicthigungshofrat?3 is; de aztán ott voltak az ifjak kép­viselői is: Petőfi, Irinyi, Vasvári Pál, Irányi Dániel és mások. Elnökké Rottenbillert, jegyzővé Irányit választotta a bizottmány.
Még ennél a határozatnál is szinte messzibb kihatású volt a gyûlésnek az a döntése, hogy a közbiztonság fenntartására az önként jelentkező polgárok sorából nemzetőrséget fognak szervezni. Most tehát fegyveres ereje is volt a forradalomnak, persze csak papíron?
Fél ötre ilyenformán megszerveződött a forradalom, s most már csak az volt hátra, hogy az eddigi hatalomnak Pestbudán székelő expozitúrájával, a budai helytartótanáccsal is elfogadtassák a követeléseket. Ezért hát küldöttséget választottak, amely felmenjen Budavárába, s ott a nagyméltóságú tanácsnál előtrejessze a Tizenkét pont közül azokat, amelyek a tanács hatáskörébe tartoznak. A küldöttséget ismét rengeteg nép kísérte át a Várba, ahol a katonai hatóság a pesti hírekre készenlétet rendelt el, úgyhogy az ágyúk mellett a tüzérek mindenütt égő kanóccal a kezükben fogadták a menetet. Összeütközésre azonban nem került sor. A tömeg valósággal elárasztotta a helytartósági épületet, miközben a küldöttség bevonult, bemutatta a ,,pontokat?, s azok értelmében a következő három óhajtását terjesztette elő: a tanács
1. nyomban szüntesse meg a cenzúrát
2. intézkedjék aziránt, hogy a katonaság ne szegüljön annak ellene, ha az eddigi városi polgári őrsereg 1500 emberrel szaporítva most már mint nemzetőrség fog szerepelni (nemzeti díszben), s átveszi a katonaságtól a polgári jellegû épületek előtt az őrséget
3. bocsássa szabadon a tanács a politikai írásai miatt elítélt Stancsics Mihály államfoglyot.
A helytartótanács tagjai, egy szemtanú vallomása szerint, meglehetősen ijedten kerülköztek szembe a küldöttséggel, s még az eddigi nagy hatalmú cenzor, Nyéky is bájmosolyt tûzött ki ez alkalomra. A helytartótanács ideiglenes elnöke, Zichy Ferenc gróf aztán nem is sokat ellenkezett, hanem egy ültő helyében megfogalmazta a három követelést teljesítő rendeleteket. Stancsicsot mindjárt ki is hozták börtönéből, s - miután közben már besötétedett - fáklyafényekkel kivilágított diadalmenetben vitték le Pestre.
A forradalom az egész vonalon diadalmaskodott! S nem úgy, mint Párizsban, avagy Bécsben: itt bizony egyetlen csöppnyi vérbe sem került a győzelem (?)
1 A feltétlen megbízhatóság
2 (Cég)bélyegző
3 Szó szerint: Lecsöndesítő udvari tanácsos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép